Hasznos tudnivalók
Származás: a magasbokrú - cserjés vagy fürtös - áfonya Észak-Amerika keleti részén erdős vagy nyílt, nyirkos, nedves, savas talajú területeken őshonos cserje.
A ’Dixi’ fajtát Dr. Frederick V. Coville nemesítette az USA-ban a (Jersey x Pioneer) x Stanley fajták keresztezésével 1930-ban, forgalomba 1936-ban került. A latin dixi szó jelentése: elmondtam, megmondtam. Ezzel az elnevezéssel kívánta az áfonyanemesítésben és termesztésben hosszú évek óta tevékenykedő Coville kifejezni, hogy visszavonul a további munkától.
Hajtásrendszer: kb. 1,5-1,8 m magas, közepesen erős, dús, kompakt növekedésű, tőből többszörösen elágazó, felfelé törő, a termések súlya alatt terülő habitusú. Lombozatát sötétzöld, 3-8 cm hosszú, tojásdad-lándzsás, szórt állású, ép szélű, ősszel vörösre színeződő levelek alkotják. Virága 1 cm-es, bögre alakú, forrt szirmú, fehér, kétivarú, május elején nyílik. A bogyók a vesszők rövid ízközű végén, a 4-5 elágazásra tagozódó fürtképződményen fejlődnek.
Mérete miatt kiválóan alkalmas kisebb kertben vagy konténerben történő nevelésre.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny, de másik fajta/fajták telepítésével a termésbiztonság és hozam növelhető.
Gyümölcs: július közepétől augusztus végéig érik, fürtje nagy, tömött. Bogyója kerekded, enyhén lapított, közepes vagy nagy méretű (kb. 1,5-2 cm átmérőjű), hamvas kékesfekete, kemény, lédús, édes, enyhén savanykás, igen ízletes, aromás.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (befőtt, lekvár, szörp, zselé, sütemények), fagyasztásra egyaránt alkalmas. Jól szállítható és tárolható.
Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, üde, tőzeges, savanyú kémhatású talajt kedvel.
Fény- és hőigény: közepes, napos vagy félárnyékos helyre ültessük, a tűző naptól óvjuk.
Vízigény: közepes, mivel sekélyen gyökerezik és a kissé párás környezetet kedveli, talaját ne hagyjuk kiszáradni. A gyümölcsérés időszakában kiemelten fontos a rendszeres - lehetőleg eső- vagy lágy vízzel történő - öntözés, de a pangó víztől óvjuk.
Gondozás: miután savanyú talajon fejlődik csak megfelelően, béleljük ki az ültetőgödröt geotextíliával, majd helyezzünk bele tőzeges, érett marhatrágyás földkeveréket, ezzel biztosítva a megfelelő kémhatást és szerkezetet. Idővel a csapadék és a környező eredeti talajtípus miatt a földkeverék pótolása vagy talajsavanyító tápoldat használata szükséges.
A másik megoldás, ha az előbbi földkeverékkel konténerben, dézsában neveljük.
Gyökérrendszere finom, sűrű oldalelágazású, sekélyen elhelyezkedő, de a tövek mulcsolásával - amihez használhatunk fenyőkérget, szalmát, szénát, faforgácsot, lekaszált zöldtrágyát stb. - segíthetjük a talaj nedvességtartalmának megőrzését, ezáltal megakadályozva a levélvesztést.
Metszése - február végén, március elején a fagyok elmúltával - az elöregedett, elfagyott, egymáson túlzottan átnyúló vagy gyenge hajtások eltávolításából áll. A tőhajtásokból 5-6-ot hagyjunk meg a legerősebbek közül.
Ültetési idő: a szabadgyökerű növény március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.
Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 1,5 -1,8 m Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, mélyhűtés
Védett tartalom
Sor- és tőtávolság: 2×1,2 m
Termésérés: július közepe – augusztus vége
Fény- és hőigény: közepes
Vízigény: közepes
