A képet pár nappal ezelőtt készítettem a Deák tér közelében, és sajnos beigazolódni látszik, hogy a "gerilla" vagy más "figyelemfelkeltő" akciók sokszor milyen dicstelen véget érnek. Személyes tapasztalatom, hogy egy évekkel ezelőtt átadott utcafronti ágyás, vagy egy elkészült kertrészlet egy - két év múlva lehet akár kiteljesedett szépség is, vagy ha a fenntartás nem kellően biztosított, lehet egy elszomorító torzó is. A képen látható növénysimogatókról én is írtam annak idején, jól látszik, hogy a sajtófigyelem csökkenésével hogyan erodálódtak az egykori nemes célok.
http://kertesz.blog.hu/2012/07/10/belvarosi_novenysimogato
A növénysimogató inkább egy kellemetlen élmény ma már a városban, tipikusan a projekt fenntartási/ápolási, "mi lesz vele az átadás után"? része maradt kidolgozatlan ismét.
Pár gondolat a képhez:
- a gerillakertészkedés, figyelem felkeltő akciók rendre buknak el
- ha meghallom azt a kifejezést, hogy "célunk a figyelem felkeltése" már rosszra gondolok: a szervezőknek tehát céljuk elindítani valamit ami nyilván nemes: több zöldet stb. De hát mutasson már nekem valaki egyetlen egy embert például Budapesten, aki ezt magától ne gondolná így?! Viszont mivel az ő céljuk CSAK a figyelemfelkeltés olcsón megúszható programja, jó eséllyel semmilyen jövőképük sincsen a fenntarthatóságról, a hová is tart a program kérdéséről. Általában nem állnak rendelkezésükre válaszok, a mi lesz holnap az elültetett növényekkel című kérdésekre
- ma Magyarországon közös tapasztalataink alapján csak és kizárólag a jól megfontolt, kellőképpen előkészített és lekommunikált, nem csodaváró, viszont átgondolt utcafront szépítésnek és közösségi kertépítésnek van értelme.
