Hasznos tudnivalók
Származás: az enyves vagy mézgás éger Eurázsiában, Észak-Afrikában patakok partján, folyó menti erdőkben, ártereken őshonos lombhullató fa.
A ’Laciniata’ fajtát a francia Trochereau De la Berlière 1819-ben fedezte fel vadon, majd elültette a Saint Germain melletti kertjében.
Habitus: az alapfajnál valamivel kisebb, kecsesebb, 15-20 m végleges magasságú, kompaktabb, 5-8 m széles, piramis koronaformájú. Kérge barnásszürke, kezdetben fényes, sima, idősebb korában repedezett. Hajtásai zöld vagy világosbíbor színűek, fiatalon enyvtől ragadósak. Lombozatát hosszúkás, hegyes, finoman szeldelt, enyhén fogazott, fényes zöld felületű, dekoratív levelek alkotják. Késő őszig a fán maradnak, csodás, sárga színben tündökölve.
Virág: egylaki barkái az előző évben alakulnak ki, áttelelnek, majd március elején, lombfakadás előtt nyílnak. A porzósok eleinte bíbor-, majd sárga színűek, kb. 5-10 cm hosszúak, 3-4-esével helyezkednek el, a termősök 1-1,5 centiméteresek, tömzsibbek és 2-8-as csoportokban állnak a hajtásvégeken, télen bíbor-, virágzáskor zöld színűek.
Termés: 1-2 cm hosszú, tojásdad, tobozszerű makktermés.
Talajigény: jó szerkezetű, humuszban gazdag, nedves, semleges kémhatású talaj ideális a számára.
Fényigény: közepes, meleg, napos vagy félárnyékos helyet kedvel, az árnyékba való telepítését kerüljük.
Vízigény: nagy, szükséges rendszeresen öntözni, de az alapfajnál jobban tűri a szárazságot.
Gondozás: könnyen nevelhető, a szennyezett levegőjű, szélnek kitett területeken is megél. Jól bírja a metszést.
Társítás és elhelyezés a kertben: mivel az enyves éger kedveli az üde, vizes kertrészeket, ezért a magas talajvízszinttel bíró talajok kiváló díszfája. Ráadásul a gyökerén levő fonalbaktériumok megkötik a levegő nitrogénjét és a talajt nitrogén-vegyületekkel látják el. De nemcsak hasznosságával, hanem szép megjelenésével is gazdagítja telkünket.
Az elegáns ’Laciniata’ fajta a szárazabb körülményeket is elviseli. Kecses ágai, finoman szeldelt levelei, télen a termései és a következő évi virágkezdeményei szoliterként is igen mutatóssá teszik.
Cserjékkel és fákkal vegyesen telepítve a kert pihenősarkába, harmonikus, árnyat adó együttest hozhatunk létre. Válasszuk mellé az ősszel bronzos árnyalatúra színeződő levelű ’Robin Hill’ fanyarkát és a ’Vossi’ hosszúfürtű aranyesőt. A cserjék közül az ötlevelű akébia (Akebia quinata) és a fehér virágú, lombhullást követően vörös vesszőivel díszítő ’Sibirica’ somot. Különleges eleme lehet az összeállításunknak az egész évben dekoratív, csavart vesszejű, sötét lombú 'Red Majestic®' vérmogyoró, az éger szabályos, nagyméretű koronáját jól kiegészítve különleges, „rakoncátlan” ágrendszerével.
Társításra javasolt növényfajták:
Amelanchier arborea 'Robin Hill' – Fanyarka Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 15-20 m
Amennyiben vízi növényeket szeretne rendelni, kattintson ide.
Laburnum watereri 'Vossii' - Hosszúfürtű aranyeső
Akebia quinata – Ötlevelű akébia
Cornus alba 'Sibirica' - Fehér virágú, vörös vesszejű som
Corylus avellana 'Red Majestic®' - Csavartvesszejű vérmogyoró
Kifejlett szélesség: 5-8 m
Ültetési tőtáv: 6-8 m
Virágzási idő: március
Méhlegelő: nem
Fényigény: közepes
Vízigény: nagy
Lombhullató: igen
Felhasználási terület: szoliter, cserje összeállítások, évelőágyak háttérnövénye, esőkertek, széles utcák, sugárutak, parkok