A szedret viszonylag kevés betegség támadja meg, de az ültetvényben nem ritka az előfordulásuk. Az állományban előforduló betegségek hasonlóak a málna betegségeihez. Gombabetegségek közül a legjelentősebb a botritisz, mikoszferellás levélfoltosság és a szederrozsda. Kártevőinek megjelenése nem igazán jelentős, leggyakrabban levéltetvekkel, kis málnabogárral, szedergubacsatkával és talajlakó kártevőkkel találkozhatunk.
A szeder vagy tudományos nevén Rubus lacinatus egy a rózsafélék (Rosaceae) családjába és a rózsafélék (Rosoidae) alcsaládjába tartozó kedvelt bogyós gyümölcsfaj. Ez a finom termésű növény az egész Északi féltekén őshonos. Nagyon alakgazdag növény csoportról beszélünk. Éppen ezért a szederfajokat összefoglaló néven Rubus fructicosus-ként szoktuk emlegetni.
Az árutermelésre alkalmas szederfajok nemesítése 1938-ban kezdődött meg az Egyesült királyságban, amelyek már tüskementesek voltak. Ezeket összefoglaló néven Rubus rusticianus var. inermis-nek nevezzük.
A sokszínű szeder - olvasta már ezt az összefoglaló cikkemet a szederről?
Botanikailag három változatát különítjük el. Ezek a merev szárú, a félig kúszó és kúszó szárú szedrek. Hazánkban nagyrészt a félig kúszó és tüskementes fajták terjedtek el. A kinézete nagyban hasonlít a málnáéhoz. A levelei 3-5 tagúak és a fonákjuk enyhén molyhos. Virágai fehérek esetleg rózsaszínűek illatosak és nagyon jó nektár termelők. Termése aszmagcsomó terméságazat.
Egy viszonylag alacsony hőigényű fajról beszélünk, még a málnánál is alacsonyabb. A rügydifferenciálódás 7°C-on kezdődik el általában ősszel, ami tavasszal folytatódik. Jó télállóságot mutat és a jól betermett vesszők képesek elviselni az akár -20°C-os téli hőmérsékletet is. Fényigényes faj és a terméshozama csökken félárnyékos helyeken. Vízigényes faj is, évente 800-1000 mm csapadékot igényel, ami kritikus a termés minőségének a szempontjából. A gyengén savanyú talajokon tud a legkielégítőbben fejlődni. Általában júniusban kezd el virágozni. A hazánkban használt szederfajták többsége öntermékeny.
Mind friss fogyasztásra, mind ipari feldolgozásra alkalmas gyümölcs, de közel sem olyan népszerű, mint a málna. Ahogy a málnának úgy a szedernek is egykor nagy termesztője volt hazánk, de a klímaváltozás és a nagy kézi munkaerő igénye miatt mára teljesen visszaszorult a termesztése. Csak a Mátra aljában, Nógrád megyében fordul elő néhány ültetvény. Európában a legnagyobb termesztők Németország és az Egyesült Királyság.
A szedernek is számos betegsége és kártevője van. Sok hasonlóságot találunk közte és a málna között. Azonban van néhány specifikus károsítója, ami csak ezen a fajon fordul elő. Szerencsére ahogy a málna esetében is, ha jól végeztük az agrotechnikai munkálatokat, akkor a károsítók nem fognak sok gondot okozni. Aki esetleg olvasta a málna károsítóival kapcsolatos cikkemet, az sok hasonlóságot fog találni, viszont nekik is fogok tudni újat írni.
A málna károsítói és növényvédelme
A szeder kórokozói és az ellenük való védekezés lehetőségei
Szedermozaik - Rubus Yellow net virus; Black raspberry necrosis virus; Raspberry leaf mottle virus; raspberry leaf spot virus
Ahogy látni lehet ez egy kórokozó komplex. Az USA-ban írták le először a tüneteket, majd az 1950-es években vált jelentőssé. Ma már az egész világon általánosan elterjedt betegség
Mozaik vírus tünetei szedren
A mivel ez egy betegség komplex nagyon nehéz megmondani, hogy a levélen melyik kórokozó fogja a tünetet okozni. Általánosan elmondható tünet azonban, hogy a levél sárgul, elszórva szegletes sárgászöld foltok jelennek meg. Viszont még jellegzetes tünete, hogy a levélér mellett sárgul a növény. Később a levél nekrotizálódik és lehullik a növényről. Ha a növényünk megfertőződött akkor sajnos már nem tehetünk érte semmit, éppen ezért a legfontosabb a megelőzés.
