Az őszi ültetési szezon egyik örök favoritja, vagy inkább favoritjai a gyümölcsfák. A gyümölcsfa ültetés roppant jó ötletnek ígérkezik, hiszen csak el kell ültetni a fát, és hamarosan be is takaríthatjuk a saját, teljesen ingyen megtermő gyümölcsünket - legalábbis így gondolják sokan, aztán persze hatalmasat csalódnak, hiszen a gyümölcsfa nevelése kemény munka, feladatokkal és kiadásokkal jár, a kielégítő eredmény nem garantált, és egyébként is, mire egy csemete termőre fordul, addig általában hosszú évek telnek el, így az "ősszel ültetek, nyáron szüretelek" naiv elméletek totális kudarcélményhez vezetnek. Hogy ez a fajta gondolkodás nem az én agyszüleményem, hanem egy általános (nevezzük így ) tévhit, azt jól mutatja egy nemrégi blogbejegyzés, ami a spórolásra alapozva gyakorlatilag egyszerű, pénztárcabarát megoldásként ajánlja a gyümölcsfa ültetést, jótékonyan elhallgatva a dolog buktatóit. Lássuk hát, hogy valójában mire számíthatunk, ha gyümölcstermőt ültetnénk!
Mire ide eljutunk, évek telnek el, ezt ne hagyjuk ki az egyenletből!
Elsőként egy pár mondatos magyarázat, mielőtt belemelegedünk a témába. A fenti bekezdéssel semmiképp sem azt szeretném sugallni, hogy gyümölcsfát telepíteni rossz, gazdaságtalan, vagy elviselhetetlenül macerás vállalkozás, sőt, mindenkit bíztatok erre, csupán azzal kell tisztában lenni, hogy egy gyümölcsfa nevelése időben, energiában, és igen, anyagiakban is jócskán felülmúlja mondjuk egy dísznövény, vagy egy örökzöld fa fenntartását. Kezdjük akkor onnan, hogy az ötlet megszületett, gyümölcsfa kerül a kertbe. Hogyan álljunk neki az egésznek?
Az első lépés leendő fa helyének kijelölése, amihez persze egyúttal azt is el kell dönteni, hogy milyen fa lesz telepítve, ugyanis az ültetési hely adottságai és a kiszemelt fa majdani méretei, igényei szorosan összefüggnek. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is vegyük figyelembe a törzs és a lombozat leendő paramétereit. Kerüljük az árnyékos, fagyzugos, szeles sarkakat, helyeket, a fa ne az éppen üresen álló szegletbe kerüljön, tudatosan jelöljük ki a helyét! Több fa ültetésekor az egymástól való távolsággal is számoljunk, a diónak, gesztenyének például 60-80 nm területre lesz szüksége, az alma, szilva ennek a felével is beéri, a törpeváltozatoknak kis túlzással zsebkendőnyi hely (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, például az előbbi sorrendet követve 7-10, 4-6 és 3-4 év az első szüret ideje. Kisebb kertekbe mindenképpen a törpeváltozatok közül kell válogatni, ha pedig bőven áll rendelkezésre hely, akkor a klasszikus gyümölcsfák jöhetnek szóba.
Mikor, meddig ültethetünk gyümölcsfát?
A gyümölcsfák ültetési szezonja az ősz, tehát már akár a napokban nekiveselkedhetünk a telepítésnek, a facsemeték pedig egészen október végéig ültethetőek, de mindenképp a tartós fagyok beállta előtt el kell végezni a műveletet!
Ha túl közelre ültetjük a fát falhoz, házhoz, kerítéshez, akkor később nem kevés bosszúság származhat belőle!
