A kivi, vagy tudományos nevén Actinidia deliciosa a küllőfolyondár félék (Actinidaceae) családjába tartozó világszinten nagyon kedvelt távol-keleti gyümölcs. A neve nagyon sok változáson ment keresztül az évtizedek alatt.
A 20. század elején Kínai egresnek nevezték, amit az Új-Zélandon történt meghonosítása után kapott. Később dinnyécskeként ismerték, amely egy marketing fogás volt. 1959-ben nevezték el a ma jól ismert nevén. Alapvetően egy kúszó növényről van szó. Hajtásai többnyire szőrösek egyszerű levéllel rendelkeznek, amelyek szórt állásúak, enyhén fogazott szélűek és kétlaki faj.
Éppen ezért, ha kivit vásárolunk, akkor kell egy porzós és termős fajtát is venni. Léteznek ugyan öntermékeny fajták, de ezek mellé is sokszor szükség van egy porzós partnerre, a megfelelő termésmennyiséghez. Érdekesség, hogy a nagyméretű virágokban a porzók portokja a fejlődés során átfordul, így a portok morfológiai alapja látszólag csúcsi helyzetűre vált.
Virágaik magányosak, vagy bogas virágzatba rendeződnek. Magassága elérheti az akár 9 m-t is. Mivel Kelet-Ázsia melegebb részéről származik, így a fagyokat kimondottan rosszul tűri. A téli időszakban a -10°C alatti hőmérséklet már komoly fagykárosodáshoz vezethet. Illetve a növény a téli nyugalmi állapotát csak a 400-500 óra 7°C alatti hideghatás után kezdi meg. Hatalmas vízigényű növény.
Éves szinten 800-1200 mm egyenletes eloszlású csapadékra van szükség, a megfelelő termésmennyiség eléréshez. Így a sikeres termesztés elképzelhetetlen kiegészítő öntözés nélkül. A hihetetlen vízigénye mellett, kimondottan igényes a talajok iránt is. A laza, humuszos talajok a legalkalmasabbak a termesztésre, de remekül a terem az enyhén savanyú 4,5-6 pH homokos agyag talajokon is.
A termesztésre alkalmatlan területek, a fagyzugos, vagy korai, illetve kési fagyokra érzékeny területek. Viszont a döntő tényező a termésmennyiség szempontjából, a fény mennyisége. Ugyanis legalább 200 napsütéses órára van szüksége a vegetáció alatt, hogy kielégítő legyen a termésmennyiség.
Igen kedvelt gyümölcstermő növény
2019-es FAO adatok szerint a világszinten 4.348.011 t kivit termesztettek. A világ legnagyobb termesztő országai Kína, Olaszország, Új-Zéland, Chile, Irán, Görögország, Franciaország, Törökország és az Egyesült Államok. A világ össztermésének 80%-át a Hayward fajta teszi ki. Ennek oka, hogy nagyon jó beltartalmi paraméterekkel rendelkezik és hosszú ideig eltartható. Bár termésmennyiségben elmarad a többi fajtától.
Meglepő módon hazánkban is van már egy 4 hektáros kivi ültetvény. Termését frissen fogyasztjuk, de kitűnően alkalmas szörpnek és ivólének is Egy ennyire igényes növény esetén nem meglepő, hogy rengeteg károsítója van. A legjelentősebb betegségei a gyökér, valamint szárrothadást okozó kórokozók. AZ alábbiakban szeretném bemutatni a legjelentősebb kórokozóit és kártevőit.
Dísznövényként is jól mutathat
Ahol növényvédőszer ajánlást teszek, az csakis azért történik, mert a mechanizmusából adódóan a hatásos lehet a kórokozó vagy kártevő ellen. Viszont hazánkban gyakorlatilag nincsen kivi termesztés ezért nincs is engedélyezve növényvédőszer.
Kórokozók és az ellenük való védekezés lehetőségei
A kivi pszeudomonaszos elhalása- Pseudomonas syringae pv. syringae
A kivi egy jelentős bakteriális betegsége. 1964-ben fedezték fel, az Egyesült Államokban, hazánkban pedig 1981-ben vált ismertté. Egy rendkívül polifág kórokozóról van szó, így nem meglepő, hogy a kivit is képes megbetegíteni. A fertőzés könnyedén a növény életébe kerülhet. Az elhalás lehet teljes vagy részleges.
A részleges elhalás esetén a betegség, csak a fa egy-egy ágára terjed ki. Az ágakon levő hajtások és levelek elkezdenek fakulni, lankadnak és elszáradnak. Illetve az elhalt ág alatti részből újabb, friss hajtások törnek elő. Ezzel ellentétben a teljes elhalás esetén, ahogy a neve is mutatja, a teljes növény elpusztul.