Védekezés: Mivel képesek szövetnedvvel is terjedni ezért a levéltetűk elleni védekezésre nagyon oda kell figyelni. Oltással szintén átvihető egyik tőről a másikra ezért az eszközöket mindig fertőtleníteni kell. A tövek hőkezelése 31-39 °C-on szintén eredménnyel járhat, azonban a legfontosabb, hogy egészséges legyen a szaporítóanyagunk. Sajnos olyan fajta nem létezik amelyik multirezisztens lenne és az összes kórokozónak ellenállna.
Hogy mi az az 5 ok, amiért ajánlom a kertjébe a szedret? Olvassa el ebben a cikkemben!
A málnának és a szedernek a legveszélyesebb és legnagyobb problémája a vesszőpusztulás. Ezt egyrészről okozhatják talajlakó kártevők is. Viszont sokkal jelentősebbek gombás betegségek. A talajlakó kártevőkre csak ültetés előtt kell nagyon odafigyelni, viszont utána elég, ha csak a tojásrakásukat igyekszünk megakadályozni. A vesszőpusztulásért felelős gombás betegségek viszont minden évben jelen vannak, így a védekezés elengedhetetlen ellenük.
Szeder esetén ezt 3 gombás eredetű betegség fogja okozni, melyek: Elzinoés betegség; leptoszfériás betegség; és a szeptocitás betegség. Az elzinoés betegség és a leptoszfériás betegség a málna esetén is megfigyelhető, de a szeptocitás betegség kizárólag szedren fordul elő. Létezik egy negyedik kórokozó is, amely tőpusztulást képes okozni, ez pedig a botrioszfériás betegség. Viszont a kórokozó csak a tüskenélküli szedret képes megfertőzni. Továbbá közel sem olyan gyakori betegség, mint a másik három.
Szeretne erős, egészséges szeder töveket kertjébe? Nézze meg szeder kínálatomat ide kattintva
Szeder elzinoés betegsége - Elsonie veneta
A betegséget először a Olaszországban észlelték majd onnan terjedt át az USA-ba az 1880-as években. Ma az egész világon általánosan elterjedt betegség és a szeder vesszőpusztulásának az egyik igen fontos okozója. Rendszertanilag az aszkosztrómás gombák csoportjába sorolható. Málnán és szedren fordul elő, de a fajták fogékonysága eltérő.
Szeder elzinoés betegsége
Minden földfeletti részen megfigyelhetünk tüneteket, de a bogyón ritka. A levélen először apró szürkésfehér foltok figyelhetők meg lilás foltudvarral. Később ezek a foltok kitöredeznek. A hajtáson a felső harmadban 3-4 mm-es nagyságú szürkésfehér közepű, enyhén besüppedő foltokat láthatunk szintén lilás foltudvarral. Ezekben a foltokban hosszanti repedések figyelhetők meg. A fásodott vesszőn is hasonló tünetek figyelhetők meg, de ott valamivel nagyobbak a foltok és nincs lilás szegély és ezek is repedezettek. Ezekben a foltokban koncentrikus körben elrendezve jól láthatók a gombának a szaporító képletei.
A lehullott levelekben is képes telelni a kórokozó, de beteg vesszők a legfontosabb fertőzési forrás. A szaporítóképletében, az aszkosztrómában, már ősszel megkezdi az aszkosztrómák képzését. Ezek koratavasszal szóródnak és a fejlődő hajtások kutikuláján keresztül bejutnak a növénybe. Ekkor még csak a hajtásokon jelentkeznek a tünetek. Ha később fertőződik meg, akkor a vesszőket fogja támadni. Ennek az ideje augusztus magassága. Közepes hőigényű a kórokozó, 22-26 °C a legoptimálisabb a számára.
