Általánosságban a szilváról
A köztermesztésben lévő házi szilva - Prunus domestica – a növényfajokat besoroló, tudományos rendszerezés szerint az Elő-ázsiai központból származik. A Kaukázus területén található országok - például Irán, Türkmenisztán – a házi szilván kívül számos egyéb gazdaságilag fontos növényfajnak a géncentruma. A Pyrus, illetve a Cydonia nemzettséget, azaz az ősi körte és birs fajokat is innen származtatják.
A szilva fajtahasználata országonként rendkívül eltérő lehet. A mérsékelt égövi területeken például az európai, a mediterrán és a szubtrópusi területeken a japán típusú szilvák terjedtek el. Hazánkban rendívül sokoldalúan felhasználható gyümölcsnek számít a szilva. Étkezési célból kiváló lekvár, befőtt készíthető belőle, kiemelkedő cukoralkohol tartalma miatt pedig kedvelt alapanyaga a pálinkának és egyéb alkoholos italoknak.
A gyümölcs energiatartalma a többi gyümölcsfajhoz viszonyítva igen magas, köszönhetően a benne található összetett (szacharóz) és egyszerű (glükóz) szénhidrátoknak. A ”fosós” szilva elnevezés pedig onnan eredeztethető, hogy igen magas rosttartalma miatt gyakran bír hashajtó hatással.
A szilva legfontosabb betegségei
1. Szilvahimlő – Plum pox virus
Szilvahimlő tünetei termésen és levélen
Betegség, tünetek: A szilvahimlőt először Bulgáriában írták le, 1932-ben. Itthon az 50’-es évektől kezdve észleltük a betegség fellépését. Egyszálú RNS vírus, felépítése izometrikus. A betegség terjedését levéltetvek segítik, nem perzisztens módon. A szilvahimlő tipikus tünete a termésen megjelenő, a termés fedőszínétől eltérő gyűrű alakú színelváltozások, melyek a leveleken is megfigyelhetők. A lehullott termések magján is hasonló elváltozásokat vehetünk észre. A termesztők azért tekintik a szilva legveszélyesebb vírusos betegségének, mert a betegség lefolyása a legtöbb esetben korai terméshullással jár.
Hazánkban különösen fogékony a ’Besztercei’ fajtakör, mely fajtákon a fentebb leírt tünetek megmutatkozása mellett a gyümölcs minőségi romlása – a termés sav/cukor arányának felborulása – is lezajlik. Toleráns fajta a ’Stanley’, melynél csak a levélen mutatkoznak a tünetek.
A betegség más csonthéjas gyümölcsökben is nagy kárt okoz, így a kajszi- és őszibarack fajtákon is.
Védekezés: A szilvahimlő ellen a vegyszeres védekezés hatástalan, azonban a vírust terjesztő levéltetvek lepermetezésével, illetve a bizonyítottan egészséges szaporítóanyag megvásárlásával csökkenthetjük a vírus fellépésének kockázatát.
2. A szilva tafrinás gyümölcstorzulása – Taphrina pruni
Torzan fejlődő „bábaszilvák” a szilvafán.
Betegség, tünetek: Már a XVI. századi leírásokban is szerepel a betegség, kórokozóját azonban csak 1860-ban közölték. A betegség, a gyümölcsökön okozott torzulások miatt sok népies elnevezést kapott: bábaszilva, boszorkányszilva, birtyóka. Míg az őszibaracknál (egy másik Taphrina faj) a levélen, addig a szilvánál a termésen okoz súlyos problémákat a betegség. A gyümölcsöket a kötődés után fertőzi a kórokozó. A gyümölcs érése során torzul, görbül, íztelen lesz, és idő előtt lehullik a fáról.
Védekezés: A réz hatóanyagú szerekkel történő lemosó permetezés minden gombás megbetegedés ellen kiváló megelőzési módszer. Ezt követően sziromhullás után, kontakt hatásmódú gombaölőszerekkel, a növényvédőszer engedélyokiratában meghatározott időközönként szükséges permetezni.
3. A szilva polisztigmás betegsége – Polystigma rubra
Olykor nagyméretű, barnás-vöröses foltok jelzik a polisztigmás betegség jelentétét a szilva levelén.