Előbbi akkor következik be, ha a kórokozó az ágalapot fertőzi meg, míg az utóbbi, ha törzs fertőződik meg. Mindkét esetben aránylag gyorsan elszárad a lombozat, ami általában tavasz végén, nyár elején történik meg. Ha az elpusztult farészből metszlapot készítünk, akkor ott az egész belső állomány elbarnult és büdös szagot áraszt.
Kivi pszeudomonaszos elhalása
Továbbá az ágon és a törzsön rákos sebek keletkeznek és mézgásodás is megfigyelhető rajtuk. A leveleken pedig apró először vizenyős, később pedig fokozatosan nekrotizálódó, barna léziók figyelhetők meg. Ritkán levél torzulás figyelhető meg rajtuk. A legsúlyosabb tünet, amikor a fa annyira fertőzött, hogy ezeken a rákos sebeken elkezd megjelenni a baktérium nyálka.
Alapvetően nem egy melegigényes kórokozó. Egy olasz kutatás bebizonyította, hogy a legsikeresebben 15-20 °C között képes fertőzni a kórokozó. Viszont a magas, 95%-os relatív páratartalom nagyon fontos neki. A kórokozó egyébként a vegetációs időszakban nagyon hosszú ideig életképes marad a növény felületén. A fertőzéshez, mindenképpen valamilyen seb szükséges. Ez lehet bármilyen mechanikai sérülés.
Ha a növény megfertőződött akkor az a fagyok beállta előtt felszaporodik a növényben, ami miatt csökken a növény cukortartalma. Mivel a szövetek cukortartalma nagyban befolyásolja, a növény fagytűrőképességét, ezért a fertőzés hatására csökken a növény fagyellenállósága. A fagyérzékenység nem csak az alacsony cukortartalomra vezethető vissza, hanem arra is, hogy a baktérium a sejtfalban levő fehérje miatt megfagy a víz a növényi szövetben.
Ez arra vezethető vissza, hogy ez a fehérje képezi majd a jégmagokat a háncsszövetben. Itt emelném ki, hogy létezik a kórokozónak egy közeli rokona, a Pseudomonas syrinage pv. actinidiae, amely rendkívül hasonló, sőt azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag pontosan ilyen tüneteket okoz. De csupán a tünetekből nem lehet megállapítani a különbséget a két kórokozó között. Bár ezt a kórokozót még nem írták le hazánk területén, azonban a környező országokban már jelen van.
Védekezés: meg kell akadályozni, hogy sebzés alakuljon ki a növényünkön. Ha metszésre kerülne a sor, a sebeket érdemes valamivel lezárni pl: fagél. Illetve egy rezes lemosó permetezés nagyban csökkenti a törzsön található baktériumokat.
Szeretném megjegyezni, hogy a kivinek, a fent említetteken kívül van még két másik bakteriális betegsége, Pseudomonas viridiflava és a Pseudomonas syringae pv. actinidifoliorum. Előbbi ugyan jelen van hazánkban, de mivel itthon nincs gyakorlatilag kivi termesztés, ezért nem okoz semmilyen gondot. Viszont Új-Zélandon igen komoly károkat idézhet elő. Az utóbbi pedig kimondottan a trópusi, meleg klímán jelenik meg.
Kivi fitoftórás megbetegedése- Phytophtora spp.
A kivi fitoftórás betegségének számos kórokozója van. Ha megengedi a tisztelt olvasó, akkor most nem sorolnám fel az összeset. Az öt kórokozó közül három darab fordul elő hazánkban is. Ezek a Phytophtora cryptogea; a Phytophtora cinnamomi és a Phytophtora medicaginis. Mindhárom gombafaj a talajban tele a szaporítóképleteivel és rendszertanilag az oospórás gombák közé sorolhatók.
A fajok többsége nagyon polifág, ezért nem csoda, hogy a kivit is képesek nagyban károsítani. A kórokozók nagyon hasonló tüneteket képesek okozni. A legjellegzetesebb közös tünet az a gyökérrothadás. Mivel mindhárom kórokozó a gyökéren keresztül képes behatolni, így nem túl meglepő, hogy itt okozza a legkomolyabb tüneteket.
További közös jellemzőjük, hogy a fertőzés hatására a kéreg alatti rész először elkezd barnulni, majd pedig szépen lassan elfeketedik. Illetve a növénynél általános kondíció leromlást, konkrétan hervadást lehet megfigyelni. Viszont akadnak egyedi tünetek is. A Phytophtora cryptogea egyik ilyen nagyon egyedi tünete, hogy a levelek elkezdenek először fakulni, később deformálódnak és teljesen elszáradnak.