Szívesen olvasna bővebben is a szederről? És a szedermálnáról is? Kattintson a róluk szóló cikkemre!
Védekezés: Szüret után a letermett és fertőzött vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni őket. A fertőzött és lehullott levelekkel ugyanezt kell tenni. Ezzel egészen jól kordában lehet tartani a kórokozót, azonban pár kémiai kezelésre szükség lehet gyakorlatilag azonnal rügypattanáskor.
Növényvédőszerek: Kontakt: Mankoceb- Dithane; Kaptán- Merpan 48 SC.
Szeder leptoszfériás betegsége - Leptosphaeria coniothyrium
Az USA-ban fedezték fel először a betegséget és az 1920-as évek végén jelent meg hazánkban a betegség. Ez a harmadik és egyben utolsó betegség, ami a málna vesszőpusztulását okozza. Természetesen málna mellett ez is előfordul szedren. Rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé sorolható
A hajtáson és a vesszőkön figyelhető meg a tünet, de szerencsére a többi részen nem okoz gondot. A hajtáson 20-30 mm-es ovális sötétbarna foltok jelennek meg, benne apró fekete foltok helyezkednek el. Ha a hajtást kettévágjuk, akkor észrevehető, hogy a bélszövetig bebarnult a hajtás. Ezek a foltok a mindig a hajtás tövi részén figyelhetők meg. A vesszőn kiszürkülő foltokat láthatunk és a kéreg hosszanti, valamint kereszt irányban felrepedezik.
Szeder leptoszfériás betegsége
Fertőzési forrás nem meglepő módon itt is a fertőzött vesszők. Elsősorban seb parazita, de gyengültségi kórokozó is. A rosszul beérett és elfagyott vesszőkbe a kórokozó gond nélkül behatol. A vegetációs időben kiszabaduló konídiumok újabb fertőzési forrást okoznak.
Védekezés: kerülni kell az ikersoros telepítést, a jó légátjárhatóság érdekében. A letermett és fertőzött vesszőket el kell távolítani a növényeinkről és meg kell semmisítenünk. Mivel sebzéseken keresztül képes fertőzni, így igyekezni kell azokat elkerülni. Idetartozik az is, ha fagyási sérülést szenvedett a növényünk (bár ez ellen a védekezés gyakorlatilag lehetetlen) illetve egy fontos kártevője, a málna gubacsszúnyog ellen is szükséges a védekezés (De erről lentebb írok részletesebben). A kémiai védekezések és felhasználható készítmények teljesen megegyeznek az elzinoés betegségnél leírtakkal.
Szeder szeptocitás betegsége - Septocyta ruborum
A szeder esetén a harmadik olyan kórokozó, amely vessző pusztulást vált ki. A három kórokozó közül ez a legveszélyesebb. Rendszertanilag a piknídiumos gombák közé sorolható
Jellegzetes tünete, hogy a hajtáson kerek vagy ovális foltok jelennek meg, amelyek zöldesbarna színűek. Később ezek a foltok középen vörösesbarna színűvé változnak, ezeket pedig világosbarna foltudvar szegélyezi. A foltudvar szegélye pedig megegyezik a középső folt színével. A foltok további színváltozáson mennek keresztül a tél és a tavasz folyamán, mert a lilává változnak. A foltok a vessző alsóharmadában keletkeznek.
Szeptocitás betegség
A kórokozó a fertőzött hajtásokban képes áttelelni, ahonnan áprilistól nagyjából augusztus eleje közepéig képes fertőzni. A kórokozó számára a legoptimálisabb fertőzési hőmérséklet 21-24°C között van és magas páratartalomra van szüksége. Viszont fontos tisztában lenni azzal, hogy az első tüneteke megjelenéséig akár 8 hónap is letelhet. Addig a kórokozó látensen van csak jelen a növényben. Továbbá a tünetek megjelenéséhez és fertőzéshez szükséges egy előzetes hideghatás is, amit a kórokozó általában télen kap meg.
A kórokozó spórái víz segítségével terjednek és sérüléseken keresztül képes bejutni a növénybe.
