Kissé furán hangzik a cím, főleg a legutóbbi, kerti baleseteket taglaló írásom után, de most nem a kertbe robogó Intercityről lesz szó, hanem egy igencsak furcsa hóbortról. A kert általában a kerttulajdonosok sajátbejáratú, kicsinyített univerzuma, ahol a gondos gazda igyekszik mindent a lehető legszebbre, leglátványosabbra, legkomfortosabbra, és hasonló legekre kialakítani, hiszen ez az a búvóhely, intimszféra, ahová vissza lehet húzódni a világ elől. A növénynevelés, veteményeskert, sövény, és gyümölcsfák mellett sokan igyekeznek különlegessé tenni birtokukat valamivel, valamilyen extrával, legyen az csillagbámulda, kétes esztétikai értékű kertitörpe-sereg, vagy épp a szomszédot intenzív sárgaságba taszító úszómedence, hovatovább fürdőtó. Vannak azonban olyan (nem feltétlen rossz értelemben vett) szélsőségek, amelyekig kevesen merészkednek el. Ilyen a kerti vasút is.
Mint az sejthető, egy ilyen, működő, pöfögő kerti mozdony, a hozzá tartozó kocsikkal és sínpályával nem éppen az olcsó mulatság kategóriába tartozik, a kiépítéshez erős vonatfüggőség és vasútmánia szükségesek, na meg vastag pénztárca. Aki csak utazásra használja a vonatokat valószínűleg nehezen érti meg (én is közéjük tartozom), hogy mi vezérli a vonatmániásokat, akik heveny izgalomba jönnek egy ritkább mozdony, vagy régi vasúti kocsi (vagy ezek kicsinyített másának) látványára, de mindenképp egy érdekes szenvedélyről van szó. Van aki pedig nem éri be a normál méretű gépekkel, sínekkel, és pályaudvarokkal, hanem egy saját, a kertben elhelyezett pályát épít. Ez a kerti vasút, amihez sokmindent nem lehet hozzáfűzni laikus szemmel, hacsak azt nem, hogy érdekes, bolondos, de roppant látványos és vidám dolog. Kattintsanak az alábbi galériára a legszebb kerti vonatokért!
Aki pedig kedvet kapott a kerti sínhálózathoz és a fűben robogó kisvonatokhoz, ITT például talál hozzá felszerelést.
Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.
