Származás: L. Fredric Hough és Catherine Hayes Bailey hozta létre a new jersey-i New Brunswickben, a (’Lemon Free’ x ’P. I. 35201’) és a (’J. H. Hale’ x ’Goldfinch’) fajták keresztezésével. 1961-ben került bevezetésre. 1983 óta államilag elismert fajta.
Hajtásrendszer: fája erős növekedési erélyű, kezdetben felfelé törő, később szétterülő koronát nevel. Virágai közepes méretűek, harang alakúak, sötét rózsaszínek.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és jól terem. Öntermékeny.
Gyümölcs: augusztus végén érik, közepesen nagy méretű (kb. 135-150 g), enyhén megnyúlt gömb alakú, bibepontja kiemelkedik. Héja kissé molyhos, narancssárga alapszínű, 50-70%-ban piros fedőszínnel mosott. Húsa narancssárga, néha a mag körül piros, szilárd, édes, kellemes aromájú, nem magvaváló.
Felhasználható friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra egyaránt. Befőttkészítéshez kiváló.
Talajigény: a mélyrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.
Fény- és hőigény: nagy, szereti a napos, meleg helyeket, ezért gondosan válasszuk meg, hová ültetjük. Jó kondíció és vesszőbeérés esetén a téli fagyokat jelentősebb károsodás nélkül elviseli, ellenben a kora tavaszi fagyok a virágkezdeményeket tönkretehetik.
Vízigény: közepes, azonban a szárazságot, hosszantartó nyári aszályt nehezen tűri, a terméskötődés alacsony százalékú, a gyümölcsök elaprózódnak, ízetlenné válnak, hullanak, ezért ilyen időszakokban rendszeres öntözés szükséges.
Gondozás: árnyékos, hideg, erős szélnek kitett helyekre és gyökereinek levegőigényes volta miatt mélyfekvésű, magas talajvízszintű területekre ne telepítsük. Kerüljük a nagy mésztartalmú talajokat is, ui. klorózist és mézgásodást okoznak. A termőhelyhez való alkalmazkodó képessége jó.
A talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Az ültetéstől kezdve a törzs körüli részt árnyékoljuk szalmával, fűkaszálékkal stb. A 2-3 évenkénti szerves-, ill. istállótrágyával történő tápanyagutánpótlást meghálálja.
A leggyakrabban kialakított koronaforma az őszibarack fák esetében a katlan vagy váza alak, melynek célja, hogy a fény a korona belsejébe is eljusson. Ezért 2-3 éves korban a sudarat el kell távolítani, hogy a főágak oldalirányba tudjanak növekedni.
A termőre fordulást követően szükséges az évente termőre metszése, amit tavasszal - amikor a rügyek már erősen duzzadtak - végezhetünk el. Egyvesszős és váltómetszés külön-külön és együtt is alkalmazható. A termőnyársakat viszont ne metsszük. A koronát nyáron is alakíthatjuk.
Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.
Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól júliusig.
Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.
Alany: a vadőszi (Persica vulgaris) esetében a ráoltott fa középerős vagy erős növekedésű, erőteljesebb és fagytűrőbb, mint mandula alanyon. Gyökérzete dúsan elágazó, erős, viszonylag sekélyen elhelyezkedő, ezért a laza, jó vízellátottságú, homok- és vályogtalajokra való. A magas talajvízszintű talajokat is bírja, de a klorózisra érzékeny lévén a 7%-nál magasabb mésztartalmúakat nem kedveli.
Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 3-3,5 m (kordonos nevelés esetén: 1,8-2,5 m)
Sor- és tőtávolság: 6x4 m
Termésérés: augusztus vége
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes
Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás
Védett tartalom