Ribes grossularia (syn.: Ribes uva-crispa) 'Piros ízletes' - Egres

A Ribes grossularia (syn.: Ribes uva-crispa) 'Piros ízletes' - Egres főbb jellemző

Jellemzői: Kifejlett magassága 150 cm, tüskés, felálló hajtásrendszerű, lombhullató fácska, amely a termőre fordulást követően lehajló ágakat nevel a nagy terméstömeg miatt. Vesszői középerősek, ahogy a növekedési erélye is.

Levelei kerekdedek, közepes méretűek. Áprilisban virágzik, majd májustól kezdi kinevelni hosszúkás, megnyúlt bogyó terméseit. Részben öntermékeny, vagyis egyedül nevelve is képes termést hozni, de ha más fajtákat is ültetünk a közelébe, akkor számíthatunk igazán bő termésre.

Ha ez így van, akkor rendszeresen és bőven termő, megbízható fajta. Termése ízletes, késői érésű (július közepe-vége), bogyói nagyok, kissé hamvasok, sötétpirosak, húsa sárgáspiros, harmonikusan édes-savas. Alkalmas friss fogyasztásra, de konyhai feldolgozásra is szószokhoz vagy befőttként.

Magas pektintartalommal rendelkezik. Mivel oltvány, ezért sokkal ellenállóbb, és jobb termésadatokkal, fajtatulajdonsággal rendelkezik, mint a saját gyökéren nevelt egyedek.

Érésidő: Július közepe-vége táján hozza hamvas, lilás-piros, nagyméretű bogyóterméseit.

Talajigény: Jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, laza vagy középkötött szerkezetű, semleges vagy enyhén savanyú talaj ideális a számára. A kiszáradásra hajlamos vagy magas talajvizes talajba ne ültessük!

Fény- és hőigény: Közepes fényigényű növény, mely kedveli a kúszó árnyékot, így akár gyümölcsfák alá is ültethető.

Vízigény: Közepes vízigényű növény, de talaját ne hagyjuk kiszáradni.

Ültetési idő: Szabadgyökerű növényeket március-április, valamint október-november, míg konténeres növényeket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.

Gondozás: Az alapvető gondozási munkák közé tartozik a rendszeres öntözés, valamint a tő gyommentesen tartása. Ez utóbbit lehetőleg kézzel végezzük, így elkerülhetjük azt, hogy a gyökérzetét megsértsük, mivel sekélyen gyökerező növény.

A gyomlálás és öntözést kiválthatjuk talajtakarással is, így kedvezőbb feltételeket biztosíthatunk, ehhez használjunk gallyaprítékot vagy szalmát, mely javítja a talajunk szerkezetét is.

A gondozási munkák közül a legfontosabb a metszés. Az egres az idősebb ágain hozza a gyümölcsöket, nem pedig az új hajtásokon – ezért soha ne metsszük vissza a növényt túlzottan, mert különben nem lesz elég termésünk.

A metszést tél végén, kora tavasszal végezzük el, amikor a növény még nyugalmi állapotban van! Alacsony tápanyagigényű, ezért a trágyázásra nem igényes, de a gondoskodást meghálálja. A káliumhiányra kifejezetten érzékeny.

Kártevők, betegségek: Levéltetvek, gubacsatka, lisztharmat, köszméte és ribiszke mikoszferellás levélfoltossága. Alapvetően az egrest érdemes permetezni lisztharmat elleni szerrel, más kártevő csak ritkán jelenik meg rajta. Leginkább a lisztharmat ellen igényel növényvédelmet.

Fontos tudni:
Kifejlett magasság: 1-1,5 m
Sor- és tőtávolság: 1,5 x 1,5 m
Termésérés: július eleje-közepe
Vízigény: Közepes
Fény- és hőigény: Közepes
Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, feldolgozás

Védett tartalom