A Phytophtora cinnamomi egyedi tünete, hogy a termés sokszor lényegesen kisebb, mint amilyen az elvárt lenne és ezek is nagyon sokszor gumiszerűek. Végül a Phytophtora medicaginis esetén nagyon ritkán látunk a földfelett tüneteket. A kórokozó a gyökéren fog feketedő sebeket okozni. A három kórokozó biológiájában szintén akad néhány közös aspektus. A kórokozó sebzéseken, és a növény nyílásain képes fertőzni.
Ez lehet a gyökéren valamilyen sérülés, vagy csak egyszerűen a növény légzőnyílása. Ugyanúgy oospóra az áttelelő képletük és ezzel képesek a talajban az életben maradásra. A spóráik, víz segítségével terjednek, ami lehet csapadék vagy talajvíz egyaránt.
Kivi fitoftórás betegsége gyökéren
Végül de nem utolsó sorban, a fertőzési források, a beteg növényi maradványok a talajban, vagy a korábban megfertőződött talaj. Viszont környezeti igényeikben, ha nem is nagy, de némi eltérés megfigyelhető. A Phytophtora cryptogea esetén az optimális hőmérséklet 16-21°C közé tehető. Nem szükséges neki nagyon magas relatív páratartalom sem, mert 58-63%-os relatív páratartalom teljesen elegendő a fertőzéshez.
A Phytophtora cinnamomi esetén a hőmérsékleti érték nem tér el nagyban, ugyanis számár a legoptimálisabb hőmérséklet a 18-22°C. Ellenben az optimális páratartalom iránti igénye már jóval magasabb, mert ez 75-95% között mozog.
Egy a közelmúltban lezajlott kolumbiai kutatás során avokádó növények mesterséges fertőzését végezték el és a fent tárgyalt paraméterek során figyelték meg a legerősebb fertőzést. Az utolsó faj, a Phytophtora medicaginis esetén a legmagasabb a hőmérséklet igény, mert 25°C-on képes a legeredményesebb fertőzésre. Nála a többi fajjal ellentétben kevésbé releváns a páratartalom. Leginkább a talajkötöttség és a talaj pH határozza meg a fertőzés mértékét. A legoptimálisabb talaj pH a közel semleges 6-os pH-jú és a magas agyagtartalmú kötött talajok.
Védekezés: A szaporítóanyagnak és a talajnak mindenképpen egészségesnek kell lennie. A fertőzött növényi maradványokat el kell távolítani a növényről és a növény körüli részről. Amennyire lehet, igyekezni kell elkerülni a talajtömörödést. Ezt a talaj egyenletes öntözésével tudjuk elérni, kerülni kell az egyben nagy vízadagok kijuttatását. Kémiai védekezés esetén egy Ridomil Gold Plus 42,5 WP-vel végzett beöntözés nagyon soka segíthet. A fent említett készítmény hatóanyaga metalaxil-M és rézoxiklorid. De a legjobb a megelőzésre helyezni a hangsúlyt.
Kivi antraknózis- Colletotrichum acutatum
Egy nem régiben felfedezett polifág kórokozó. Rendszertanilag az acervuluszos gombák közé sorolható. Hazánkban meggyről írták le először és abban a kultúrában a mai napig kultúra meghatározó kórokozó. Viszont rengeteg gazdanövénye van, ezért sajnos nem meglepő, hogy megbetegíti a kivit is. A betegség tünetei a mindig a gyümölcsön jelentkeznek, viszont a vegetáció alatt látensen ott lehet a levélen. A termésen sárgásbarna, vagy világosabb színű vizenyős léziók alakulnak ki, amik később besüllyednek.
A foltokban később megjelenik a kórokozó narancssárga szaporítóképlete. Ez a legbiztosabb diagnosztizálási módszer. Majd a szövet jellegzetesen megszilárdul, kiszárad és mumifikálódik. A moniliniához hasonlóan az egyik fő fertőzési forrás, a fán maradt fertőzött gyümölcsök. Ugyanakkor ennél a kórokozónál a levélen látensen jelen lévő kórokozó képes a gyümölcsöt átfertőzni.
