Capsicum annuum 'Patak' F1 - Étkezési paprika (tölteni való típusú) palánta

Általános: a paprika a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó, egyéves, lágy szárú növény, a legjelentősebb és legkedveltebb zöldségfélék egyike, a magyar konyha fontos alapanyaga. Hazánkban szabadföldön is biztonsággal termeszthető. Két fő típusa az étkezési és a fűszerpaprika. Sokféle felhasználása miatt az idők folyamán számos fajtát nemesítettek.

Hajtásrendszere alapján folytonos növekedésű vagy csokros (determinált) lehet.

Bogyójának alakja, színe változatos. Az étkezési paprikák esetében megkülönböztetik a tölteni való, paradicsom alakú (pritamin), hegyes és alma, a fűszerpaprikáknál a hegyes és cseresznye alakúakat.

Az étkezési paprikát a biológiai érettség előtt, a fűszerpaprikát teljesen éretten takarítják be.

Származás: őshazája Közép- és Dél-Amerika, Mexikóban az aztékok nagyon korán termesztésbe vonták. Európába Kolumbusz révén került, fogyasztása először Portugáliában terjedt el. Hazánkban 1560 táján jelent meg, Széchy Mária (Wesselényi Ferenc nádor felesége) 1570-től már kertjében is nevelte a „vörös törökborsot”, ahogy akkoriban a paprikát nevezték.

Nagyobb arányú termesztése és fogyasztása azonban csak a 19. sz.-tól vált általánossá, Széchenyi Hitel című 1830-ban megjelent művében már arról ír, hogy „sokan azt tartják igazán mesterszakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, és csak azt ugyancsak magyar embernek, ki azt szereti is.” A század 2. felétől a bolgárkertészek a termesztés további elterjesztésében és modernizálásában, új fajták meghonosításában játszottak nagy szerepet.

A fűszerpaprika nemesítése Európában elsőként Kalocsán indult el 1917-ben.

A ’Patak’ fajtát a Duna-R Növénytermesztő, Virágkertészeti Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. hozta létre. Állami elismerést 2011-ben kapott.

Hajtásrendszer: folytonnövő, felfelé törő, viszonylag rövid ízközű, erős növekedési erélyű, kissé terebélyes, kifejlett magassága kb. 40-60 cm. Lombozatát csúcsos, erősen erezett, ép szélű, sima, fényes, sötétzöld levelek alkotják.

Termés: július 2. felétől szeptember végéig szedhető, igen nagy méretű (kb. 120-150 g, 12-18 cm hosszú), szabályos kúp alakú, széles vállú, hegyes végű, csüngő. Héja vékony, sima, fogyasztásra éretten sárgásfehér, teljes érettségében piros. Húsa vastag, ropogós, lédús, édes, kellemes paprika ízű, nem csípős.

Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (pl. töltés, savanyítás) egyaránt alkalmas.

Talajigény: mélyrétegű, laza vagy középkötött, jó vízáteresztő, könnyen melegedő, humuszban és tápanyagban gazdag talajt kedvel. Hideg, kötött talaj nem alkalmas a nevelésére.

Fény- és hőigény: nagy, napos, erős szelektől védett, meleg helyre ültessük. Fejlődéséhez 25°C fok a legmegfelelőbb. Az alacsony hőmérsékletre és a szélsőséges időjárásra érzékeny. Hűvös nyarakon csökken a termés mennyisége és mérete is.

Vízigény: nagy, rendszeresen öntözzük, talaját ne hagyjuk kiszáradni, de a pangó víztől óvjuk. A levegő páratartalmára is figyeljünk.

Tápanyagigény: nagy, legfontosabb a foszfor, a kálium és a nitrogén, utóbbit fejtrágyázással juttassuk ki a tenyészidő alatt. Nitrogén hiánya esetén a növekedés lelassul, kedvezőtlenebb lesz a virágok kötődése, a termésérés is meghosszabbodik, túladagolása viszont a virágok és termések ledobásával jár.

Konténerben, cserépben neveléskor különösen fontos a folyamatos tápoldatozás.

Gondozás: kiültetés előtt legfontosabb teendők a talaj lazítása, gyommentesítése és szervestrágyázása, későbbiekben a rendszeres kapálás, gyomtalanítás, de a gyomirtó szerek használatát kerüljük. 3-4 évig ne telepítsük ugyanoda, de azokra a helyekre se, ahol előtte paradicsomot, padlizsánt, burgonyát neveltünk.

A palántát május közepe, június eleje között, fagyok elmúltával ültessük ki.

Emelt ágyás, magaságyás és komposztdomb szintén alkalmas lehet a termesztéséhez. Üvegházi nevelésre is kiváló.

Mulcsozással (ami lehet szalma, faapríték, fűkaszálék stb.) csökkenthetjük a talaj kiszáradását, gyomosodását, a hőingadozást - mindezzel a növény fejlődését segítve elő - továbbá a termések földdel való szennyeződését is.

A bokros növekedéshez kicsíphetjük a hajtáscsúcsot, a magasabb, bogyókkal gazdagon berakott fajtákat karózhatjuk. A ’Patak’ fajta kordonos termesztésre metszetlenül vagy két szálra metszve javasolt.

A termést folyamatosan szedjük, de ne tépjük - sérülés esetén növeljük a betegség kockázatát -, metszőollóval, késsel válasszuk le.

Dohánymozaik vírussal, fonálféreggel szemben ellenálló.

Fontos tudni!

Növekedés: folytonnövő
Kifejlett magasság: 40-60 cm
Ajánlott sortáv: 50-60 cm
Ajánlott tőtáv: 40-50 cm
Kiültetés ideje: május közepe - június eleje
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy
Tápanyagigény: nagy
Érési idő: július 2. fele – szeptember vége
Bogyó: igen nagy méretű, szabályos kúp alakú, széles vállú, hegyes végű, csüngő, fogyasztásra éretten sárgásfehér, teljes érettségében piros, nem csípős

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom