Rosa 'Rosa viridiflora' - zöld - történelmi - china rózsa

A ’Rosa viridiflora’ az „Old Blush” kínai rózsa mutációja. Az egyik legszokatlanabb rózsa, amit úgyis emlegetnek, mint „ a rózsák világának csúnyácska kuriózuma”. Akik azonban éppen a különlegességeket kedvelik, azokat elbűvöli.

Egyes feltételezések szerint már 1743 óta termesztik, mások szerint 1827-ben jelent meg az amerikai John Smith faiskolájában. A harmadik elképzelés, hogy 1833 körül hozták létre Charlestonban, Dél-Karolinában, 1837-ben onnan érkezett az angliai Thomas Rivershez és végül 1845-ben az angol Bembridge & Harrison cég kezdte forgalmazni. Franciaországban Pierre Guillot vezette be 1855-ben Rosa viridiflora néven.

A kb. 60-120 cm magas és 90 cm széles bokra lassan növő, hajtásai kevés tüskével rendelkeznek, lombozata világos zöld színű, a fiatal leveleken egy árnyalatnyi vörössel. Érdekessége, hogy mutáció következtében tulajdonképpen nincs virágja, ill. amit annak nevezünk azok a csészelevelek. A zöld rózsa bimbói úgy néznek ki, mint bármely más rózsáé, de amikor kinyílik, a szirmok, porzók hiányoznak. A közepes méretű, többnyire fürtökben, esetenként egyenként, júniustól ismétlődően nyíló, tartós, rojtos „virágok”, előbb almazöldek, finom vöröses csíkokkal, majd réz árnyalatúra, később vörösesbarnára színeződnek. A virág enyhén borsos, fűszeres illatú. 

Szereti a napos helyet, de a részleges árnyékot is elviseli. Talajban az átlagos, üde, jó vízelvezetésűt kedveli, de rosszabb talajokon is megél. Betegségekkel szemben ellenálló. Az elhalt vesszőket bármikor levághatjuk, a főbb metszést, - amikor a növényt a kívánt magasságúra és szélességűre formáljuk - ősszel végezzük.

Felhasználható szoliterként, évelőágyakban szinte bármilyen kombinációban, mivel inkább kiegészítő, mint központi szerep betöltésére alkalmas, nem feltűnő volta miatt. Dézsában is tartható. Vágott virágként nyári csokrokhoz, virágdíszekhez jó alapanyag a virágkötészetben.