Védekezés: A fertőzött vesszők eltávolítása és megsemmisítése. A letermett termővesszőket is el kell távolítani. A pártartalom minél alacsonyabban tartására is érdemes figyelmet fordítani. Ezt a megfelelő távolságra történő ültetéssel lehet elérni, illetve, ha igyekszünk gyommentesen tartani az állományunkat.
A kémiai védekezés csak megelőzés szintjén működik. Felszívódó gombaölőszereket szinte nem is lehet használni, ezért a kontakt készítményekre érdemes építeni a védekezést, még virágzás előtti időszakban. Lemosó permetezésként bármilyen réztartalmú készítményt fel lehet használni pl: a rézhidroxid hatóanyagú Champion 2 FL. Az erősebb kontakt készítmények közül pedig azokat lehet felhasználni, amelyek a leptoszfériás és az elzinoés betegségnél szerepelnek.
Szeder botrioszfériás betegsége - Botryosphaeria obtusa
Ahogy a fenti bevezetőben említettem, a kórokozó kizárólag tüske nélküli szedren képes károsítani. Hazánkban 1990 óta ismert a kórokozó. Rendszertanilag pedig a peritéciumos gombák csoportjába sorolható
A tünete nagyon hasonlít az előző betegségekhez, viszont az ovális folt itt barna színű. A foltok a fertőzés előrehaladtával kifehérednek és bennük pedig fekete kidudorodó pontok figyelhetők meg. A foltok nagysága elérheti a 20-30 mm-t és a betegség elsősorban a rügyek környékén figyelhetők meg. A fertőzés hatására a rügyek elpusztulnak.
Botrioszfériás betegség - a képen az almán lévő kártétel látható
A kórokozó a beteg vesszőkből, illetve érdekes módon a fertőzött vesszők csonkjaiból is képes fertőzni. Egy közepes hőigényű kórokozóról beszélünk, ugyanis bizonyos szakirodalmak szerint 20-24 °C között képes a leghatékonyabban fertőzni. A magas pártartalom szintén kedvez a terjedésének.
Védekezés: A letermett és fertőzött vesszőket el kell távolítani, lehetőleg tőből. Ezután érdemes az állományt lepermetezni majd ezt a kezelést megismételni legalább 2 alkalommal. Kémiai védekezésre a korábban említett fungicidek használhatók.
Szeder mikoszferellás levélfoltossága - Mycosphaerella rubi
Belgiumból hurcolták be és egy elég gyakran előforduló levélbetegség. Hajtáson és vesszőn eddig még nem figyelték meg. Az előző három betegséghez képest ez egy igazán jelentéktelen kór, gyakorlatilag minden évben előfordul. Rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé sorolhatjuk.
Szeder mikoszferella
A levélen apró, 2-3 mm nagyságú először fekete vagy sötétbarna foltok jelennek meg. Ezeknek a közepe fokozatosan kivilágosodik. Később a foltok fokozatosan összeolvadnak majd a levél elszárad és lehullik.
A fertőzési források a lehullott levelek. Tavasszal kezdődik meg a spórák szóródása és innen fertőzik meg a fiatal leveleket. Az első fertőzött leveleken a fertőzés kialakulása utána újabb áttelelő képletek keletkeznek, amelyek a csapadék segítségével tovább fertőzik az egészséges leveleket.
Védekezés: A lehullott lombot be kell forgatni a talajba, vagy összegyűjteni és megsemmisíteni. A lombpermetezés szintén jól alkalmazható ellene 3-4 lombleveles állapottól. Összesen 2-3-szor kell lekezelni a növényt és természetesen itt is érvényes, hogy szüret után a letermett vesszőket el kell távolítani.
Növényvédőszerek:
Kontakt: Mankoceb- Dithane, Folpet- Merpan 48 SC
Szisztemikus: Boszkalid, Piraklostrobin- Signum WG; Ciprodinil, Fludioxonil- Switch WG
Szeder botrítiszes betegsége - Botrytis cinerea
Éves szinten előforduló súlyos betegség. Némi vesszőpusztulást okoz, de nem annyira jelentős, mint a korábban említettek. Ellenben a rügy, a virág és a bogyó pusztulás nagyon komoly gondot okoz. Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé tartozik.
A levélnyél elbarnul és a levél szürkésbarnává petyhüdté válik, rajta szürke konídiumtartó gyeppel. A hajtáson több ízközre kiterjedő szürkésbarna, míg a vesszőn szürkésfehér elmosódott szélű foltok jelennek meg. Csapadékosabb időben a hajtás és a vessző felületén megjelenik a jellegzetes szürke penészbevonat, amiről a gomba a szürkerothadás nevet is kapta. A virágkocsány és a sziromlevelek elbarnulnak és ezen is jelentkeznek a jellegzetes tünetek.
A bogyók összeaszalódnak, ha éretlenek, ha érettek akkor megindul a lágyrothadásuk és a kocsányról nehezen lehet őket lehúzni. Később a kocsány is elbarnul, ennek hatására a bogyók összetöppednek.
Szürkepenész szedren
A legfontosabb fertőzési forrás a beteg vesszők és a talajra hullott levél és bogyó maradványok, másrészt a vesszőnek az a része, ahol a kórokozó képes volt áttelelni. Az áttelelésre létrehozott képletét szkleróciumnak nevezzük. Ilyenkor a korábban fertőzött és áttelelt részeken konídiumtartó gyep fejlődik. Ez a gyep a jól ismert szürke penészgyep. Először mindig az elgyengült leveleket támadja meg, amiről a virágra kerül a gomba konídiuma. A fő fertőzési időszak a virágzás. A termésekbe általában sebzéseken keresztül jut be.
Védekezés: Ellenálló fajták telepítése pl: Fertődi zamatos. kerülni kell az ikersoros termesztést és letermett vesszőket meg kell semmisíteni. Tavasszal a sarjakat el kell majd távolítani. Továbbá fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a gomba tárolási betegségként is felléphet. 10-20%-os virágzásnál el kell kezdeni a szeder permetezését 3-5 alkalommal. Később a letermett vesszők eltávolítása után is szükséges a permetezés.
Növényvédőszerek:
Kontakt: Klórtalonil- Bravo 500;
Szisztemikus: Fenhexamid- Teldor 500 SC; Boszkalid, Krezoxim-metil- Collis SC.
Szederrozsda - Kuehneola albida, Gymnoconia nitens
Azt kell mondanom, hogy egy látványos, de nem túl jelentős betegségről van szó. Az első kórokozó mindkét kórokozó a tüskétlen szederfajtákat támadja. Rendszertanilag a kórokozók a rozsdagombák közé sorolhatók.
A betegség tünetei nagyon jellegzetesek, ugyanis a levélen és a száron egyaránt inkább narancssárga gombaréteg figyelhető meg. A Gymnoconia nitens kórokozónál további jellemző tünet, hogy a hajtások elsöprűsödnek és a levelek aprók és halványzöldek maradnak. Később ezeken a deformálódott leveleken megjelenik a jól ismert rozsdás bevonat. Míg a másik kórokozó által okozott tünetek a levélen és a száron egyaránt megjelennek. Egy kis különbség megfigyelhető a többi rozsdagombához képest, ugyanis itt a rozsdabarna bevonat helyett egy inkább narancssárga esetleg citromsárga bevonat figyelhető meg.
Szederrozsda
Biológiájukra jellemző, hogy mindkét rozsdagomba hiányos fejlődésű és egygazdás rozsdagomba. Ahogy a legtöbb rozsdagombánál a meleg párás idő kedvez a kialakulásuknak. A Kuehneola albida fő fertőzési időszaka tavasz. A fő fertőzési forrás a lehullott növénymaradványok, a Gymnoconia nitens esetén a legfontosabb fertőzési forrás a beteg tövek.
Továbbá szaporítóanyaggal is képes terjedni a betegség, ugyanis a gyökérsarjakon a gomba hosszú évekig életképes marad. A fertőzött gyökérsarjakból pedig azonnal fertőzött növényi rész fog kialakulni. Viszont nem szükséges az aggodalomra. Bár egy elég gyakori betegség, nagyon komoly problémákat nem fog okozni.
