'Black Amber' japán szilva

Általános: a japán szilva (Prunus salicina) Kínában, Tajvanon és Délkelet-Ázsiában ritkás erdőkben, erdőszéleken, völgyekben, patakok mentén őshonos fa. Egyes források Délnyugat-Kínát, míg mások Japánt tartják a domesztikáció helyének.

Az európai szilváknál bővebben terem, gyümölcse jellemzően nagy, gömbölyded vagy szív alakú, gyakorta csúcsos, keményebb.

Termesztése Európában is egyre jelentősebb, mivel könnyen keresztezhető más fajtákkal, ill. diploid szilvafajokkal, így újabb és újabb fajtái jelennek meg.

Származás: a ’Black Amber’ fajtát Dr. John H. Weinberger nemesítette a kaliforniai Fresnóban, a ’Queen Rosa’ és a ’Friar’ fajták keresztezésével 1980-ban.

Mára az egyik legkedveltebb fajtává vált világszerte.

Hajtásrendszer: fája mérsékelt növekedési erélyű, kifejlett korában kb. 2-3,5 m magas, koronája kompakt, oszlopos habitusú, dús lombú. Levele keskeny, hosszúkás (kb. 6-9 cm), középzöld, kihegyezett csúcsú, nem vagy enyhén kanalas, tompán fogazott szélű.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és igen bőven terem, egy kifejlett fa hozama kb. 50-70 kg évente. Önmeddő.

Porzói: ’Black Diamond’, ’Fortune’, 'Friar', ’Laroda’, ’Santa Rosa’, 'Sorriso di Primavera', ’Wickson’.

Gyümölcs: július eleje és augusztus eleje közötti időszakban érik, folyamatosan szedhető, igen nagy méretű (kb. 65-100 g), gömbölyded, alul és felül kissé lapított, varrata sekély. Héja vékony, sötét liláskék, teljes érettségében szinte fekete, hamvas, fényes. Húsa borostyánsárga, majd vöröses, kemény, ropogós, közepesen lédús, finom rostos, harmonikus ízvilágú, édes, enyhén savas, intenzív aromájú, illatos, magvaváló, magja kicsi.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (befőtt, lekvár, aszalvány), mélyhűtésre egyaránt kiváló. Jól szállítható és tárolható.

Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, nyirkos, mély rétegű, középkötött talaj ideális a számára, de nem támaszt nagy igényeket a talajjal szemben, ugyanakkor a szikes talajt nem szereti. Gazdag, jó minőségű termést megfelelően előkészített talajban fog nevelni.

Fény- és hőigény: közepes, enyhe árnyékolást elvisel, de ez a termésmennyiséget kedvezőtlenül befolyásolja. A téli hideget nagyon jól tűri.

Vízigény: közepes, bár a fajta viszonylag jó szárazságtűrő, hosszú, aszályos időszakokban öntözzük. 

Gondozás: fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami lehetőleg hideg szelektől védett, meleg fekvésű legyen. Telepítés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. 

A rendszeres trágyázást meghálálja.

A metszési munkálatok 4-5 éves koráig a korona alakítására irányuljanak, termőrefordulás után pedig - mivel a szilvafa hajlamos az elsűrűsödésre - a ritkításra, melynek során a felesleges ágrészeket távolítsuk el, hogy szellős, jól áttekinthető legyen a korona.

A metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

A terméssel gazdagon rakott ágakat támasszuk fel.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig. 

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: 

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 2-3,5 m
Sor- és tőtávolság: 1,5 x 2 m
Termésérés: július eleje – augusztus eleje
Fény- és hőigény: közepes
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás (befőtt, lekvár, aszalás), mélyfagyasztás

Védett tartalom