Betegség, tünetek: Hazánkban rendszeresen előforduló betegség, Európában alapvetően a melegebb területeken terjedt el. A betegséget népies nyelven vörösfoltosságnak is nevezik. Az általában május végén jelentkező tünetek a levél színén észlelhetőek bordó, kidudorodó foltok formájában. A foltok idővel egyre nagyobbak lesznek, mellyel csökkentik a levél asszimilációs felületét.
Védekezés: A kémiai védekezés mellett (lásd: tafrinás gyümölcstorzulás) a levelek talajba forgatásával tudjuk megakadályozni a fertőző képletek további terjedését.
4. A szilva monilíniás betegsége – Monilinia laxa, Monilinia fructigena
A gyümölcsfertőzést előidéző monilínia ilyen károkat képes okozni
Betegség, tünetek: Már 1796-ban is észlelték a betegséget szilván. A betegségért felelős 2 kórokozót el kell különítenünk, mivel a Monilinia laxa a hajtás-és virágpusztulását, míg a Monilinia fructigena inkább a gyümölcs pusztulását okozza. Azonban a fertőzött gyümölcsön külön-külön, de akár egyszerre is megjelenhet a két kórokozó. Fontos megemlíteni, hogy a kórokozó sebparazita, tehát valamilyen mechanikai seben, sérülésen keresztül jut be a termésbe. Ilyen sebeket sok esetben a szilva legfőbb kártevője, a szilvamoly hoz létre.
Védekezés: A védekezés sarkalatos pontja, hogy a gombaölőszerek kijuttatása mellett fordítsunk kellő figyelmet a szilvamoly gyérítésére is. Fontos, hogy a fertőzött, fán maradt gyümölcsmúmiákat is eltávolítsuk a fáról.
5. Szilvarozsda – Tranzschelia discolor, Tranzschelia pruni – spinosae
Apró, feketedő, beszáradó pontok jelzik a szilvarozsda jelenlétét a levélen.
Betegség, tünetek: A betegség a XX. századtól kezdődően terjedt el Közép- és Dél-Európában és más földrészeken is. A betegséget 2 kórokozó faj idézi elő. Magyarországon a Tranzschelia pruni-spinosae faj már a 30’-as években is jelentős volt, míg a Tranzschelia discolor csak 1967 óta ismert. A rozsdagombák közé tartozó 2 kórokozó teljes fejlődésmenetű és gazdacserés, azaz a fertőző gomba valamelyik képlete másik növényen fejlődik ki. A gomba szilvát fertőző képlete a levél színén jelenik meg, eleinte sárgás foltokban. Ezek a foltok később beszáradnak, szürkésbarna színűvé változnak. A fertőződött levelek hamarabb elsárgulnak, s végül lehullnak a fáról.
Védekezés: Sziromhullást követően, III. forgalmi kategóriás kontakt gombaölőszerek meghatározott időközönkénti kijuttatásával elejét lehet venni a fertőzésnek.
A szilva legfontosabb kártevői
1. Pajzstetvek: Kaliforniai pajzstetű, szilva pajzstetű – Quadraspidiotus perniciosus, Sphaerolecanium prunastri
Fent a kaliforniai pajzstetű, lent a szilva pajzstetű telepeit láthatjuk.
Rovarok biológiája, károsításuk: Mindkét faj gyakori kártevője a szilvának, de ezen kívül más, rózsafélék családjába tartozó növénnyel is táplálkozhatnak. A fatörzsön és a vastagabb ágakon szívogatnak, lárvaként telelnek át. A kaliforniai pajzstetű szívogatása során a növény általános egészségi kondíciója csökken, a sárga szilva pajzstetű emellett még mézharmatot is ürít, melyen korompenész telepedik meg.
Védekezés: A tél végi olajos lemosó permetezéstől megfulladnak az áttelelő lárvák, így ez egy hatásos védekezési mód. A következő védekezés a hím pajzstetvek rajzásakor történhet, kontakt szerekkel, megfigyelés alapján.
