'Michelini' őszibarackfa

Származás: ismeretlen eredetű magoncként szelektálta Antonio Michelini 1930-ban Borghetto Santo Stefano-ban (Olaszország). Egyedi ízével, illatával hamar népszerűvé és elterjedtté vált előbb Savona és Piemont területén, majd szerte hazájában olyannyira, hogy referencia fajtaként is tekintenek rá. Európában, az USA-ban is sokfelé telepítik. Hazánkban honosítói munkálatait Gyúró Ferenc, Nyéki József, Tóth Ferencné, Szalai Géza és Németh Mária végezték. 1994 óta államilag elismert fajta. Nálunk késői érése és tetszetős, ízletes gyümölcsei miatt termesztett fajta.

Hajtásrendszer: fája középerős-erős növekedési erélyű, sűrű, szétterülő koronát nevel. Levele keskeny, élénkzöld, finoman fogazott szélű, virága nagy, rózsa alakú, világos rózsaszín, középidőben nyílik.

Termőképesség: közepes-jó, optimális termőhelyen megbízhatóan és bőven terem. Öntermékeny.

Gyümölcs: szeptember közepén érik, középnagy vagy nagy (140-150 g), gömbölyű, csúcsa enyhén bemélyedt, tetszetős. Héja gyengén-közepesen molyhos, fehér alapszínű, 70-80%-ban csíkozott, sötétpiros fedőszínnel borított. Húsa fehér, a mag körül pirosas, középesen kemény, lédús, édes, kellemes ízű. Magvaváló.

Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas. Jól tárolható.

Talajigény: a mélyrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára. 

Fény- és hőigény: nagy, szereti a napos, meleg helyeket, ezért gondosan válasszuk meg, hová ültetjük. Jó kondíció és vesszőbeérés esetén a téli fagyokat jelentősebb károsodás nélkül elviseli, ellenben a kora tavaszi fagyok a virágkezdeményeket tönkretehetik.

Vízigény: közepes, azonban a szárazságot, hosszantartó nyári aszályt nehezen tűri, a terméskötődés alacsony százalékú, a gyümölcsök elaprózódnak, ízetlenné válnak, hullanak, ezért ilyen időszakokban rendszeres öntözés szükséges.

Gondozás: árnyékos, hideg, erős szélnek kitett helyekre és gyökereinek levegőigényes volta miatt mélyfekvésű, magas talajvízszintű területekre ne telepítsük. Kerüljük a nagy mésztartalmú talajokat is, ui. klorózist és mézgásodást okoznak. 

A talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Az ültetéstől kezdve a törzs körüli részt árnyékoljuk szalmával, fűkaszálékkal stb. A 2-3 évenkénti szerves-, ill. istállótrágyával történő tápanyagutánpótlást meghálálja. 

A leggyakrabban kialakított korona forma az őszibarack fák esetében a katlan vagy váza alak, melynek célja, hogy a fény a korona belsejébe is eljusson. Ezért 2-3. éves korban a sudarat el kell távolítani, hogy a főágak oldalirányba tudjanak növekedni.

A termőre fordulást követően szükséges az évente termőre metszése, amit tavasszal - amikor a rügyek már erősen duzzadtak - végezhetünk el. Egyvesszős és váltómetszés külön-külön és együtt is alkalmazható. A termőnyársakat viszont ne metsszük. A koronát nyáron is alakíthatjuk.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

A rákosodásra kevésbé hajlamos őszibarack fajta.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól júliusig.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a mandula (Amygdalus communis) alany a meszes, kötöttebb, száraz, köves, meleg talajokra való, ellenben a laza, nyirkos, savanyú, mészben szegény homok- vagy vályogtalajokat nem bírja, a ráoltott nemes elmézgásodik, alig terem. A vadőszibaracknál fagyérzékenyebb. A ráoltott fa középerős növekedésű.

A vadőszi (Persica vulgaris) esetében a ráoltott fa középerős vagy erős növekedésű, erőteljesebb és fagytűrőbb, mint mandula alanyon. Gyökérzete dúsan elágazó, erős, viszonylag sekélyen elhelyezkedő, ezért a laza, jó vízellátottságú, homok- és vályogtalajokra való. A magas talajvízszintű talajokat is bírja, de a klorózisra érzékeny lévén a 7%-nál magasabb mésztartalmúakat nem kedveli.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 3-3,5 m (kordonos nevelés esetén: 1,8-2,5 m)
Sor- és tőtávolság: 6x4 m
Termésérés: szeptember közepe
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

                  Öntermékeny fajta, pollenadó nem szükséges.