A kertekben az a jó, hogy olyanná tehetjük, amilyenné szeretnénk és folyamatosan formálhatjuk. Megfér egymás mellett a mályva és a kukorica, az őszibarack és az estike, de hagyhatjuk érvényesülni a vadon növő virágokat is.
Egy ilyen kertben nem minden fűszál ugyanakkora, sőt, a rendezettség sem tökéletes, de él, lélegzik, virágzik és terem.
Mi lehetne ennél csodálatosabb? Kerttervezés vagy saját ötletek?
Mikor az ember kertes házba költözik - legyen az Budapesten, vidéki nagyvárosban vagy faluban –, a kert kapcsán mindig nagy kérdések vetődnek fel.
A magazinokat lapozgatva és az interneten az aktuális trendeket böngészve rendszerint az a kép alakul ki az ember fejében, hogy a kert valójában gyepszőnyegből és tujákból áll.
Ha pedig emellett döntünk és igen sok pénzt kiadunk érte, akkor természetesen a fűre lépni nem ajánlatos, hiszen ha valahol kipusztul a pázsit, elrontja az egész összképet. Tehát amennyiben a kertet csak nézegetni, de nem élvezni szeretné, ez az ideális megoldás.
Van azonban egy másik út is, amelyen Ön is elindulhat. Egy olyan kert, ahol megfér egymás mellett a ricinus, a mályva és a kukorica, ahol nappal az orgona, később az estike bódítja el az illatával, ahol a paradicsom, a menta, a napraforgó és a vadon termő virágok tökéletes összevisszaságában valami különleges születik.
Itt a virágok illata az orrunkat, a szebbnél szebb növények látványa a szemünket, a madarak csicsergése a füleinket kényezteti, miközben a gyümölcsfák termései pedig a különböző ízekkel vesznek le a lábunkról.
Egy ilyen kertben megpihen és felüdül a lélek. Sokan mondják, hogy szeretnének nagy gyepfelületet a kertben, mert ott bármit lehet csinálni. Kérem, ahol bármit lehet csinálni, ott semmit nem lehet.
A legtöbben arra gondolnak egy ilyen kert ötlete nyomán, hogy biztos sokat kellene gyomlálni egy ilyen területen. Nem mondom, hogy nem kell, de ott, ahol például a barackfa alatt terem a menta, ott nem talál gyomot az ember. Cserébe viszont fantasztikus illata van!
Mitől lesz egy kert élő?
Természetesen a fent felvázolt kert kialakításában a növényeknek van nagy szerepe. Ahhoz viszont, hogy egy kis tő rózsa virágot bontson, hogy az évekkel korábban elültetett barackfa termést hozzon, az elvetett répa kikeljen, a palánták pedig teremjenek, elengedhetetlen az ember szerepe. A kertbarát emberé, akinek a kert nem csak egy kipipálandó tétel a listán.
Engedjük el a fantáziánkat és hagyjuk a kerttervező könyveket! Egy ilyen kertet bárhol meg lehet valósítani, ráadásul ezek a növények hozzánk tartoznak, ezek között nőttünk fel!
Itt megtekinthet egy ilyen kertet:
A 2008-as válság előtt különösen jellemző volt, hogy az emberek megvették az otthonukat és kertépítővel gyorsan „tökéletessé” varázsoltatták a kertet. Természetesen főleg gyepszőnyeggel és tujával. Ebből a folyamatból viszont pont a lényeg hiányzik.
Olyan ez, mintha a gyermekünket érettségizett húszévesként kapnánk meg. A gyermekvállalásban pedig pont az a szép ebben, hogy felneveljük azt a gyermeket, figyeljük a fejlődését és a legjobb tudásunk szerint adunk meg számára mindent, amire szüksége van. A növényekkel ugyanez a helyzet, nekünk kell „felnevelni” a kertünket.
Ezt pedig nem egy kertépítő fogja megtenni két hét alatt. Ahova új virágokat ültetünk, ahol olykor új növények jelennek meg és ahol mindig tavasszal valami csodálatos kezdődik el.
A kert soha nincs kész. Épp ez benne a szép. Folyamatosan fejlődik és változik. Én pedig ilyen kertet kívánok mindenkinek, aki kertészkedik.
További cikkemet itt találja...
Ön is így gondolja? Amennyiben egyetért velem, kérem nyomjon egy Tetszik-et, ossza meg ismerőseivel, barátaival.
