Rubus ursinus x idaeus 'Boysenberry' - Amerikai szedermálna, Boysen bogyó

Származás: Charles Rudolph Boysen 1921 körül a kaliforniai Napa-völgyben levő farmján kezdte nemesítését a málna, különböző szederfajták (Rubus ursinus, Rubus aboriginum) és a kaliforniai szedermálna (Rubus × loganobaccus) keresztezésével. Néhány évvel később Anaheimbe költözött, egy pár bokrot magával vitt, de az évtized végére felhagyott a további munkálatokkal. George M. Darrow, az USA Mezőgazdasági Minisztériumának munkatársa és Walter Knott, gazdálkodó felkutatták az elhanyagolt növényeket, utóbbi saját birtokán többet elültetett és szaporított. A hozamok, valamint a gyümölcsminőség tekintetében is javulást ért el, 1933-ban elkezdte a bogyókat árulni, a következő évben pedig elnevezte boysenberrynek.

Hajtásrendszer: erős növekedési erélyű, félig felálló-kúszó habitusú, kb. 2-3,5 m hosszú, tüskés, erőteljes, hajlékony vesszőjű. Sarjképzése gazdag. Váltakozó állású, páratlanul szárnyasan összetett - 3-7 fűrészes szélű levélkéből álló - levele sötétzöld, matt, a fonákán szürkészöld. Támrendszer és kötözés szükséges a neveléséhez.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, egy kifejlett bokron kb. 5-10 kg bogyóra számíthatunk.

Gyümölcs: augusztus eleje és szeptember vége között szedhető, nagyméretű (kb. 2-4 cm hosszú, 2-3 cm átmérőjű, 8 g), megnyúlt, tompa kúp alakú, hengeres, vöröseslila. Húsa kemény, lédús, kellemesen édes, finoman savanykás, rendkívül aromás, a málna és a szeder ízvilága harmonikusan keveredik benne.

Felhasználható friss fogyasztásra, feldolgozásra (pl.: lekvár, zselé, szörp), mélyhűtésre egyaránt.

Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, üde, középkötött, enyhén savas vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, napos, szélvédett helyet kedvel, félárnyékos fekvésben hozama csökken.

Vízigény: nagy, öntözzük rendszeresen, talaját ne hagyjuk teljesen kiszáradni.

Gondozás: habitusa miatt kerítés vagy támrendszer mellé telepítsük, ügyelve arra, hogy elegendő hely legyen a vesszők és termések fejlődéséhez, betakarításhoz.

A tövek mulcsolásával - amihez használhatunk szalmát, szénát, faforgácsot, lekaszált zöldtrágyát, szervestrágyát stb. - csökkenthetjük a gyomok számát, a talaj hőmérsékletének ingadozását, segíthetjük a talaj nedvességtartalmának megőrzését, melyek révén kedvezően befolyásolhatjuk a terméshozamot is.

A kellő termésmennyiség eléréséhez elengedhetetlen a megfelelő metszés. Mivel a szedermálna a kétéves vesszőkön terem, ha letermettek tőből metszük ki őket.

Amikor tősarjai elérik a 25-30 cm-es magasságot, csak az 5-6 legfejlettebbet hagyjuk meg, a többit távolítsuk el. Azért, hogy az oldalágak erősebbek legyenek, amikor a hajtások kellően hosszúak a végüket csípjük le.

Tavasszal a fás termővesszőkről és oldalágakról az elfagyott részt vágjuk le, a gyengébb oldalhajtásokat 30-40 cm hosszúra metszük vissza.

Ültetési idő: a szabadgyökerű növényeket március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténereseket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 2-3,5 m
Sor- és tőtávolság: 2x1,5 m
Termésérés: augusztus eleje – szeptember vége
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, mélyhűtés

Védett tartalom

Hasznos kertészeti tanácsok: