Kertbarát hírek
Itt van az ősz, itt van ujra
Számtalan költő megénekelte az őszt, az ahhoz kapcsolódó viszonyát, élményeit, az évszak által kiváltott hangulatot. Igaz ez az idén 200 éve született, a magyar- és világirodalom egyik legnagyobbikára, Petőfi Sándorra is.
Kinek ne jutna eszébe nevének hallatán az 1847. szeptemberében Koltón írott Szeptember végén című verse, s annak szépséges kezdő sorai: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Petőfi Sándor - Október végén?
Nem, nem elírás a cím. Ki ne tudná, hogy Petőfi nem a 10., hanem a 9. hónap, azaz a szeptember végét énekelte meg. De, ha most élne költőink legnagyobbika, akár e címet is adhatná versének, hisz az abnormálisan meleg időnek köszönhetően, még október végén is nyílnak a kerti virágok, nemcsak az ősziek, de sok egynyári is.
Parainesis kertészeknek (is)
„Ki tud várni, az sokat tud; s nemcsak tud sokat, de tehet, s tenni fog sokat. A bölcs késő öregségében is elülteti a fát, noha hasznával maga nem élhet; de érti, miképpen az rendes időre megnő, s unokáját gyümölccsel enyhíti. Ő tudja, miért kell várni; s ki várás után sok jót nyert, az munkálni a jövő korért sem rest.” - írta Kölcsey szellemi-erkölcsi testamentumában a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művében, melyben a szolgálatot, a másokért élést állítja unokaöccse elé, mint legfőbb és követendő erkölcsi erényt. Várni, várakozni.
A lélekben tervezéstől a megvalósításig
"A kertet először a lélekben kell előkészíteni, különben nem virágzik." – tartja az angol közmondás. A kert sosem kész, befejezett „alkotás”, még akkor sem, ha már évek óta műveljük, azok számára pedig, akik egy kopár vagy éppen gazzal benőtt területet szeretnének kertté alakítani, bizony szükség van tervre, sőt tervekre.
Lélekmozdító találkozás…
Tegnap Gárdonyi Géza kapcsán már esett szó a természethez és a kertjéhez való viszonyáról, ám Gyermekkori emlékeim című művében azt is elárulja, hogy íróvá lételében, milyen szerepe volt a természetnek, az azzal való „találkozásának” egy tavaszi napon.
A Gárdonyi által leírtakhoz hasonlót, azt gondolom mindannyian átéltünk, mi több átélünk életünk folyamán, s ha írók nem is leszünk, az élmény, amit a növények
Az okos kertész titkai
Idén 160 éve született Ziegler Géza magyar író, költő, újságíró, aki irodalmunknak máig egyik legnépszerűbb szerzője. Bizonnyal emlékszünk, milyen izgalommal olvastuk gyerekként, miként alakul Bornemissza Gergely és Vicuska sorsa, szurkoltunk, hogy a gaz Jumurdzsák tervei meghiúsuljanak és persze jókat mosolyogtunk Sárközi (akinek a regény végéig se tudtuk meg a keresztnevét), a cigány szavain, az eseményekhez való hozzáállásán.
Az ősz tanítása
Az ember vágyik arra, hogy időnként távol maradjon a város zajától, a mindennapok rohanásából kiszakadva leüljön egy kicsit az őszi kertben, parkban közel a még nyíló virágokhoz vagy a meleg színekben pompázó fák alá, s engedje, hogy mindez ne csak megérintse, de átjárja szívét-lelkét.
Tervezés, összhang, cél…
A XIX. sz. végétől, különösen a viktoriánus Angliában a kerttervezés területén már nemcsak a férfiak, hanem a nők is egyre inkább helyet kaptak, s nem egynek sikerült maradandó hatást gyakorolnia. Közülük talán máig az egyik legismertebb Gertrude Jekyll (1843-1932), aki képzőművészettel, festészettel foglalkozott, ám súlyos rövidlátása miatt az orvosok azt tanácsolták hagyjon fel velük látása érdekében.
Őszidő, de szép, de gyönyörű vagy!
Az ősz, mint évszak a természetben végbemenő változásokkal, színeivel, terméseivel, hangulatával számtalan költőt megihletett. Hol a pompa, a szépség, a gyümölcsözés, a szüret, s ezek kapcsán a vigalom, hol pedig - nem ritkán előbbiekkel együtt - az elmúlás, a búcsúzás, a szomorúság, a magunkba fordulás, az emlékezés időszakaként, jelképeként jelenik meg a melankolikus hangvételű sorokban
A kert is műalkotás
Claude Monet (1840-1926) az impresszionista festészet egyik legismertebb és legjelesebb képviselője. Nevének hallatán, kinek ne jutnának eszébe jellegzetes ecsetkezeléssel vászonra vitt képei, mint amilyen Az esernyős hölgy, a Tavi rózsák, A roueni katedrális és sorolhatnánk.
Mi kívántatik a rendes és csinos kerthez?
Lippai János (1606-1666) jezsuita szerzetes, a pozsonyi érseki udvar kertjének vezetőjeként nemcsak annak átalakításával, növényekkel való gazdagításával és európai hírűvé tételével írta be a kertészettörténetbe a nevét, hanem a szakma elméleti, tudományos kérdéseinek taglalásával is könyvei révén.
Ha eltűnnek a fák, az erdők...
Növények nélkül nem élhetnénk! És nemcsak a kertbarátok nem, senki sem, azok sem, akik szisztematikusan pusztítják azokat. Ennek ellenére naponta több tízezernyi hektár – kb. 3-5 magyarországnyi – erdőterület tűnik el a Földről.
Véget nem érő tenni- és látnivalók a kertben
„A kertész munkája soha nem ér véget…” - jegyzi meg egy 1706-os kalendárium szerzője. Valóban, hisz az ősz is, nemhogy a kerti munkák végét jelentené, jó néhánynak éppen most van a dandárja
„…a sok szépség mind mire való?”
A természetben található színek, formák, illatok lenyűgözően változatosak, gyakorta egészen különlegesek, máskor pedig egyszerűségükben, szelíd bájukban megkapóak, s ha készek vagyunk nyitott szemmel és szívvel szemlélni ezeket, számtalan csodát, szépséget fedezhetünk fel.
Boldog várakozás
Az amerikai kerttervező és szakíró, Louise Beebe Wilder szerint a kertet művelő emberek azért boldogok, mert a boldogság egyik fontos összetevője a valamire való várakozás, ebben pedig igencsak bővelkednek, hiszen mindig várnak valamit, legyen az a pünkösdi rózsa piros bimbójának megjelenése tavasszal vagy „az édes illatok, melyek ősszel megtöltik a levegőt, miután a fagy megérintette a füveket.”
Vigasztaló testvéreink a fák
A fák - legyenek a kertünkben, parkban vagy az erdőben - Földünk legcsodálatosabb teremtményei közé tartoznak. Létünkhöz nélkülözhetetlenek. Nemcsak az oxigén termelése vagy virágaik, gyümölcseik miatt. A lelkünknek is szüksége van rájuk, olyannyira, hogy egy indián bölcsesség szerint: "Ha szomorú vagy, keress egy fát."
