'Korai piros' kajszibarackfa

Társnevei: Búzával érő, Cseresznyével érő, Korai rózsa, Kecskeméti korai, Kécskei korai, Csipogó barack.

Származás: ismeretlen eredetű fajtakör tagja. Van, aki Délkelet-Európát és van - pl.: Brózik Sándor -, aki a Duna-Tisza közét tartja származási helyének. Utóbbi mellett szólhat, hogy 1935-ös adatok szerint Kecskemét-Nagykőrös-Tiszakécske határában százesztendős ’Korai piros’ kajszibarackfák álltak. Elterjedt voltát számos társneve is jelzi. Nyujtó Ferenc 1959-ben Kécskei korai néven írta le.

Az egyik legkorábbi érésű fajta.

Hajtásrendszer: fája közepesen erős növekedési erélyű, kezdetben kissé felfelé törő, majd széles, erőteljes, általában félgömb alakú, középsűrű koronát nevel. Vesszője sötétbordó, levele középnagy, duplán és tompán fogazott szélű, a levéllemez enyhén kanalasodó, nem hólyagos.

Termőképesség: hamar termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Korán virágzik, virágrügyei a fagyokat viszonylag jól tűrik. Részben öntermékeny, pollenadó telepítésével a termésbiztonsága és hozama növelhető.

Porzója: Magyar kajszi.

Gyümölcs: június végén-július elején érik, kicsi vagy közepes méretű (30-35 g), gömbölyded vagy felülről kissé nyomott, oldalról enyhén lapított alakú. Héja gyengén molyhos, világos narancssárga alapszínű, a napos oldalon kárminpirossal mosott vagy márványozott. Húsa narancssárga, enyhén rostos, lédús, nem túl édes, kissé savas, kellemes ízű.

Elsősorban friss fogyasztásra alkalmas.

Talajigény: a talaj szerkezetére kényes, gyökérzete sok levegőt kíván, a mélyrétegű, laza, jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedő, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, a napos, meleg, szélvédett helyet szereti. A téli jelentős hőmérséklet ingadozások a vesszőkön és az ágakon idézhetnek elő fagyást. Mivel a mélynyugalmi állapota korábban befejeződik, enyhe januári idő esetén hamar beindul a nedvkeringés, a rügyek duzzadni kezdenek, ezért a késői fagyok a virág kezdeményeket károsíthatják.

Vízigény: közepes. A szárazságot viszonylag jól tűri, de évi 700-800 mm egyenletes eloszlású csapadékmennyiséget kíván. A termésérés előtti vízhiány a gyümölcs elaprózódását, hullását okozhatja, az őszi pedig a termőrügyek kifejlődését befolyásolja negatívan, ezért a fiatal fákat hetente 2-3 alkalommal, míg az idősebbeket hetente egy alkalommal bőségesen öntözzük.

Gondozás: a 'Korai piros' fajta a különböző termőhelyi és éghajlati adottságokhoz jól alkalmazkodik, de telepítésénél vegyük figyelembe, hogy fény- és melegigényes, ezért ne ültessük olyan helyre, ahol más fákkal leárnyékolnák egymást és ahol erős szélmozgásnak kitett. Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.

Fiatal korában igen fontos a gondos alakító metszés, míg a későbbiekben a termőrészek nevelésére való ösztönzés. Pirosbimbós állapotban vagy termésbetakarítás után végezzük metszését. A vázág végén hagyjuk meg a termővesszőket- és gallyakat, azok konkurenseit távolítsuk el. A korona felső részét erőteljesebben formázhatjuk, itt a leggyorsabb a megújulás. Metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől. A metszésnél használt szerszámokat rendszeresen fertőtlenítsük.

Téli lemosó permetezése rügyfakadás előtt, január-februárban - esetleg március elején -, száraz időben történjen. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júniusig.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a mirabolánra (Prunus cerasifera) oltott fa erős vagy igen erős növekedésű, korábban termőre fordul és bőven terem. Nagyon köves és nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól megél, sőt a nyirkos, mélyrétegű, kötött talajokat, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri, de vegetációs ideje meghosszabbodik, a hajtások rosszul érnek be.

A vadkajszi alany (Armeniaca vulgaris) esetében a fa erős vagy igen erős növekedésű, kiegyenlítetten terem. A könnyű, jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, semleges vagy enyhén meszes talajokon érzi jól magát. Kötött, agyagos, nedves vagy nagy sótartalmú talajokra nem való, a szárazságot a többi alanynál jobban tűri, a meleg, száraz, alföldi homokos talajokra is kiváló.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-6 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m
Termésérés: június vége - július eleje
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás

Védett tartalom

Részben öntermékeny fajta, a biztonságos és bőséges termés érdekében pollenadó szükséges. Kattintson ide, és válassza ki a fajtához illő porzót.