A növénytársítások témája szinte minden kertész számára az egyik legizgalmasabb terület. Mit ültessek következő alkalommal arra a növénynek a helyére, mennyire hasznos a kihasználtság, milyen fajtákat érdemes egymással társítani, milyen dísznövényeket ültessek, hogy a vegetáció elejétől kezdve legyen egy virágzó növény a kertben?
Ebben az összefoglalóban igyekszek minden feltett kérdésre választ adni.
Milyen növényeket ültessek egymás után, avagy egy egyszerű vetésforgó
A vetésforgó alkalmazása elsősorban nagyüzemi körülmények között fontos, de a kiskertben is hasznos lehet, ha minél több termést szeretnénk elérni. A vetésforgónak az alapszabálya, hogy az adott területre legalább 4 évig ne ültessünk ugyanolyan növénycsaládba tartozó növényt. Ez főleg a zöldség növények szempontjából fontos. Ezt nagyon könnyen úgy lehet elérni, ha az adott területet felosztjuk mondjuk 5 parcellára és kijelöljük, hogy az első évben melyik területen melyik növényt termesztjük. A következő években pedig úgy variáljuk, hogy arra a területre egy másik családba tartozó növény kerüljön.
Például nem túl egészséges, ha az adott területen egyik évben paprika, következő évben paradicsom, az azutániban pedig mondjuk burgonya. Azért nem előnyös ez, mert az egy családba tartozó növényeknek nagyon hasonló a tápanyagigénye, még ha a hőigénye nem is. A növények pedig ilyenkor nagyon egyoldalúan veszik ki a táplálékot a talajból, ami talajuntsághoz vezethet, illetve a helyes vetésforgóval rengeteg növényvédelmi problémát is meg tudunk oldani.
A zöldségnövényeknél az elővetemény kérdése szintén nagyon fontos. Alapvetően azt lehet mondani, hogy a hüvelyesek pl. bab, borsó gyakorlatilag minden termesztett növénynek jó előveteményül szolgálnak, ellenben nagyon rossz elővetemény például a burgonya.
Fásszárú dísznövényeknél és gyümölcsöknél ilyentől szerencsére nem kell tartani. Mivel azok általában „hosszútávú befektetések” ezért ott a vetésforgóval nem igazán kell foglalkozni. Bár nagyjából a fásszárú növényeknél elmondható, hogy bármilyen egyszikű kultúra megfelel nekik.
Azonban ilyen kultúráknál szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy a kiültetéskor vagy szerves trágyát, vagy pedig műtrágyát tegyen az ültető gödörbe és azt keverje össze a földdel, hogy ne perzselje el a fiatal növény gyökerét. Illetve jól öntözze be, hogy biztos erőre kapjon. Ha a területet tar volt és nem volt füvesítve, akkor ott érdemes a területre nagyobb mennyiségben szerves trágyát kijuttatni és azt beforgatni.
Lágyszárú egyéves dísznövényekre ugyanaz a szabály érvényes, mint a zöldségnövényekre, magyarán ugyanabba a családba tartozó növényeket ne ültessünk egymás után. Gyógy- és fűszernövények esetén is ugyanazt kell(ene) alkalmazni, ám ez elég nehéz, tekintve, hogy a fűszernövények túlnyomó része az ajakos virágúak tagjai.
Fajtatársítások és fajtahasználat házikertben és ültetvényekben
Egy rendkívül izgalmas kérdéskör, ami általában gyümölcsfák esetében fontos. Egy pár gyümölcsfajta ugyanis nem képes önmegtermékenyülésre, így szükséges hozzá mindenképpen egy pollenadó fajta. Továbbá egyes öntermékeny fajták esetében szükséges lehet egy pollenadó fajta ahhoz, hogy a termés megfelelő legyen. Az sem mindegy, hogy milyen az a fajta. A gyümölcsök esetében van egy úgynevezett fajta kompatibilitás és inkompatibilitás a pollennel kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy bizonyos fajták pollenje képes a megtermékenyítésre, és bizonyos fajtáké pedig nem.
Itt összegyűjtöttem a leggyakoribb gyümölcsfákat és azok porzópárjait
Vannak olyan gyümölcsfajok, amelyeknek mindenképpen szüksége van pollenadóra a terméshez, illetve akadnak olyanok is, amelyek öntermékenyülőek és nincsen szükség pollenadóra. Példaként, az almának és körtének szüksége van mindenképpen egy partnerre, ami megtermékenyíti, míg a kajszibarack vagy az őszibarack képes öntermékenyülésre, viszont ez mind fajta tulajdonság, tehát ezeknél is meg kell néznie az adott fajtát, hogy öntermékeny-e.
