„Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.”
Ezekkel a sorokkal kezdi Kosztolányi Őszi reggeli című versét. A körte nemcsak az ősz, de a régi kertek, tanyák egyik meghatározó, kedves gyümölcse, amely – amint azt Homérosztól tudjuk – már ott volt Odüsszeusz kertjében is. Sőt az Illiászban egyenesen „az istenek ajándékának” nevezi, tehát igen gyakori és kedvelt gyümölcs volt a hellének körében. Akárcsak később a rómaiaknál, amit jelez, hogy az I. századi Plinius már 41 körtefajtát ismertet teljes részletességgel.
Ami a körte honi történetét illeti, őseink a honfoglalást követően, még elsősorban a vadkörtefák termését gyűjtötték. A későbbiek folyamán az oklevelekben (pl. a tihanyi 1055-ös alapítólevélben) felbukkan a körte ilyen-olyan alakváltozatban, de csak az újkori dokumentumokban találkozunk érdemleges és részletes feljegyzésekkel.
Századokkal később Evlija Cselebi, a XVII. sz-i oszmán-török utazó csodálattal ír a pécsi gyümölcstermesztésről, ahol beszámolója szerint 170 fajta termesztése folyt, Alaj bégnél pedig egy nap folyamán 47 féle körtét volt módja megkóstolni.
A tudós, polihisztor, Bél Mátyás pedig, így írt 1730-ban: „Végtelen a körte változatossága is.” Aztán lajstromba vesz jónéhány korai, nyári és téli körtét.
Napjainkban ugyancsak szép listát tenne ki, ha számba vennénk a legkülönfélébb fajtákat a régi, jól beváltaktól az új nemesítésekig.
Az alábbi három, közismert és méltán népszerű körtefajtát ajánlom szíves figyelmébe!
Feltehetően a homoki körte (Pyrus serotina) és a Vilmos körte kereszteződéséből jött létre. Peter Kieffer gyümölcsfaiskolájában fedezték fel Philadelphiában (USA) 1863-ban. Amerikában igen népszerűvé vált, de az egész világon elterjedt, hazánkban a Duna-Tisza közén termesztették.
Fája középerős vagy erős növekedésű, fiatal korban felfelé törekvő, idősebb korban enyhén lecsüngő és ritka. Vesszeje sárgásbarna. Levele nagy, széles, tojásdad, jellegzetesen csúcsosodó.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Nem öntermékeny, ezért pollenadó telepítése szükséges.
Porzópárjai: ’Avranchesi jó Lujza’, ’Bosc Kobak’, ’Hardy vajkörte’, ’Serres Oliver’.
Gyümölcse szeptember közepétől szüretelhető, közepes vagy nagyméretű, széles körte alakú, közepén a legszélesebb, a csésze és a kocsány felé egyenletesen keskenyedő, bordás. Héja vastag, érdes, sárga, a Nap érte oldalán pirossal mosott, sűrűn pontozott. Húsa sárgásfehér, kemény, a magház körül kövecses, lédús, kellemesen fanyar ízű, birsre emlékeztető illatú.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (befőtt), tárolásra (2-3 hónap) egyaránt alkalmas.
'Concorde' rezisztens körtefa (konténeres) – vadkörte alanyon
A 'Doyenné du Comice' és a 'Conference' fajták keresztezésével hozták létre 1968-ban East Malling-ban (Anglia), majd 1977-ben választották ki azt, amelyik a szülőfajták legjobb tulajdonságait ötvözte.
Fája középerős növekedési erélyű, felfelé törő, a 'Conference'-nál valamivel kisebb koronát nevel. Vesszői barnák, sok paraszemölccsel borítottak, rövid ízközűek, a rügyek hosszúkásak, közepes méretűek.
Korán termőre fordul, rendszeresen és gazdagon terem, alternancia kevésbé jellemzi, túlkötődésre ellenben hajlamos, ezért - különösen a fiatalabb fák esetében - szükséges lehet a termésritkítás, a túlterhelt ágak törésének elkerülése végett.
Részben öntermékeny, de bő és biztosabb terméshozam érdekében érdemes közelébe porzópárt ültetni.
Porzópárjai: ’Conference’, ’Vilmos’.
Gyümölcse szeptember közepén érik, középnagy vagy nagyméretű (120-220 g), elegáns formájú, hosszúkás körte alakú, akárcsak a ’Conference’. Héja sima, éretten szalmasárga, melyet részben vagy egészben hálózatos vagy foltos aranybarna rozsdamáz fed. Húsa ropogós, lédús, édes, íze telt, aromás, általában mentes a kősejtektől.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra és tárolásra (néhány hónapig) kiválóan alkalmas. Jól szállítható.
'Ilonka' rezisztens nyári körte
Ismeretlen eredetű, vélhetően vadkörte magoncból származó fajta, melyet a Nyugat-Dunántúlon kutatott fel és szelektált Radnóczi Ferenc.
Fája erős növekedési erélyű, koronája kezdetben felfelé törő, később a termés súlya alatt széthajló ágrendszerű. Vesszője vastag. Levele nagy, fényes, kissé bőrszerű.
Korán termőre fordul, majd rendszeresen és bőven terem. Önmeddő.
Porzópárjai: ’Conference’, ’Hardenpont téli vajkörte’, ’Vilmos körte’.
Gyümölcse augusztus végén, szeptember elején érik, közepes vagy nagyméretű (átlagosan 180 g, de akár 300-400 g-os is előfordulhat), kiszélesedő vagy hengeres körte alakú. Héja sima vagy kissé dudoros, vékony, száraz tapintású, sárga alapszínű, kisebb-nagyobb zöldesbarna parás foltokkal. Húsa sárgásfehér, olvadó, lédús, édes, fűszeres, harmonikus ízű, a magház körül enyhén kövecses.
Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas. Szedést követően 2-3 hétig tárolható.
