Hasznos tudnivalók
Származás: régi, magyar fajta, melynek pontos eredete nem ismert, Bereczki Máté (1824-1895) pomológus, így írt róla: ”E becses és rendkívül tartós, honi almafajunk eredetéről sok utánjárásom és kérdezősködésem daczára sem bírtam elfogadható, biztos adatot szerezni. Pest- és Hevesmegyékben van régebb idő óta elterjedve. Neve után azt kell feltennünk, hogy a Jászságban, Heves és Pestmegye határán keletkezett magról…megérdemlené, hogy szabadon álló gyümölcsöseinkben, különösen pedig itt az Alföldön, melynek mostoha viszonyaival, mint az Alföld édes szülötte, rég megbarátkozott, mindenütt helyet adjunk számára.”
Hajtásrendszer: fája kezdetben erős, a termőrefordulást követően mérsékeltebb növekedési erélyű, edzett, felfelé törő, sűrű, terebélyes, magas, gömb alakú koronát nevel. Vesszője merev, viszonylag hosszú és vastag, fiatalon molyhos, később csupasz, sima, fényes, sötétvörös, kevéssé és alig észrevehetően paraszemölcsös, általában rövid rügyközű. Levele középnagy vagy nagy, fényes, sötétzöld, széles vagy kerek tojásdad, vastag, kemény, molyhos fonákú, 2-3-szorosan tompán fűrészes szélű.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és nagyon bőven terem. Virágzása igen korai. Öntermékeny.
Gyümölcs: szeptember eleje és október eleje között szedhető, csomókban növő, kis vagy közepes méretű (kb. 100 g), kúpos vagy szabálytalan gömb alakú, aszimmetrikus, egyik oldala általában hízottabb. Hullásra nem hajlamos. Héja vastag, sima, fényes, éretten citromsárga alapszínű, napos oldalán piros fedőszínnel mosott, sűrűn, fahéjszínű paraszemölcsökkel és ritkás rozsdaalakzatokkal tarkított. Húsa sárgásfehér, zöldes erekkel, tömött, ropogós, kevésbé lédús, kellemesen édes-savanykás, finoman fűszeres ízű.
Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (dzsem, befőtt, ivólé stb.) kiváló. Jól szállítható. Hűvös helyen akár a következő év nyarának elejéig tárolható.
Talajigény: nem válogat a talajtípusok között, a kötött és a homoktalajon egyaránt megél, a savanyú és meszes talajokon is jól fejlődik, amennyiben a jó víz- és levegőgazdálkodás, valamint a tápanyag utánpótlás biztosított. A ’Jászvadóka’ a kötött, nyirkosabb talajon fejlődik jól.
Fény- és hőigény: napfényigényes, kerüljük az árnyékba való telepítését. Hőigénye közepes, inkább a hűvös, párás viszonyokat kedveli, a szélsőséges hőmérsékletet nem tolerálja. Hosszantartó -15 °C alatti hőmérséklet a fiatal hajtásokban, a kései fagyok pedig a virágokban és a gyümölcskezdeményekben tehetnek kárt.
Vízigény: nagy, évi 700-800 mm egyenletes eloszlású csapadékmennyiséget igényel, hosszú, aszályos időszakokban szükséges a vízutánpótlás.
Gondozás: ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.
Metszése 1-3 éves korában koronaalakító, a 4. évtől fenntartó metszésből áll, melynek ideje február – március. A korona, az ágak megfelelő, kellően szellős kialakítása fontos eleme a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védekezésnek.
Metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.
A téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.
Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig.
Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.
Alany:
Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 4-5 m Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás (dzsem, befőtt, ivólé stb.), tárolás (kb. a következő év nyarának elejéig)
Védett tartalom
Öntermékeny fajta, porzó nem szükséges.
Sor- és tőtávolság: 6x5 m
Termésérés: szeptember eleje – október eleje
Fény- és hőigény: nagy és közepes
Vízigény: nagy