Tipikusan idegen megtermékenyítésre van szüksége: alma, körte
Alma esetében az egyik legkedveltebb fajta a Golden delicous fajta, aminek jó pollenadója a például a Gála, vagy a Jonathan
Körténél számos kedvelt fajta van, de talán a legismertebb fajták a Vilmos és a Bosc kobak, amik egymásnak kitűnő pollenadói
Tipikusan öntermékenyülők: málna, szeder, szamóca, őszibarack
Málna esetében már kevés a hazai nemesítésű fajta a termesztésben, inkább az Egyesült Királyságból kerül be sok fajta. Hazai nemesítésű fajta például a Fertődi zamatos. Brit például az Autumn Bliss fajta, ami egy kétszer termő fajta.
A szeder esetében inkább a brit nemesítésű fajták azok, amik hazánkban elterjedtek például a Loch Ness (Nessy)
A szamóca esetében szintén elég nagy fajta gazdagságról beszélhetünk, azonban hazánkban a köztermesztésben magyar fajtával már kevésbé lehet találkozni. Egy ilyen fajta a volt a Fertődi 5, de ezen kívül nem igazán lehet találni. A leggyakoribb származási hely, Olaszország, illetve Hollandia.
Tipikusan olasz fajta a Clery, vagy az alba. Tipikusan holland fajta pedig az Elsanta
Az őszibarack egy tipikusan öntermékenyülő fajta és kiválóan képes az öntermékenyülésre is. Számos fajta van jelenleg a köztermesztésben, amikben jelenleg nagyon kevés magyar képviselőt találunk. Tipikusan magyar nemesítésű fajta például a Piroska, míg külföldi például a Redhaven
Fajta jellegből adódóan lehet öntermékeny vagy önmeddő: szilva, meggy, cseresznye, kajszibarack
A szilva esetében rengeteg fajta van engedélyezve Magyarországon, de nagy részük a külföldi nemesítésűek. Tipikusan öntermékenyülő fajta a Cacanska rodna Szerbiai nemesítésű fajta és tipikusan önmeddő a Stanley fajta, amelynek jó pollenadója a Bluefre.
Ha már szilvánál tartunk, szeretnék egy pár gondolatot írni a mindenki által ismert Besztercei fajtáról. Ez egy rendkívül finom ízű magyar tájfajta és teljesen meg tudok érteni mindenkit, aki ilyenfajtát szeretne termeszteni, főleg, hogy öntermékenyülő is. A nagy problémát az jelenti, hogy ez gyakorlatilag az összes szilván megjelenő betegségre és kártevőre hatalmas érzékenységet mutat. Legfőképpen a sarka vírussal szembeni ellenállósága nagyon alacsony. Illetve rengeteg törődést igényel, én ezt személy szerint nem javaslom jó szívvel.
A szilvafa károsítóiról itt olvashat
A meggynél mindössze 2 fajta a Pándy meggy és az Érdi nagygyümölcsű amelyiknek pollenadóra van szüksége, az összes többi államilag elismert fajta képes az öntermékenyülésre. Az Érdi nagygyümölcsűnek a Favorit fajta, míg a Pándy meggynek az összes cigánymeggy jó pollenadója, éppen ezért az utóbbi esetben nincs feltétlenül szükség meg egy pollenadó vásárlására, mert ez meggyfajta nagyon sok helyen megtalálhatók. Egyébként a hazai köztermesztésben nagyrészt magyar fajták fordulnak meg.
Ha a cseresznyét nézzük, akkor az öntermékenyülésre képes fajták közül a legismertebbek talán, az Alex, a Sándor, és a Sunburst. Más fajták esetén pollenadóra van szükség a megfelelő termékenyüléshez. A cseresznye fajták nemesítése során az országunk egy igazi nagyhatalomnak számít, mert nagyon sok hazai ilyen fajtánk van, viszont ezeknél az alapanyag általában egy német nemesítésű fajta.
Igazán népszerű és elterjedt fajták pl: Germesdorfi óriás, aminek a Carmen fajta remek pollenadója.
A kajszibaracknál gyakorlatilag semmilyen formában nincsen szükség pollenadóra, mert képes a kiváló öntermékenyülésre, azonban néhány esetben a jól jöhet, mert bizonyos fajták esetében a tökéletes öntermékenyülés nem mindig elég, és szükség lehet egy pollenadóra, a megfelelő termésmennyiség eléréshez. Kajszi nemesítésből hazánk szintén egy nagyhatalom, mert a köztermesztésünkben rengeteg hazai nemesítésű fajtát találhatunk pl: Gönci magyar kajszi. Viszont számos külföldi fajtát is felfedezhetünk pl: a Pinckot, ami, egy francia nemesítésű fajta.
Fajtatársítás szempontjából a legtöbb zöldségnövénynek nincsen szükség pollenadóra, mert a nemesítési eljárás során sikerült a nagy részüket öntermékennyé tenni. Pontosan ugyanez a helyzet a gyógy- és fűszernövények esetén is. Hiszen ott rengeteg olyan kultúra van, amit elsősorban vegetatív úton szaporítanak és ezért nincs szükség a megporzásra.
