Hasznos tudnivalók
A szöszös orgona egy interspecifikus hibrid, amit 1920-ban az angol Isabella Preston botanikus hozott létre a kínai bókoló fürtű orgona (Syringa reflexa) és a bozontos orgona (Syringa villosa) keresztezésével az ottawai Központi Kísérleti Farmon. Ezzel útjára indította a késői virágzású, legalább 2 héttel vagy még többel a közönséges orgona után nyíló orgonák változatait, kb. 71-et (különbözőképpen kombinálva a szülőfajok tulajdonságait), melyek többségét Shakespeare hősnők után nevezte el. Az általa nemesítetteket ”Preston orgonáknak”, ritkábban „kanadai orgonáknak” is nevezték.
A szöszös orgona lombhullató cserje vagy kis fa, érdes, durvább textúrájú levélzete alapján, a közönséges orgonától könnyen megkülönböztethető. Rendkívül szívós, a lisztharmattal szemben ellenálló.
A 'Donald Wyman' fajtát F. L. Skinner hozta létre a kanadai Dropmore-ban lévő faiskolájában 1944-ben. Nevét Donald Wymanről (1904-1993), a Harvard Egyetem Arnold Arborétumának kertészeti vezetőjéről kapta.
Erőteljes növekedésű, 2,5-3,5 m magas, felfelé törő, sűrű, kerekded habitusú. Lombozatát átellenesen álló, ovális vagy elliptikus alakú, kb. 10-15 cm hosszú, ráncos felületű, sötétzöld, kihegyezett végű levelek alkotják, melyek ősszel sárgára, bronzosbordóra színeződnek.
Egyszerű, általában egyedül álló, a lombozat fölé emelkedő virágait késő tavasszal vagy június elején kúp alakú bugákban hozza. A bíbor bimbókból nyíló rózsaszínes-lila virágok finom, enyhe illatot árasztanak, vonzva a beporzórovarokat.
Napos vagy félárnyékos helyet kedvel, talajjal szemben nem válogat, az átlagos, jó vízelvezetésűn fejlődik szépen, de jól alkalmazkodik száraz és nedves körülményekhez egyaránt, tűri a városi szennyezést is. Könnyen nevelhető, metszeni – a forma megőrzése végett – virágzás után lehet.
Kiválóan használható szoliterként, cserjecsoportokban, nyíratlan vagy nyírott sövényként, háttérnövénynek ágyásszegélybe és társíthatjuk is kisebb cserjékkel, évelőkkel.