A fertőzés mértékét és felbukkanását nagymértékben befolyásolja a levegő páratartalma, illetve a lehullott csapadék mennyisége. Elég széles, 10-26°C-ig képes fertőzni a kórokozó, viszont a legoptimálisabb hőmérséklet számára a 25°C. 80-90%-os relatív páratartalommal társulva egészen biztos számítani lehet a betegség kialakulására. Végül, ha tartósan sok csapadék esik, az könnyedén átmossa a levélről a kórokozót a gyümölcsre, továbbá sokszor felveri a gomba spóráit a talajról a gyümölcs felszínére.
Kivi antraknózis - ez már egy nagyon súlyos fertőzés
Védekezés: A beteg, mumifikálódott gyümölcsöket el kell távolítani a növényről. A lombozatot igyekezni kell minél szellősebben tartani. Ha kémiai védekezést folytatunk, akkor a vegetáció elején érdemes elvégezni egy rezes lemosó permetezést. Az érő félben levő gyümölcs permetezésekor egy kontakt és egy szisztemikus hatóanyag keverésével jó eredményt lehet elérni. Ilyen készítmények lehetnek pl kontakt: Metiram- Polyram DF szisztemikusok közül pedig: Tebukonazol- Folicur solo; Penkonazol- Topas 100 EC. Legvégül a gyümölcs betakarítása előtt még egy felszívódó gombaölőszer alkalmazása. A fent említett készítmények közül bármelyik szóba jöhet.
Szürkepenész- Botryrtis cinerea
A kivinek az egyik, ha nem a legjelentősebb gombás betegsége. Minden évben gondot okoz, de jelentősége évjáratonként változik. Ahogy az előző kórokozónál, úgy itt is nagymértékben befolyásolja a fertőzés mértékét a lehullott csapadék mennyisége.
Egy igazi polifág faj, hiszen több száz növényt betegít meg. Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé tartozik. Elsősorban a virágon és a termésen okoz tüneteket, nagyon ritkán előfordul levélen is. A virágot, a gyümölcskocsányt és az érőfélben lévőtermést egyaránt fertőzi. A gyümölcs először fakul, majd barnává válik és megindul rajta egy lágyrothadás.
Ezen a rothadó folton megjelenik a jellegzetes szürke penészbevonat, amiről a növény a szürkepenész elnevezést is kapta. Később a gyümölcs elszárad, összeaszalódik, mumifikálódik. Érdekességként említeném, meg hogy ez a gomba szőlőn szintén ugyanezt a tünet együttest fogja okozni, de ez felel Tokajban a szőlő aszúsodásáért, amiből a méltán világhírű Tokaji aszú is készül.
A virág tüneteket könnyű felfedezni, mert a virág gyakorlatilag teljesen elszárad. A legfőbb fertőzési forrás a talaj, amiben a kórokozó a szklerócium nevezetű telelőképletével képes átvészelni. A gomba a növényt virágon keresztül fertőzi és ha nem pusztul el a fertőzés hatására a virág, akkor pedig nem fognak kötni és nem lesz belőlük termés.
Amelyik túlélte és kötött is, azokból elkezdenek fejlődni a, de a kocsányon keresztül megfertőződik a bogyó. A szkleróciumokban kifejlődő spórák a csapadék hatására felverődnek a levelekre, illetve a virágra. A talaj mellett az elpusztult növényi részeken is képesek áttelelni. Az egyik gyümölcsről a másikra gombafonalakkal képes átterjedni, de csak akkor történik meg, ha a gyümölcsök összeérnek. A gomba számára a 18-21°C-os hőmérséklet és a párás időjárás kedvez.
Kivi botrítiszes betegsége
Védekezés: A kórokozó legyőzésében a legfontosabb a megelőzés. Az előző évi fertőzött növényi maradványokat el kell távolítani a növény közeléből. Megfelelően szellős lombkoronát kell kialakítani, hogy ne alakulhasson ki nagyon párás mikroklíma. Valamint a megfelelő gyomírtásra is érdemes odafigyelni, hogy az esetleg megjelenő gyomokon ne szaporodhasson fel a gomba. Bár ennek igazából akkor van nagyobb jelenetősége, ha már ki van ültetve szabadföldre. Sokkal kisebb a jelentősége akkor, ha még cserépben van.
Kémiai védekezés esetén virágzáskor mindenképpen egy kontakt növényvédőszeres kezelést be kell iktatni. Gyümölcskötődéskor és növekedéskor pedig szintén érdemes egy kezelést beiktatni, hogy biztos legyen a védelem.
Növényvédőszerek: kontakt: Kaptán-Merpan 48 SC (csak növényorvosi vénnyel); Szisztemikus: Fenhexamid- Teldor 500 SC; Ciprodinil-Chorus, Pirimetanil-Scala; Piraklostrobin, Boszkalid- Signum WG. Illetve létezik biológiai megoldás is a betegség kezelésére. Mégpedig, hogy egy konkurens gombafajt, ami nem fertőzi a növényünket, beöntözni a cserépbe. Ez a szer a Polyversum Phytium oligandrum hatóanyaggal.
