Az európai ciprus Kis-Ázsiában, Észak-Perzsiában, Görögországban, Krétán és Cipruson őshonos karcsú, kúp alakú vagy kiszélesedő, szétterülő, örökzöld fa. Az oszlop alakú formát egyesek természetes változatnak, míg mások a kultúrából kivadultnak tartják. Az ókorban került Itáliába, ahol meghonosodván idővel különösen Toszkána és Umbria legjellegzetesebb fájává vált. Ma már a Földközi-tenger térségében szinte mindenütt megtalálható.
Az évszázadok során a térség kertjeiben a karcsú, oszlopos habitusú változatokat részesítették előnyben, részint az alak, részint az abból adódó sokoldalú felhasználhatóság miatt, s így van ez ma is. A keskeny, vékony csúcsban végződő korona révén a kis terek, szűkös helyek klasszikus növénye, ami utak, szegélyek, ösvények, kocsibejárók mentén éppúgy ültethető, mint szoliterként vagy többedmagával, fókuszpontként vagy háttérnövényként. A tematikus kertekben is jól alkalmazható, ráadásul igen jól társítható.
Az egyik legelterjedtebb a ’Totem’ fajta, amit Trevor Davias és Cyril Watson nemesített 1984-ben Új-Zélandon.
Kb. 8-12 m magas, az alapfajnál is karcsúbb, oszlopos, elegáns megjelenésű. Tövénél jól elágazik, ágrendszere egyenes, hajtásai mereven felfelé állnak. Kérge szürkésbarna, kissé repedezett, vékony lemezekben hámlik. Lombja tömött, sűrű, a párosával keresztben átellenesen álló, lekerekített csúcsú pikkelylevelek sötétzöldek.
Napos, meleg, védett fekvésbe ültessük. A különböző talajviszonyokhoz jól alkalmazkodik. Leginkább a laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, száraz, köves, meszes talajokat kedveli.
Habitusával, sötétzöld színével a ragyogó azúrkék nyári vagy a szürke téli égbolttal a háttérben igazán fenséges látványt nyújt. Ha egy mediterrán hangulatú, egész évben mutatós kertrészt szeretnénk létrehozni a felhasználásával, válasszuk mellé a laza bokrú, fényes, almazöld levelű, lapos bogernyőben nyíló fehér virágaival, sárga terméseivel igen mutatós 'Xanthocarpum' kányabangitát és az ősszel sötétvörös leveleivel, lombhullás után pedig sárgászöld hajtásaival díszítő 'Green Light' veresgyűrűs somot.
Előttük kapjanak helyet olyan aromás illatot árasztó növények, mint a kissé szétterülő, szürkészöld levelű, levendulakék virágait hosszan bontó ’Blue Spire’ sudárzsálya és a tömött bokrú, fűszer- és gyógynövényként is kiváló rozmaring.
Az összeállítást végül az örökzöld, finoman fogazott levelei fölött krémfehér virágokat hozó tollas cipruskával és a szürkészöld bokrú, halvány rózsaszín virágú ’Rosea’ angol levendulával tehetjük teljessé.
Társításra javasolt növényfajták:
Viburnum opulus 'Xanthocarpum' – Kányabangita
Cornus sanguinea 'Green Light' – Veresgyűrűs som
Perovskia atriplicifolia 'Blue Spire' – Sudárzsálya
Rosmarinus officinalis - Rozmaring
Santolina pinnata - Tollas cipruska
Lavandula angustifolia 'Rosea' – Angol vagy közönséges levendula