Mikor már tudjuk hogy mit és hova ültetnénk, jöhetnek a konkrét előkészületek. Elsőként ássuk ki az ültetőgödröt, aminek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, ne fárasszuk magunkat óriás árkok kiásásával. A gödör aljára mindenképpen terítsünk vastag komposztréteget és/vagy bő mennyiségű érett istállótrágyát, melyet aztán vékony földréteggel takarjunk be, hogy a tápanyag ne érintkezzen közvetlenül a gyökerekkel. Magától értetődő, hogy mindeközben a gödörből távolítsuk el a gyomokat, külön odafigyelve az évelő gyomok gyöktörzseire. A csemete gyökérzetéről ilyenkor csak a sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy állítsuk be, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre). A gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A gödörbe illesztett csemetére főszabály szerint lassan szórjuk vissza a földet, lehetőleg ugyanabban sorrendben(rétegekben) ahogy kitermeltük, és időnként óvatos tömörítéssel (tenyérrel, talppal nyomkodással) fixáljuk mind a talajt, mind a fácskát. A magasság beállításához jó trükk, ha egy vékony deszkát keresztbe rakunk a gödrön, ehhez mérve a törzset folyamatosan látni fogjuk, hogy a beállított ültetési mélység helyes-e. Mikor a fácska már a helyén van, egy alapos, bő beöntözéssel indítsuk útjára a fejlődésben, amit az első egy két hétben többször ismételjünk meg.
A fa nem mosópor, vagy cipő, ne válasszuk a gyanúsan olcsó akciósat, és lehetőleg szaküzletben, kertészetben vásároljunk, ne útmenti árusoknál, vagy más profilú (például élelmiszer) üzletben. A minőségért kifizetett párszáz forintnyi felár meghálálja magát majd ízletes és bőséges termés képében!
Kell-e kötözni?
A csenevész csemeték láttán sokan attól félnek, hogy a kis fa egyszerűen kidől az első szellőnél, azonban ettől az esetek többségében, és főleg helyes ültetést követően nem kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor kell, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk, ilyenkor pedig fontos, hogy a kikötözéshez ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset!
Természetesen az ültetéssel korántsem értek véget a feladatok, de tavaszig nem sok teendő akad a csemeték körül. Az ősz és a tél azonban tartogatnak veszélyeket, elsősorban az alacsony hőmérséklettel kapcsolatban. Mivel október közepétől kezdve már bármikor jelentkezhetnek a fagyos hajnalok, ezért vagy az ültetésel egyidejűleg, vagy a kemény hidegek megérkezésekor kupacolással védjük fácskánkat. A kupacolás pusztán annyit jelent, hogy a törzset bő arasznyi magasságban földdel takarjuk be, de az is jó megoldás, ha drótfonatból, csirkehálóból egy fél méter átmérőjű, ugyanilyen magas hengert eszkábálunk, amit a törzs köré rakunk, a belsejét pedig avarral töltjük fel. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel is (például nádszövettel) óvni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta. Ezzel a módszerrel egyébként a törzset sokszor tönkretevő, télen mindig éhes rágcsálóktól is megvédjük. Hasznos ötlet a fa északi oldalát eleve arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a fa körüli feladatok tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd.
Egyszerű, de esztétikus és hasznos technika a tányérozás. Ha így járunk el, könnyebb lesz a fűnyírás, nem veszélyeztetjük a törzset, és látványként is szemrevaló!
Pár szó a választásról
Amikor gyümölcsfát választunk, általában a régi emlékek, a nagyi kertje, a gyermekkori fára mászások, és a megszokások vezérelnek minket, ezért nyúlunk a leggyakrabban az alma, körte, szilva, barack felé, melyek természetesen mind kiváló választások, ám aki a tradíciókon túl is szemezgetne a kínálatból, mást is ültethet. Néha már személyes küldetésemnek hiszem a méltatlanul mellőzött, és a hiedelmekkel szemben teljesen télálló, a mi klímánkon könnyen és sikerrel nevelhető kivi méltatását, terjesztését, így ez a gyümölcs most sem marad ki az ajánlásból. A mirtuszdió a kivihez hasonlóan nem fa, hanem egy cserje, és mivel szubtrópusi eredetű, hadilábon áll a hideggel, ugyanakkor cserépben remekül nevelhető, télen a négy fal közt teleltethető, megjelenése egzotikus, gyümölcse pedig ritka csemege. Szintén cserjeféle az áfonya, amit speciális talajigénye miatt inkább dézsás nevelésre ajánlok. Az áfonya ősszel elszíneződő levelei roppant mutatósak, bogyói pedig egészségesek, ízletesek. A sorba illik még a füge, a ballerina törpe alma, vagy a rettentően egzotikus, és emellett teljesen télálló indián, vagy indiai banán.
Ha gyümölcsfát, gyümölcstermő növényt keres, webáruházamban is válogathat!