Kivi szklerotíniás betegsége- Sclerotinia sclerotiorum
A betegséget először 1932-ben írták le az USA-ban és 1960-ban már megjelent Ausztriában. Magyarországon körülbelül az 1970-es évek óta okoz komoly gondot. A lágyszárú kétszikű növények egyik legveszedelmesebb betegsége. Ma a termesztési gyakorlatban komoly gondot okozhat napraforgó és repce kultúrákban. Rendszertanilag az apotéciumos gombák közé sorolható.
A kivi ugyan nem lágyszárú növény, de komoly minőségi és mennyiségi kárt képes okozni a gomba a terméseken. Ez a gomba minden esetben a talajból fertőz. A kivi esetén a kórokozó a rügyeket, a virágokat és az érő félben lévő termést fogja támadni. Egy rothadási folyamat indul meg a virágokon, aminek köszönhetően a szövetek megbarnulnak. Később a virág teljesen elhal és lehullik a fáról.
Amelyik virág esetlegesen a fán marad és megfertőződött, az fogja tovább betegíteni a gyümölcsöt. Az érő félben lévő terméseken először halvány világoszöld foltok fognak megjelenni. Később apró vizenyős léziók fognak megjelenni mélyen a gyümölcshúsba ágyazva. Alapvetően nem egy melegigényes kórokozó.
A leghatékonyabban 10-20°C között fertőzni. Abban az esetben, ha az időjárási paraméterek nem megfelelők a számára, megáll a terjedésben. Viszont ilyenkor heges gyümölcsök fognak keletkezni. A magas páratartalom nagyban segíti a terjedés gyorsaságát.
Szkelrotíniás rothadás
Védekezés: Szabadföldön be kell tartani a vetésforgót oly módon, hogy az elővetemény mindenképpen valami egyszikű legyen pl: gabona. Sajnos növényvédő szerek nem igazán állnak rendelkezésünkre, csak az Amistar Top, ami használ ellene, vagy pedig biológiai védekezés gyanánt a Coniothyrium minitans hatóanyagú Contans WG.
Ez egy talajlakó hasznos gomba, amit a talajba locsolva fog tudni felvenni a növény. Bár a kivit nem hajtatják, azonban ez a gomba például uborkán, paprikán, vagy paradicsomon is megjelenik. az utóbbi három kultúra esetén hajtatásban egy jó módszer lehet, ha nem saját talajon végezzük a termesztést. Vagy a talajfertőtlenítés, viszont ez nagyon drága. Illetve lehetséges még a talajcsere, de az még drágább, mint a talajfertőtlenítés.
Kivi penicéliumos betegsége- Penicelium expansum
Ez a betegség valamilyen szinten eltér a korábban felsorolt kórokozóktól. Abban a tekintetben, hogy ez a betegség nem a még fán lévő gyümölcsön fog gondot okozni. Ugyanis ez egy tárolási betegség. Félre értés ne essék, a gyümölcs megfertőződhet szabadföldön, de a jellegzetes tünetek a tárolás során fognak jelentkezni. Gyakorlatilag minden termesztett gyümölcsön képes megtelepedni.
Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé sorolható. A tüneteket könnyen fel lehet ismerni. A gyümölcs felületén először gyorsan növekvő, világosbarna vizenyősen rothadó foltok fognak megjelenni. Emiatt a héj elég könnyen felreped. Ezen a sérülésen később nagyon hamar megtelepszik a jellegzetes kékes árnyalatú penészgyep. Ez a legjellegzetesebb ismertetője a betegségnek.
A kórokozó biológiáját tekintve a fertőzött növényi maradványokon képes felszaporodni és túlélni. Ahogy említettem nem csak szabadföldön, hanem a tárolóban is képes megfertőződni a gyümölcs. Tárolóban fertőzési forrás lehet, az a tároló alkalmatosság, amiben esetleg fertőzött gyümölcsöt tároltunk, illetve a tárolóban maradt beteg gyümölcs maradványok.
A gomba egy sebparazita, vagyis csakis sérüléseken keresztül képes behatolni a gyümölcshúsba. Ha nincsen seb a gyümölcsön, akkor akár a lenticellákon keresztül is képes behatolni a gomba. A kórokozó szaporító képletei nagyon hosszú ideig életképesek és sokáig okozhatnak gondot a tárolóban. Elég széles hőmérsékleti skálán képes fertőzni ugyanis 0-20°C között meg tudja betegíteni a növényt. Nagyon magas, 98-99%-os relatív páratartalomra van szükség a fertőzéshez.
