'Mariska' őszibarack

Származás: Budán és a környékén levő dombvidékeken termesztett, ismeretlen eredetű tájfajta. Köztermesztésbe vételét Főző József javasolta. Árufajtaként 1960 körül kezdett terjedni.

Hajtásrendszer: fája erős növekedésű, terebélyes koronát nevel. Vesszője piros, virága közepes méretű, világos rózsaszínű, rózsa alakú, levele nagy, lándzsás, kékeszöld.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Virágai későn nyílnak, ezért a kora tavaszi fagyok kevésbé károsítják. Öntermékeny.

Gyümölcs: július közepétől érik, középnagy, enyhén lapított gömb alakú. Héja kissé molyhos, sárgászöld alapszínű, a gyümölcs felületének nagy részén, de főleg a bibepont körül pirossal csíkozott, esetleg mosott, tetszetős. Húsa zöldesfehér, lédús, jellegzetes őszibarack zamatú, ízletes. Éretten félig magvaváló.

Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas.

Talajigény: a mélyrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, szereti a napos, meleg helyeket, ezért gondosan válasszuk meg, hová ültetjük. Jó kondíció és vesszőbeérés esetén a téli fagyokat jelentősebb károsodás nélkül elviseli, ellenben a kora tavaszi fagyok a virágkezdeményeket tönkretehetik.

Vízigény: közepes, azonban a szárazságot, hosszantartó nyári aszályt nehezen tűri, a terméskötődés alacsony százalékú, a gyümölcsök elaprózódnak, ízetlenné válnak, hullanak, ezért ilyen időszakokban rendszeres öntözés szükséges.

Gondozás: árnyékos, hideg, erős szélnek kitett helyekre és gyökereinek levegőigényes volta miatt mélyfekvésű, magas talajvízszintű területekre ne telepítsük. Kerüljük a nagy mésztartalmú talajokat is, ui. klorózist és mézgásodást okoznak.

A talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Az ültetéstől kezdve a törzs körüli részt árnyékoljuk szalmával, fűkaszálékkal stb. A 2-3 évenkénti szerves-, ill. istállótrágyával történő tápanyagutánpótlást meghálálja. 

A leggyakrabban kialakított korona forma az őszibarack fák esetében a katlan vagy váza alak, melynek célja, hogy a fény a korona belsejébe is eljusson. Ezért 2-3. éves korban a sudarat el kell távolítani, hogy a főágak oldalirányba tudjanak növekedni.

A termőre fordulást követően szükséges az évente termőre metszése, amit tavasszal - amikor a rügyek már erősen duzzadtak - végezhetünk el. Egyvesszős és váltómetszés külön-külön és együtt is alkalmazható. A termőnyársakat viszont ne metsszük. A koronát nyáron is alakíthatjuk.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól júliusig.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a mandula (Amygdalus communis) alany a meszes, kötöttebb, száraz, köves, meleg talajokra való, ellenben a laza, nyirkos, savanyú, mészben szegény homok- vagy vályogtalajokat nem bírja, az alany elmézgásodik, alig terem. A vadőszibaracknál fagyérzékenyebb. A ráoltott fa középerős növekedésű.

A vadőszi (Persica vulgaris) esetében a ráoltott fa középerős vagy erős növekedésű, erőteljesebb és fagytűrőbb, mint mandula alanyon. Gyökérzete dúsan elágazó, erős, viszonylag sekélyen elhelyezkedő, ezért a laza, jó vízellátottságú, homok- és vályogtalajokra való. A magas talajvízszintű talajokat is bírja, de a klorózisra érzékeny lévén a 7%-nál magasabb mésztartalmúakat nem kedveli.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 3-3,5 m (kordonos nevelés esetén: 1,8-2,5 m)
Sor- és tőtávolság: 6x4 m
Termésérés: július közepe
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

Öntermékeny fajta, pollenadó nem szükséges.