2. Levéltetvek: Hamvas szilvalevéltetű, sárga szilvalevéltetű – Hyalopterus pruni, Brachycaudus helicrisi
Fent a levélsodródást nem okozó hamvas-szilva levéltetű, míg lent a levélsodródást előidéző sárga szilva levéltetű figyelhető meg.
Rovarok biológiája, kártételük: A sárga szilvalevéltetű tavaszi kártételétől a hajtásvégi levelek összesodródnak, torzulnak, a hajtások gyengén fognak fejlődni. Késő tavasszal tápnövényt vált és fészkes virágúakra (őszirózsa, napraforgó) vándorol. A hamvas szilvalevéltetű a levél fonáki részén képez hamvas zöld telepeket, levéltorzulást nem okoz. Az egész tenyészidőszak alatt a szilván károsít.
Védekezés: A nyugalmi időszakban végezett lemosó permetezéssel eredményesen gyéríthetjük a levéltetvek áttelelő tojásait. A hajtásnövekedés kezdetén, az első egyedek megjelenésekor, illetve az első károsítások észlelésekor már érdemes elkezdeni a növényvédőszeres kezelést, speciális aficidekkel.
3. Gyümölcsmolyok: Szilvamoly, keleti gyümölcsmoly – Grapholita funebrana, Grapholita molesta
Feljebb a szilvamoly kifejlett egyede, alatta pedig a lárva kártétele szemrevételezhető.
Rovarok biológiája, kártételük: A szilvamoly és a keleti gyümölcsmoly a szilva két legfontosabb gyümölcskártevője. A két faj hasonló kinézetű, ezen kívül rajzásuk is egy időbe esik, így nehéz a megkülönböztetésük. A kifejlett egyed a termésre helyezi tojásait, melyből a kikelő lárva a gyümölcsbe rág. A károsítás helyén mézga-kiválás figyelhető meg. Mindemellett a gyümölcs hamarabb színeződik, és korábban is hull le a fáról. Ha ez még nem lenne elég, a lárva által nyitott seb kiváló táptalajt nyújt a csonthéjasok monlíniás betegségének.
Védekezés: Gyűjtsük össze a lehullott, szilvamoly által károsított gyümölcsöket és semmisítsük meg őket. Szexferomonoscsapda használatával nyomon követhető a rovarok rajzása. A szexferomoncsapdás előrejelzésre alapozottan tömeges lárvakeléskor van alkalmunk védekezni a kártevők ellen, metoxifenozid hatóanyagú Runner 2F készítménnyel. Egyébként, ha megfelelő mennyiségű csapdát helyezünk ki, akkor tömegesen tudjuk csapdázni a kártevőket, ezzel mérsékelve a kártételüket házi kertben.
4. Poloskaszagú szilvadarázs – Hoplocampa minuta
Erősen gyanakodhatunk a poloskaszagú szilvadarázs kártételére, ha ilyen lyukas, zöld terméseket találunk a földre hullva.
Rovar biológiája, kártétele: A szilva gyakori gyümölcskártevője közel sem hasonlít az általunk ismert darazsakra: apró, 4-5 mm hosszúságú, színük fekete. A poloskaszagú szilvadarázs virágzáskor jelenik meg a szilvafák körül, a csészelevelek cimpáiba helyezi el tojásait. A kikelő lárvák a fejlődő gyümölcskezdeményben károsítanak, még a magot is elfogyasztják. Az apró szilvatermések tömeges hullására lehetünk figyelmesek, ha ez a kártevő ólálkodott a szilvafáink körül.
Védekezés: Az idejekorán lehullott, még zöld gyümölcsöket gyűjtsük össze, hogy megakadályozzuk a rovarok teljes kifejlődését és ezáltal megelőzzük a következő évi fertőzést. A fehér ragacslapokra jól repülnek a gyümölcsdarazsak, így használatuk jól szemlélteti az állatok rajzását.
Remélem Ön is hasznosnak vélte a szilva kártevőit és legfontosabb betegségeit felsorakoztató és bemutató cikkemet!
Ha szeretné, hogy a szilvát kedvelő ismerősei is kellőképpen tájékozottak legyenek a károsítókat illetően, kérem ossza meg velük ezt a cikket!