Kivi penicéliumos betegsége
Védekezés: A megelőzésre kell helyezni a védekezés során a hangsúlyt. Amit agrotechnikával tehetünk, hogy megfelelő időben történjen a betakarítás és igyekezni kell kerülni a sérüléseket. A túlérett gyümölcsök nem alkalmasak a huzamosabb tárolásra. Illetve a tároló fertőtlenítése és a megfelelő tárolási körülmények (hőmérséklet, páratartalom) biztosítása is nagyon fontos. Na, ez az, ami nagyrészt csak üzemi körülmények között tud megvalósulni.
Házikertben, illetve otthon, bőven elég, ha az edény, amibe kitesszük a gyümölcsöt, az megfelelően elmossuk. Viszont a megfelelő időben történő betakarításra ebben az esetben is figyelni kell.
És a továbbiak...
Ezek a kivi legjelentősebb kórokozói, amivel a termesztésben és a tárolás során találkozni lehet. Akadnak ennél kisebb jelentőségű kórokozók is pl: az alternáriás betegség, amely szintén főleg a tárolás során fog jelentkezni. De hasonlóan kiesebb jelentőségű betegség, az agrobaktériumos gyökérgolyva, ami csak akkor fertőz, ha a talajunk nagyon tömörödött és a kórokozó jelen van a talajban.
A diaporthés szárrothadás vagy tudományos nevén Diaporthe actinidae ugyan komoly gondokat képes okozni, viszont ez a faj jelenleg nincsen hazánkban leírva. Ahol esetlegesen komolyabb gondot képes okozni a Diaporthe a hazai kultúrák közül, az a napraforgó. Viszont ez nem a fent említett faj, hanem egy közeli rokona.
Végül pedig megemlíteném még a Rizochtonia solani nevezetű gombát, amely képes komolyabb károkat okozni a kiviben, ugyanakkor egy nagyon polifág kórokozó. Nem csak a kivin, hanem számos más növényen képes életben maradni, továbbá ez is egy tipikusan olyan kórokozó, ami akkor jelentkezik, ha a növényt már kiültettük. Ahogy látni lehet kimondottan sok kórokozó fertőzi a kivit. Szerencsére a kártevőinek a száma, ennek a töredéke. Legalábbis, ami hazánkban is jelen van.
Kártevők és az ellenük való védekezés lehetőségei
Pirosfarú üvegházi tripsz- Heliothrips haemorrhodialis
A kártevő az üvegházi növényeinken okoz gondot. Hazánkban legfőképpen Azaleán és Rhododendronon. Azonban a többi tripszhez hasonlóan, már szabadföldön is képes túlélni, főleg a meleg nyarakon. A kivinek egy elég gyakori kártevője, főleg a meleg trópusi/szubtropusi területeken. Rendszertanilag a tripszek (Thysanoptera) rendjébe és a Tripidae családba tartozik.
A kifejlett imágó 1,2-1,8 mm-es nagyságig terjednek. A fejlődésük során a feji és a tori rész feketévé válik, míg a potroh sárga, barnássárga, vagy fekete színű lesz. A lábak általában sárgák maradnak. A tojásai fehérek és banán alakúak és egyesével helyezkednek el a növény felületén. A lárva átlagosan 1mm-es. A lárva először fehérszínű, majd ahogy egyre idősebb lesz, úgy válik sötétebbé.
A többi tripsz fajhoz hasonlóan, rengeteg nemzedéke fejlődik ki egy év alatt, amelyek elég gyakran átfedésben vannak egymással. Nem képes szabadföldi körülmények között áttelelni, sőt 0°C alatt elpusztul. A fejlődésének a gyorsaságát szinte kizárólag a hőmérséklet határozza meg. A fejlődési gyorsaságba beletartozik, hogy milyen gyorsan fejlődik tojásból imágóvá, illetve mennyi tojást képes lerakni. A 22-28°C-os hőmérsékleti érték a legoptimálisabb a számára.
Egy Új-Zélandi kutatás kimutatta, hogy már 12°C-on megkezdődik a tojásrakás, de a legtöbb tojást 26°C-on képes letenni. A többi tripsz fajhoz képest kimondottan rossz repülő. A tojásait általában a levélfelületére, vagy a termés felületére helyezi. Főleg nyár végén, ősz elején kell számítani a megjelenésükre Kártétele a tipikus tripszkre jellemző szívogatás.
