Hasznos tudnivalók
Az őszi napfényvirág (Helenium) Észak-Mexikó és Dél-Texas területén őshonos, - ott gyomnövényként tenyésző - 70-200 cm magas termetű, lágyszárú évelő növény.
Nemesített, a kertészetekben kapható régóta töretlenül népszerű fajtái, méretüket és színeiket tekintve is, számos változatban léteznek, utóbbiak szerint a citromsárgától a narancssárgán át a vörösig terjed a paletta. Kedveltségük egyik oka éppen e sokszínűség, a másik, hogy kb. július elejétől kezdődően heteken át fáradhatatlanul, gazdagon ontják jellegzetes virágaikat, a középen kúpszerűen kiemelkedő vacokkal és az azt gallérszerűen „körülölelő”, kissé lefelé hajló szirmokkal, amik leginkább a kamilla virágára emlékeztetnek.
A 'Biedermeier' fajtát Karl Foerster tenyésztette ki 1949-ben.
A 90-120 cm magasra növő, mélyzöld, lándzsa alakú, szélükön fogazott leveleivel kompakt kis bokrot formázó ’Biedermeier’ őszi napfényvirág akkor is mutatós, amikor éppen nem virágzik, de a hosszú, erős, egyenes szárakon megjelenő 5-10 cm széles, barna-piros, sárga szegélyű virágaival hihetetlen vizuális hatással bír. Igencsak népszerű a méhek, poszméhek és lepkék körében.
A napos (akár tűző napos) helyet szereti, a talajjal szemben pedig nincsenek különösebb igényei, pusztán, hogy üde, tápdús, jó vízelvezetésű legyen, s ha mindez megvan, igen hálás növény. Szárazságtűrő és elvirágzás után is szépen mutat.
Önállóan is rendkívül dekoratív, szemet gyönyörködtető, de társításba helyezve díszfüvekkel (pl.molnárpántlika, vesszős köles), zsályával, izsópfűvel, méhbalzsammal, napszemvirágokkal együtt ültetve fokozhatjuk a hatást.