A díszfák, díszcserjék esetén a terméshez szükség van pollenadóra, de kertekben, erdőkben és útisorfaként rengeteg ugyanolyan faj és fajta található meg, amelyekből az egyik biztosan pollenadó lesz. Növénytársítás szempontjából érdemes esetleg még végig gondolni, hogy mondjuk zöldségpalánták közelébe fűszernövényeket ültessen az ember (pl: kakukkfű, levendula, rozmaring, majoranna), mivel ezek illóolajos növények soknak van egy erős riasztó hatásuk számos kártevővel szemben. Például, a hangyákat erősen riasztja a rozmaringnak az illóolaja, valamint szépen is virágzik.
Milyen növényeket ültessek úgy, hogy egész vegetációban legyen virágzó állományunk
Ilyen területek tervezésénél a legfontosabb, hogy a területünket hol található. A napos, félárnyékos és árnyékos területek növényösszetétele között, ha nem is vélünk nagy különbséget felfedezni, azért viszonylag sok lehetőséget ad a variálásra.
Érdemes eldönteni, hogy évelő- vagy, egynyári dísznövényeket, esetleg díszcserjéket vagy díszfákat telepítünk a területre. Az évelő dísznövényeket általában vagy ősszel, vagy kora tavasszal érdemes ültetni és rengeteg faj közül választhatunk. Ami kimondottan napos és száraz területre a legalkalmasabb, a jószagú cickafark (Achillea filipendula). Ez a faj júniustól szeptemberig képes virágozni és sárga színével gyönyörűen képes díszíteni a kertet.
A kertnek szintén a naposabb oldalára érdemes esetleg haranglábat (Aquilegia spp.) ültetni. Kiemelném, hogy ennek a növénynemzetségnek számos védett fajtája létezik ezért ma csak hibrid fajtái kaphatók a kertészetekben. Jellemzője, hogy jó a télállósága és a fagytűrő képessége, valamint szép harang alakú lila virágai remek díszítőértéket adnak. Virágzási ideje még korábban indul meg, mind a cickafarknak, mert már májusban virágzik, de cserébe júniusban már ledobja a virágait. Igazán szép csak harmonikus vízellátás esetén lesz. Ez viszonylag gyorsan múló tünemény a kertünkben, de legalább annyira szép is.
Végül a napos területeken tökéletesen jól elélnek a különböző varjúháj félék is. Kifejezetten jól tűrik a meleget és szárazságot is. Jól felismerhetők a vastag szárukról, amik a víz raktározására alakultak ki. Rengeteg színváltozat létezik és nem igényel nagyon sok törődést sem. Ezek a növények pedig remek zárói a vegetációnak ugyanis akár októberig is képesek virágozni.
Kimondottan napos területre érdemes rózsát telepíteni, ugyanis rendkívül fényigényes. Remekül illeszkedik a kertünkbe mert májustól virágzik. A szabadgyökerű rózsát ősszel, a konténeres, már begyökeresedett példányokat pedig egész évben ültetheti.
Rózsákról olvasna? Itt megtalál minden hasznos információt róluk
Az árnyékos területekre számos alternatív gyeppótló és néhány hagymás növény is létezik, amelyek kevésbé a virágukkal, mint inkább a levelükkel díszítenek. Azonban ezeknek a közös jellemzője, hogy nem csak a nagy napsugárzást, de szárazságot sem igen tűrik. A virágos növények közül a legelterjedtebb a nárciszok (Narcissus spp.). Ezek általában az árnyékos területeket kedvelik a legjobban és nagy előnye, hogy ez az egyik első növény, amelyik virágzik. Ugyanis ez már márciusban képes teljes virágzatba borulni, viszonyt elég hamar elvirágzik.
Gyeppótló növény például a podagra fű (Aegopodium podagraira), amely árnyékos helyeken árnyékos helyeken szép fehér virágával és fajtától függően, levelével is májustól júniusig díszít.
Egy másik gyönyörű növény a gyöngyvirág (Convallaria majalis). Azonban hangsúlyozom, hogy ez a növény jelenleg védett és a leveleinek elég magas a toxin tartalma. Éppen ezért vele vigyázni kell, hogy nehogy a kisállat, vagy kisgyermek esetleg megegye a levelét. Azonban, ha a kertünkben megtalálható a növény nagyon könnyen lehet tőosztással szaporítani (a növény gyöktörzsét elvágjuk és azt földbe ültetjük). Virágzási ideje kora májustól május végéig tart.
