Önellátó zártkert

Sokan vannak, akik szívesen kóstolják meg újabb és újabb, korábban ismeretlen gyümölcsfajok és fajták terméseit, részint kíváncsiságból, ízvilágukat felfedezendő, részint azért, hogy - amennyiben elnyerte tetszésüket - kertjükbe is ültethessék, s idővel a saját fáról, a saját termést szüretelhessék és fogyaszthassák.

Ha azt halljuk bogyósgyümölcs, talán elsőként gyerekkori emlékek idéződnek fel bennünk. Ők azok, melyeknél nem kellett vágyakozva nézni a magas lomb között csábítóan megbújó, kívánatos, ám elérhetetlen terméseket, mert könnyedén szedhettük a föld közelében vagy csak karnyújtásnyira levő epret, málnát, ribizlit, szedret, s tömhettük szánkba, átadva magunkat a csodás ízeknek.

„Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.”

Ezekkel a sorokkal kezdi Kosztolányi Őszi reggeli című versét. A körte nemcsak az ősz, de a régi kertek, tanyák egyik meghatározó, kedves gyümölcse, amely – amint azt Homérosztól tudjuk

Az őszibarack Észak-és Közép-Kína területén őshonos, ahol már i.e. 2000-től termesztésbe vonták és egészen sajátságos viszony alakult ki irányában az ázsiai kultúrában. A festményeken, versekben, énekekben, legendákban gyakorta ábrázolt növény az élet és a halál jelképe egyszerre, pozitív és negatív babona egyaránt kapcsolódik hozzá.

Provence és Tihany nevének hallatán a történelmi múlt, a szépséges táj, a napfény és a vízpart mellett, sőt, talán azokat megelőzve a levendula jut elsőként eszébe sokaknak. Mi több a dél-francia régió és a balaton-felvidéki település neve szinte összeforrtak mára e kedves növénnyel, egyiket sem lehet említeni a másik nélkül.

A kánikulában igencsak jólesik egy ízletes, gazdagon gyümölcsös ízű fagylalt. Ráadásul, ha ez a hűsítő finomság a banán, ananász, mangó és vanília ötvözete, szinte már egy trópusi szigeten, egy pálmafa árnyékában érezzük magunkat. Ahhoz azonban, hogy ezt az ízvilágot élvezhessük nem kell valamennyi említett gyümölcsöt megvennünk, elég,

Az Éden kertjében álló „a jó és rossz tudásának fája” kapcsán, melynek gyümölcséből Éva adott Ádámnak is, sokan almára gondolnak, s a jelenet képzőművészeti ábrázolásain is többnyire e kedves gyümölcs látható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ennek nincs semmilyen alapja, sőt a keleti hagyomány inkább fügének vagy citrusfélének véli. Könnyen lehet, hogy ezek is éppoly tévesek, hiszen a történet mondanivalóját, üzenetét nem a gyümölcs meghatározása adja.

Miért nem ültet későn virágzó fajtát?

A sárga- vagy kajszibarack nevének hallatán a fáról frissen szedett termés, s annak, valamint a belőle készült lekvárnak, befőttnek, ivólének íze, illata, a nélküle elképzelhetetlen sütemények és mindezzel gyerekkori emlékek és még sorolhatnánk mi minden idéződik fel.

A pekándió nevének hallatán talán Önnek is amerikai filmek, könyvek jutnak eszébe, melyekben hálaadás ünnepére készülvén az ünnepi asztalra kerülő ételek sorában elmaradhatatlan a pekándiós pite. Nem véletlenül, hisz ennek az Észak-Amerikában őshonos diófajnak a termése rendkívül ízletes és tápláló.

A fiatal Babits Fekete ország című - igencsak pesszimista - versében az egész világ, s benne minden, vigasztalanul fekete. A bemutatni kívánt gyümölcs, a fekete ribiszke is az, ám ebben ki is merül összes „negatívuma”, s nem az élettelenség, sokkal inkább a vitalitás, az életerő szimbóluma lehetne.