Védekezés: A szederrozsda ellen az első kórokozó esetén megelőző jelleggel, gyakorlatilag a növény kihajtása után el kell kezdeni védekezni. Ilyenkor kontakt hatóanyagokat lehet alkalmazni pl: Mankoceb hatóanyagú Dithane M-45. A második kórokozó a esetén az egyetlen védekezési lehetőség ha egészséges szaporítóanyagot szerzünk be és a fertőzött töveket pedig eltávolítjuk.
Ezek a legfontosabb szeder specifikus betegségek. Lisztharmat csak a nagyon meleg és a nagyon párás időszakokban fordulhat elő. Továbbá olyan polifág kórokozó is megjelenhet, mint pl a Verticilium, de az nem csak a szedret fertőzné meg. Illetve egy másik talajból fertőző betegség is előfordulhat, az agrobaktériumos gyökérgolyva, de erre kizárólag faiskolai termesztésben kell csak figyelmet fordítani.
A szeder kártevői és az ellenük való védekezés
Terrikol kártevők
A kártevő eredetű vesszőpusztulás legfontosabb kiváltói. Ebbe a csoportba elsősorban a cserebogár pajorok és a pattanóbogár lárvák tartoznak bele. Ezek a kártevők a gyökereket károsítják azzal, hogy elrágják őket.
Cserebogarak - Melolonthaidae
A cserebogarak a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a cserebogarak (Melolonthoidae) családjába tartoznak. A pajorok pedig a talajban levő lárváik.
A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. Tojása apró körülbelül 3 mm nagyságú, ovális sárgásfehér színnel rendelkezik.
Cserebogár pajorok
A család fajai több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Sajnos azonban minden évben lehet számítani valamelyik faj rajzására az ország bármely területén.
Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de kisebb jelentőségű. A komoly kártétet a gyökérrágás okozza.
A legveszélyesebb fejlettségi állapota, a második stádiumban lévő pajor, mert ez a legfalánkabb.
A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Ha négyzetméterenként 1-1,5 pajort talál akkor erősen fertőzött a terület és ha lehetőség adódik rá oda ne telepítsen
Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. A legjobb védekezés módszer a rendszeres talajművelés, mert ez az, ami a legjobban gyéríti őket.
Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon.
Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani. (végezetül megjegyezném, hogy attól függően, hogy milyen területen vagyunk olyan cserebogárral lesz dolgunk pl: alföldön inkább a homoki és a zöld cserebogár gyakoribb, míg a nem homoki területeken a májusi, vagy az erdei és a kalló).
Pattanó bogár lárvák - Elateridae
Számos faj tartozik bele, és rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a pattanóbogarak (Elateridae) családba tartoznak. Az imágók nagysága 2-30 mm-ig terjed. Testük felülete kemény. Szárnyfedőjük domború és gyakorlatilag mindig fedi a potrohot. 3 pár egyformán fejlett lábuk van. Csápjaik 3 csápízből állnak.
A lárvák 3-5 évig fejlődnek és lárva alakban telelnek. A nőstények a tojást a növényzettel fedett talajba teszik. A kikelt lárvák még csak humusszal táplálkoznak, de a második vedlés után már az élő növény gyökereit kezdik el rágni. 10-12 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem táplálkoznak. Július augusztusban alakul imágóvá, de csak a következő év tavaszán rajzik.
Pattanóbogár lárva
Kártétele teljesen ugyanolyan, mint a cserebogárnak, de az imágó nem károsítja a lombot. A kártevő szint felmérése is ugyanúgy zajlik, mint a cserebogarak esetében, de nála 2-3 állat/m2 lesz a meghatározó.
Védekezés: az ellene való védekezés megegyezik a cserebogár elleni módszerrel.
Málna karcsú díszbogár - Agrilus aurichalceus
Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a díszbogarak (Buprestidae) családjába tartozik. Elsősorban hajtáskárosítók de ültetvény szinten nem okoznak komoly gondot. Inkább házikertekben fordul elő.
Az imágó nagyméretű, 4,5-8 mm nagyságú és olajzöld színben pompázik. A tojása 1-1,5 mm-es, hosszúkás és egy kocsonyás anyag borítja, amivel a fa kérgéhez rögzíti őket. A lárvája kimondottan nagy mert 7-15 mm nagyságú, csontfehér színű. Hazánkban a szedren és a málnán egyaránt előfordul.