Pirosfarú üvegházi tripsz imágó és kártétele
A leveleken és a gyümölcsön egyaránt képes károsítani. A szívásuk hatására apró ezüstös foltok figyelhetők meg, amelyek szépen fokozatosan összeolvadnak és egy nagy ezüstös folttá válnak. Ezek a foltok a levél színén figyelhetők meg és lárváik általában a fonákon szívogatnak.
A szívogatásuk nyomán a levélen mézharmat fog megjelenni, amin később megtelepszik a korompenész. Ezzel nagyban romlik a növény fotoszintetizáló képessége és ezzel párhuzamosan a kondíciója is.
Védekezés: A rajzást nagyon eredményesen nyomon lehet követni fehér ragacslapokkal. A dohány tripsszel ellentétben alig van természetes ellensége, mindössze csak egy fürkész darázsfaj képes parazitálni. Így a kémiai növényvédelemre kell helyezni a hangsúlyt.
Növényvédőszerek: kontakt: Deltametrin- Decis Mega, Cipermetrin- Cyperkill Max; felszívódó: Acetamiprid- Mospilan 20 SG
Hemiberleisa lataniae; Hemiberleisa rapax
Mivel hazánkban ezt a két kártevő még nem került leírásra, ezért hivatalos magyar elnevezésük nincsen. Sajnos az eredeti angol elnevezést nem lehet megfelelően magyarra lefordítani, így a későbbiekben megmaradnék a tudományos elnevezésüknél. Rendszertanilag mindkét faj a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe, a növénytetvek (Auchenorrhyncha) alrendjébe és a kagylós pajzstetvek (Diaspididae) családjába tartozik.
A nagy kivitermesztő országokban ez a két kártevő kultúra meghatározó, viszont mindkettőnek elég széles a gazdanövényköre. Az ok, amiért nem hagyható ki a felsorolásból, hogy a környező országokban a kártevő már jelen van és csak idő kérdése, hogy hazánkban is megjelenjen. A Hemiberleisa lataniae tojásai 0,15 mm hosszúak és általában halvány sárgák.
A lárvák mérte és színe pontosan ugyanekkora. A kifejlett nőstények mérete általában 1-2 mm pajzzsal együtt. Viszont színük és alakjuk attól függően, hogy hol helyezkednek el, változik. A levélen általában szürkés fehér színűek, köralakúak és laposak. Ezzel szemben a hajtásokon megtalálható társaik általában sárgásbarnák, köralakúak, de enyhén domborúak. A hímek színe megegyezik a nőstényekével és apró, csökevényes szárnyuk és lábuk van.
.jpg)
Hemiberleisia rapax és latinae imágók
A Hemiberleisa rapax tojásai és lárvái gyakorlatilag teljesen ugyanolyanok, mint a fent említett társának. A különbség a kifejlett állatoknál figyelhető meg. Ugyanis ott a pajzzsal együtt méretük 1-1,5 mm és alakja leginkább egy körtére emlékeztet. az előző fajjal szemben a hímeknek itt a jól fejlett lábuk és szárnyuk van. Attól függően, hogy hol van a kártevő, a nemzedékszámuk változó lehet.
Az Egyesült államok északi részén (Maryland) és Új-Zélandon évente 2 nemzedék fejlődik ki mindkét fajnak. Míg Egyiptomban és Izraelben ez 3-4 nemzedék is lehet évente. Európai adatok sajnos nem állnak rendelkezésre. Mindkét kártevő L2-es lárvaként képes áttelelni. Mindkét kártevő a tojásai a nőstény egyedek pajzsa alatt található, de a lerakott mennyiségben nagy különbségek vannak. Ugyanis előbbi kártevő 15-25 tojást, míg utóbbi ennek a dupláját képes lerakni.
Tekintse meg kertészetem kivi kínálatát!
A Hemiberleisa lataniae esetén az L1-es lárvák aktív mozgásra képesek, ugyanakkor a növényen való tovább terjedésük történhet valamilyen állati vektor segítségével, vagy a szél segítségével. Ezzel szemben a Hemiberleisa rapax mindkét alakja képes az aktív mozgásra. A két faj egyaránt képes kárt okozni, a hajtásokon, a leveleken és az érőfélben lévő gyümölcsökön is. Mindkét kártevő esetén a tünet ugyanaz. Ha a gyümölcsön szívogatnak az elszíneződik, csökken a mérete és megjelenik rajta a mézharmat.
A leveleken deformációt, enyhe sárgulást és szintén mézharmat képződést tapasztalhatunk. A fiatal hajtások a növekedésben jelentősen visszamaradnak és a változatosság kedvéért itt is mézharmat képződést lehet megfigyelni.
