Hamamelis intermedia 'Arnold Promise' - Citromsárga virágú varázsmogyoró

Származás: 1907 és 1909 között Ernest Henry Wilson, a bostoni Arnold Arborétum növénygyűjtője expedícióra utazott Kínába az arborétum megbízásából és többek közt magokat gyűjtött egy kínai varázsmogyoróról (Hamamelis mollis). Húsz évvel később ezekből egy palánta nőtt az arborétumban számos más varázsmogyorófaj mellett. Az arborétumban fák és cserjék szaporításával foglalkozó William Judd magokat szedett belőle, kicsíráztatta, végül hét palánta került elültetésre. Évekkel később a növények egyedi tulajdonságokat mutattak és az arborétum munkatársai rájöttek, hogy a kínai varázsmogyoró és a japán varázsmogyoró (Hamamelis japonica) hibridjei voltak. Alfred Rehder taxonómus a két szülőnövény közötti „köztes” tulajdonságaik miatt nevezte el őket Hamamelis intermedianak. Kezdetben ezeket a varázsmogyorókat nem tartották olyan szépnek, mint a szüleiket: viszonylag kevés virágot hoztak és gyakran eltakarták őket a fennmaradt elszáradt levelek. De egy példány kiemelkedett a többi közül. Az 1950-es évek végére megfigyelték, hogy folyamatosan nagyobb, gyönyörű, élénk színű, kellemesen illatos virágokat hoz és hosszabb ideig virágzik, mint a többi. Ez az egyed 1963-ban az „Arnold Promise” fajtanevet kapta. 

Habitus: kb. 4-5 m magasra nő, fölfelé törő, terebélyes, sűrű, kissé szabálytalanul, lazán elágazó ágrendszerű, koronája tölcsérszerű. Más varázsmogyorókhoz képest dúsabb megjelenésű és igen gazdagon virágzó. Lombozatát 10-15 cm-es, visszás-tojásdad, kihajtáskor világos-, majd sötétzöld, ősszel ragyogó aranysárgára és narancsos-pirosra színeződő levelek alkotják.

Virág: előfordul, hogy már januárban gazdagon hozza tömött fürtökben álló, kissé szokatlan megjelenésű, rojtszerű, 4 keskeny, kissé hullámos, ráncos, élénksárga sziromból álló, édes illatú virágait, melyek akár 6-8 hétig is nyílnak. Enyhe napokon kibontják szirmaikat, míg a hidegebbeken összezárják.

Talajigény: laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, semleges vagy savanyú talaj ideális a számára. Meszes talajba történő telepítését kerüljük!

Fényigény: nagy, bár a félárnyékot is elviseli, de lehetőleg napos (akár tűző napos) helyre ültessük. 

Vízigény: közepes, a rendszeres öntözést meghálálja.

Gondozás: könnyen nevelhető. A metszést rosszul viseli, ezért ha alakítani szeretnénk közvetlenül a virágzást követően tegyük. Hajlamos gyökérről hajtást fejleszteni, ezeket rendszeresen vágjuk ki.

Társítás és elhelyezés a kertben: a varázsmogyoró habitusa, korai, különleges megjelenésű, élénk színű és illatú virágai miatt a téli, ragyogó levélszínei miatt az őszi kert kedves növénye, mely kiváló fókuszpontot alkothat.

Az 'Arnold Promise' fajtát használhatjuk szoliterként, háttérnövénynek, de társításba is elhelyezhetjük, ez esetben válasszuk mellé a kora tavasszal nyíló pirosló hunyort (Helleborus purpurascens), a hóvirágot (Galanthus nivalis), a fehér 'Snowbunting' korai krókuszt, valamint a keleti hunyor színkeveréket (Helleborus orientalis), melynek krémfehértől a zöld, lila, rózsaszín árnyalatokon át a bíborig terjedő színű virágai, kiegészítik a sárga színt, egyben jó átmenetet adnak a később nyíló évelők felé. 

A levelével és virágával díszítő, akár talajtakaróként is alkalmazható ’Variegatum’ fürtös salamonpecsét is beilleszthető az összeállításba.

Társításra javasolt növényfajták:

Galanthus nivalis - Hóvirág
Helleborus purpurascens - Hunyor
Helleborus orientalis - Keleti hunyor (színkeverék)
Crocus chrysantus 'Snowbunting' - Korai krókusz
Polygonatum multiflorum 'Variegatum' – Fürtös salamonpecsét

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4-5 m
Kifejlett szélesség: 3,5-4 m
Ültetési tőtáv: 4-5 m
Virágzási idő: január vége – március eleje
Méhlegelő: nem
Fényigény: nagy 
Vízigény: közepes 
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: vidéki kert, szoliter, háttérnövény, őszi kert, tavaszi kert, erdei kert

Védett tartalom