Málna karcsú díszbogár szedren
Egy év alatt egy nemzedék fejlődik ki és lárva alakban képes áttelelni. A lárvák a vesszőben kialakított bábkamrában telelnek. tavasszal bábozódnak majd a bábkamrából május június magasságában bújnak elő. Ha a tavasz hűvös akkor a rajzásuk akár júliusig is eltarthat. Június elején kezdik a tojásrakást. A lárvák augusztus közepére érik el a kifejlett állapotot.
A vesszőkön hosszanti megvastagodások, úgynevezett álgubacsok jönnek létre. A lárva eleinte a kéreg és a fás rész határán károsít, majd egyre inkább halad a hajtás belseje felé. A megvastagodott részt álgubacsoknak nevezzük. Az álgubacs felülete sima, és általában a talaj feletti 20-50 cm-es magasságban vannak. Ha erős a fertőzöttség akkor az ágon több álgubacs is képződik és egy erős szél hatására letörhet a szár. A bábkamra, amiben a lárvák telelnek mindig az álgubacs felett találhatók. A fiatal érési táplálkozásban lévő imágók karéjozzák a leveleket.
Védekezés: egyszerűen a fertőzött szárakat, vesszőket le kell vágni és megsemmisíteni.
Kis málnabogár - Byturus tomentosus
Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a málnabogarak (Byturidae) családjába tartozik. Ez a kártevő a generatív részeken károsít elsősorban, de ez sem okoz különösebb gondot.
A 3,9-4,3 mm nagyságú imágó szürkéssárga színű. Szárnyfedői sűrűn pontozottak és sárgásbarna szőrrel borítottak. A csápok és lábak sárgák, amiket szőrzet borít. Ritkán előfordulhatnak sárga példányok is. A tojások fehérek és 1,5-1,7 mm nagyságúak. A lárva 6,3-6,8 mm nagyságú és sárgás fehér színű.
A kártevő 1-2 éves fejlődésű, attól függ milyen az adott évjárat időjárása. A talajban telelnek imágóként és csak akkor bújnak elő, ha a hőmérséklet 14 °C fölé emelkedik, ez nagyjából a málna virágbimbóinak a megjelenésekor következik be. Rögtön az előjövetelük után párzanak. A málna virágzásakor kezdődik meg a tömeges rajzás és tojásait először fejlett virágokra, majd később a fiatalabb virágokra teszik le. Tojásait a porzószálak közé helyezi egyesével.
Egy nőstény akár 200-300 tojást is képes lerakni. Előfordul néha, hogy egy porzószál mellett van több tojás is de az nem egy nősténytől van. Augusztus közepéig tart a tojásrakási szezon, majd közvetlenül utána el is pusztul az állat. Mivel pont beleesik a szeder virágzása is a tojásrakási időszakba így itt is egy potens kártevő. A málna éréskor általában a lárva harmadik fejlődési stádiuma van jelen, és még augusztus elején lehúzódnak a talajba, ahol bábbá majd később imágóvá alakulnak.
Érdekesség, hogy az egyedek mindössze 10%-a fejlődik abban az évben imágóvá, míg a maradék 90% bábként telel.
A lárva és az imágó egyaránt károsít. Az imágó virágporral táplálkozik és sokszor berág a virágbimbóba is, bimbók mellett a nektármirigyeket is megrágják. A lárvák a virágszerveket károsítják, berágnak a vacokba és a magházba, majd később megrágják a termést is.
Védekezés: mivel főleg házikertben fordul elő, ezért üzemi ültetvényekben csak akkor védekeznek ellene, ha nagyon elszaporodott. Egyetlen pirteroidos kezelés leviszi őket, csak jól kell időzíteni, hogy ez pont tojásrakás idejére essen. Viszont itt fontos, hogy csakis méhkímélő technológiával lehet a készítményt kijuttatni.
Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis mega; Cipermetrin-Cyperkill Max, Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 SC.
Málna vessző-szúnyog - Resseliella theobaldi
Rendszertanilag a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae) családjába tartozik. Szintén nem egy túl jelentős kártevő. Málnán és szedren figyelték meg.