Védekezés: Mivel hazánkban nincs jelen, a védekezés nem szükséges ellene. Azonban ahol jelen van, sem szoktak gyakran kémiai védekezést alkalmazni. A szezon elején egy olajos lemosó permetezés nagyon sokat segít a populáció karbantartásában. Viszont a természetes ellenségei nagyon jól kordában tudják tartani az állatokat.
Továbbá bizonyos kísérletek bebizonyították, hogy a spinozád hatóanyag jól működik a kártevő lárva alakjai ellen. Ez a hatóanyag egy fejlődés szabályozó rovarölőszer. Hazánkban ezt a hatóanyagot a Laser Duplo tartalmazza.
Kétfoltos takácsatka- Tetranychus urticae
Rendszertanilag a pókszabásúak (Prostigmata) rendjébe és a takácsatkák (Tetranyhidae) családjába tartozó az egész világon általánosan elterjedt kártevő. Több száz tápnövénye van, így nem meglepő, hogy a kivin is előszeretettel károsít. 3-4 mm nagyságú, általában sárga színű kártevő, a potrohán két jól látható vörösponttal. Ez szabadszemmel is jól észrevehető.
Az idős nőstények sötét narancsszínűek lehetnek. Tojása gömb alakú, enyhén krémessárga színnel. Több nemzedéke van egy vegetációban, de a pontos számuk az időjárástól függ. Nőstény egyed képes az áttelelésre, aminek színe sötét narancssárga. Általában a fásszárú növények kéregrepedéseiben képes áttelelni. Viszonylag korán már 10-15 °C-os hőmérséklet esetén aktivizálódik.
A nyári nemzedékek nagyrészt átfedik egymást. A meleg száraz időszak kedvez a felszaporodásához. Kárképe szívogatás. A levél fonáki részén szívogat, amit a módosult csáprágójával az úgynevezett chelicera-val végez. Pókhálóra emlékeztető szövedéket készít a fonáki részen, aminek védelmében szívogat. Ez nem csak egy jól látható tünet, de a védekezést is nagyban nehezíti, ezen felül ebbe a szövedékbe vannak benne a tojásai is.
A szívogatás hatására a levél színi részén először elszórt, majd folyamatosan egybeolvadó sárga elszíneződést lehet megfigyelni. Azonban, ha ezt a tünetet már érzékeljük akkor nagyon komoly gond van. Ez az elszíneződés később átterjed a virágokra is.
Kétfoltos takácsatka kártétel és imágó
Védekezés: Mivel a fonákon károsít a szövedékének a védelmében, ezért a növényvédőszert nagyon nehéz eljuttatni oda. Viszont számos agrotechnikai módszer létezik a védekezésre. Az egyik legfontosabb az időben elvégzett gyomírtás, hogy a kártevő ne vándoroljon át a kultúrnövényünkre. Másik ilyen lehetőség az esetleges párásítás, mert a páratartalmat annyira nem szereti.
Biológiai védekezés szempontjából számos ragadozó atka van hazánkban is, ami kordában tartja pl: Typhlodromus pyri, Amblyseius andersonii. Ha mindenképpen növényvédőszerhez kell nyúlni, akkor is először valami olajos lemosó szerhez, vagy káliszappanos lemosót érdemes alkalmazni. Mert az mindamellett, hogy puhítja a lágy szövetet és gyakorlatilag kifolynak a belső szervei, de a légző nyílásait is eltömíti és ennek hatására megfullad.
Ha mindenképpen szintetikus atkaölőhöz kell nyúlni, akkor érdemes olyat választani, ami minden fejlődési alakot elpusztít.
Növényvédőszerek: parafinolaj- Vektafid-A, Káliszappan- Biosol káliszappan; szintetikus atkaölők: Etoxazol- Zoom 11 SC, Hexitazox- Nissorun 10 WP, Fenpiroximát- Ortus 5CS.
Akadnak még más kártevői is a kivinek például, különböző sodrómolyok, viszont ezek lényegesen kisebb problémát okoznak a termesztés során. Továbbá ritkán előfordulhatnak rajta levélbogarak, illetve különböző fonálféreg fajok is. Viszont ezeknek sokkal kisebb a jelentőségük, mint a fent felsoroltaknak.
Ahogy látja a tisztelt olvasó, védekezés során leginkább a kórokozók ellen kell megvédeni növényünket és a kártevőknek lényegesen kisebb jelentőségük van.
Tekintse meg kertészetem kivi kínálatát!
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