A harmadik, mindenki által ismert növény csoport az árnyékliliomok (Hosta spp), amelyek általában csak fák alatt érzik a legjobban magukat és nagyon nem bírják az erős tűző napot. Ezek a növények nagyrészt a levelükkel díszítenek, de gyönyörűen képesek meghúzódni a fák lombja alatt egy szép harmonikus képet festve. Virágzási ideje is a vegetáció végéhez tehető közel, mert júliustól augusztusig virágzik.
Az egynyáriak nagyon jó választást jelentenek a kertben, hisz általában tavasz közepén elülteti az ember, és elég hosszú ideg képes a kertet színpompásan tartani. Túl sok probléma nincsen velük és rengeteg faj közül választhatunk. Talán a legnépszerűbb az árvácska. Viszont ennek az az egy hátránya van, hogy ehhez a növényt minden évben meg kell venni.
Ne hagyjuk ki a díszcserjéket sem
Végezetül szeretnék írni egy pár mondatot a díszcserjékről is, amelyek remek térelválasztók akár kerítés mellé, vagy akár csak önmagukban is a kertben. Az egyik legismertebb ilyen cserje a babérmeggy. Számos fajtája létezik, amelyekből mindenki képes megtalálni a számára legjobbat. Akad olyan, amelyik inkább oszlopos növekedésű (pl: Genolia), amelyik inkább terebélyesedik, de nem nő olyan magasra (pl: Etna); és akad olyan amelyik kellően magasra nő és viszonylag terebélyes is (pl: Novita). Igazán jól képes beleolvadni a kertbe.
Remek térelválasztó és igazán jó sövényt lehet belőle kialakítani, mert elég gyorsan nő. Alapvetően a levelével díszít, azonban, ha virágzik, akkor gyönyörű fehér virágai vannak és a vegetáció későbbi részében képes azzal is díszíteni. Viszont a nemesítési folyamat során ma már akadnak olyan fajták is, aminek szinte nincs is virága, vagy legalábbis nagyon elcsökevényesedett. Viszont felhívom mindenki figyelmét rá, hogy a növénynek minden része erősen mérgező.
Egy másik jellemző és kedvelt sövénynövény a japán kecskerágó (Eunymus japonicus), aminek szintén rengeteg fajtája van. Remek elég gyorsan növekedő sövénynövényt lehet belőle nevelni és igen mutatós is. A rengeteg fajtából az ember könnyen megtalálja melyik az amelyik csak cserje az udvarán, vagy pedig magasra megnövő sövény lesz belőle. A növény nem igazán igényes, és jól tűri a meleget és szárazságot is (azt természetesen csak egy ideig).
A harmadik és igazán elterjedt sövény és díszfa egy konkrét kategória, a pikkely levelűek. Ebbe a különböző tuják, díszborókák és a Leylandi ciprus tartozik. Mindegyik ismert és népszerű sövény növény. Ők már sokszor inkább a díszfák kategóriájába tartoznak és nem feltétlenül a díszcserjék közé. Általában gyorsan nőnek és viszonylag könnyen is alakíthatóak.
Nagyon szép térelválasztó nevelhető belőlük, vagy csak egy szép fa az udvaron. A tuják már egyre inkább kezdenek kikopni a divatból, ugyanis viszonylag sok betegségük van és rendkívül érzékenyek a talajokra, illetve a levegőre. Ezért kezdi átvenni a helyét a Leylandi ciprus, ugyanis nem egy túl érzékeny növény és gyakorlatilag bárhol képes megélni. Számos fajtája van és garantálom, hogy bárki képes megtalálni a számára legtetszetősebbet közölük.
Végül de nem utolsó sorban egy igen népszerű sövény- és cserjenövény volt a puszpáng is. Azonban ma már gyakorlatilag teljesen kiment a „divatból”, pedig egy alapvetően gyorsan nővő és kimondottan jól alakítható cserjéről van szó. Ha az ember megnézi a puszpángból kialakított elképesztő kreativitást mutató szobrokat bármelyik francia vagy angol kastélykertben, akkor megérti miért örvendett ez a növény ekkora népszerűségnek.
A népszerűség csökkenésének az oka, hogy már hazánkban is jelen van és károsít a puszpángmoly, amelyik csak erre a növényre specializálódott kártevő faj. A védekezés ellen viszonylag nehéz, mert minden az időzítésen múlik - ha elhibázza az ember, akkor a kártevő képes teljesen letarolni a hosszú évekig féltve nevelt növényeket, ez pedig egy elég nagy érvágás mind a kertépítők, mind pedig a hobbi kertészek számára.
De szerencsére van helyette egy nagyon jó alternatíva, az örökzöld mirtuszlonc. Kinézetben is kísértetiesen hasonlít egymásra a két növény még a növekedési habitusukban és alakíthatóságukban is nagyon komoly hasonlóságot mutatnak.
Bízom benne, hogy talált hasznos tippeket a bejegyzésben - amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket, ossza meg ismerőseivel is
