A legtöbben a kertbe betelepülő rovarokat némi ellenszenvvel fogadják, csúnyák, zümmögnek, pusztítják a termést, belemásznak a kint hagyott szörpöspohárba, és hasonló gazságokat követnek el, ráadásul annak ellenére, hogy viszonylag kevés ízeltlábú támad emberre, a többség a csípésektől, szúrásoktól is fél. A hölgyek körében különösen nagy riadalmat képesek okozni a kerti rovarok, és a gyermekeket is óvni szoktuk tőlük, vagyis összességében ezek az apróságok nem örvendenek túl nagy népszerűségnek.
Ahol azonban növény van, ott biztosan számíthatunk rovarok megjelenésére is, ha másért nem, már csak azért is, mert statisztikailag a rovarok a Föld urai, ők a legnagyobb számban a bolygón élő állatok. Úgyhogy vagy megszokjuk, eltűrjük őket, vagy megpróbáljuk megkedvelni kényszer szülte lakótársainkat, rovarmentes kert ugyanis nem létezik. A barátkozásnak lendületet adhat, ha olyan fajokat ismerünk meg, melyek nem hogy nem kártékonyak a kertben, hanem egyenesen hasznosak, a kertészkedő ember számára jó társak. Következzen tehát hét olyan rovar, melyek felbukkanásának csak örülhetünk.
A hétpettyes katica annyiban kivétel a fentiekhez képest, hogy őt általános szeretet övezi, főleg a gyerekek rajonganak érte, ami bájos külalakja miatt teljesen érthető, beláthatjuk, hogy a katica nem éppen fenyegető jelenség. A jóképű piros-fekete rovar gyakori vendég a kertben, ha elszaporodnak a birtokon, az azt jelenti, hogy a levéltetű populáció is növekedésnek indult, pettyes kis barátaink ugyanis miattuk csoportosulnak.
A levéltetűvel fertőzött növény nekik terített asztal, így rögtön meg is nyugodhatunk, a probléma kezelése megkezdődött, persze a katicasereg önmagában azért nem elegendő, ha súlyosabb levéltetű invázióról van szó, de tömeges megjelenésük mindenképpen intő jel a kertészkedőnek. A katica a szövőatkát és a pajzstetveket is lelkesen pusztítja, amerikai, sárga páncélú rokona pedig a lisztharmat eltüntetésében jeleskedik.
A futrinka a katicához képest nem egy szépségdíjas rovar, bár nem is az a típus, mely elől sikoltozva menekülünk. A futrinka udvarias lakó, éjszaka aktív, nappal kőrepedésekben, fákban, vagy az avarban rejtőzik el, tehát viszonylag ritkán futunk össze vele a kertben. Hasznossága ellenben vitathatatlan, ha akcióba lép, akkor a különféle csigák, hernyók, cserebogárpajorok és a krumplibogár retteghetnek, ők szerepelnek az étlapon.
A futrinka saját tömegének akár háromszorosát is bekebelezi naponta, ráadásul már lárvái is ragadozók.
A szentjánosbogárról általában mindenkinek az ugrik be elsőre, hogy tud világítani, ez az extrája igen népszerűvé is teszi. Arról már kevesebbeknek van tudomása, hogy a szentjánosbogarak mérgező harapással végzik ki a csigákat, amiket aztán rejtekhelyükre hurcolva falnak föl.
A fátyolka amellett, hogy nem igazán félelmetes, roppant hasznos, mondhatni főállású kártevőirtó. Célirányosan is használják (vagyis tenyésztik) kártevőmentesítés céljából, mivel lárvái élen járnak minden, a növények nedvét szívogató haszontalan betolakodó pusztításában, így például természetes és hatékony ellensége a levéltetűnek, atkának és kabócának. Egyetlen lárva napi félszáz levéltetűt is el tud tüntetni, ezért egy fátyolka-sereg vetekszik a vegyszeres irtás hatékonyságával.
A mézet mindenki szereti, a méheket más sokkal kevesebben, akit szúrtak már meg, tudja mi az oka a félelemnek. A fenti rovar persze nem méhecske, hanem csak nagyon hasonlít hozzá, ezért a méhekhez hasonló pánikot válthat ki, ha megjelenik a terített kerti asztal fölött. A zengőlégyről van szó, mely zavarba ejtő lény, szemre olyan, mintha egy légy és egy méh szerelemgyermeke volna, ám semmilyen veszélyt nem jelent az emberre. A zengőlégy is kertbarát rovar, elsősorban levéltetvekkel táplálkozik, sőt, petéit rendszerint rögtön a tetvek közé rakja le, így a kikelő lárvák azonnal nekilátnak az állomány gyérítésének.
A fürkészdarázs is a zengőlégy keresztjét viszi, vagyis félelmetes megjelenésű, de igazából ártalmatlan, a kert szempontjából pedig egyenesen áldásos rovar. A fürkészdarász módszere kifejezetten horrorisztikus, ugyanis ez a rovar lárvaállapotban gazdaállatok testébe furakodik be (lepke-, légy-, és bogárlárvákba), majd azokat belülről fogyasztja el. Üvegházakban gyakran tenyésztik őket.
A csapat legrandább, és egyben kissé kétes hasznú tagja a fülbemászó. Széles körben ismert az a legenda, mely szerint a fülbemászó bogár, a nevéhez hűen fülekbe mászik, hogy ott - a városi legendák borzalom-faktorának megfelelően - fertőzést okozzon, lepetézzen, vagy egyéb szörnyűségeket tegyen. Nos, a fülbemászónak a valóságban eszében sincs ilyesmit elkövetni, csúf, de békés állat, már ha emberről van szó, a levéltetvek, hernyók, és a lerakott peték viszont retteghetnek tőle. Kissé árnyalja a képet, hogy gyakran a gyümölcsöt is megrágja, ezzel erősítve az őt egyébként is övező ellenszenvet.
Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen.