Az imágók általában aprók, 1,7-2,5 mm nagyságúak. A tojás fehér és 0,32-0,94 mm nagyságú a végén elkeskenyedik. A kifejlett lárva 3-4 mm nagyságú és rózsaszínű.
Málna vessző-szúnyog
A kártevőnek 3 nemzedéke van egy vegetációban és a kifejlett lárvák telelnek a talajban a felszínhez közel. Májustól június közepéig rajzik az első nemzedéke. A nőstények a vesszőbe rakják a tojásaikat csomókba. A lárva a kéreg alatt táplálkozik, majd, ha befejezte a fejlődést a talajra veti magát és bebábozódik. A 2. nemzedék rajzása július első felében zajlik, míg a 3. nemzedéké augusztus közepe vége magasságában.
A lárva a növény háncsszöveteit károsítja ezért a kéreg repedezik. A kéreg alatt a farész a bélszövetig elhal, majd egy szövetburjánzás indul meg. Ennek hatására a növekedési hajlam csökken és ha nincs elég csapadék akkor az egész vessző elsárgulhat. Az ilyen vesszőn a gyümölcs összefonnyad. Az ilyen vesszők tavasszal nem hajtanak ki és akár az egész tő kipusztulhat.
Védekezés: a fertőzött tövek kivágása és megsemmisítése.
Málna gubacsszúnyog - Lasioptera rubi
Rendszertanilag a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rend és a gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae) családjába tartozik. A kártétele igazából inkább látványos, mint jelentős.
Málna gubacsszúnyog
Az imágó apró, megegyezik a málna vesszőszúnyog méretével, és fekete színben pompázik. A lárvái színe narancssárga és 1-2 mm-es nagyságúak. Tojásaikat a rügyek alá rakják és onnan rágnak be.
A kártevő egynemzedékes és lárva alakban a gubacsban képes áttelelni. A lárvák gubacsokat képeznek és ennek a védelmében fejlődnek ki. Igen elhúzódó a rajzásuk ugyanis májustól akár június végéig fertőzni képes.
A lárva berág a rügyek alá és ott a faszövetet elkezdi fogyasztani. Emiatt daganatok nőnek a vesszőn, ami amellett, hogy látványos, de gátolja a víz szállítást a hajtásban. Így a növény lankad.
Védekezés: a fertőzött vesszők eltávolítása és megsemmisítése természetesen szüret után.
Pettyes szárnyú muslica - Drosophila suzukii
A kártevő a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a harmatlégy félék (Drozophilidae) családjába tartoznak. Na ez hazánkban a málna és szedertermesztés legkomolyabb kártevője és sajnos növényvédelem egyelőre tehetetlen vele szemben. Itthon az őszimálna legjelentősebb kártevője.
Az imágó 3 mm nagyságú vörösszemű és sárgásbarna színű. A lárvák 5-6 mm hosszúak és krémszínűek, míg a bábok 5-6 mm-esek és 2-3 mm nagyságúak. A tojások köralakúak tejfehérek és 0,2 mm átmérőjűek. Könnyen összetéveszthető a közönséges ecetmuslicával, azonban a legjobb elkülönítő bélyeg a szárnyán lévő szürkés pettyek, ahonnan a kártevő a nevét is kapta.
Pettyes szárnyú muslica kártétele
A kártevő alapvetően határozatlan nemzedék számú. Ugyanis Dél Európában akár 3-9 nemzedéke is lehet egy évben, míg Észak Európa egyes részein 1-3 nemzedék. Hazánkban 2-3 nemzedéke fordul elő. A kifejlett imágó képes áttelelni védett helyen pl komposztban vagy raktárhelyiségben. A tavasszal aktivizálódik a kártevő, de néha a meleg téli napokon is lehet látni. A legnagyobb aktivitást 20-25 °C fok között mutatja kártevő. Hazánkban júliusban lehet számítani a tömeges rajzására. Tojásait a gyümölcsbe rakja, amivel a kártételt is okozza. Sokszor a gyümölcsök felületén bábozódik be, de gyakran előfordul, hogy a talajban.
A kártételt a lárva okozza, azzal, hogy a gyümölcsön belül rág. Ezzel egy olyan tünetet létrehozva, mintha gyümölcs le akarna folyni a növényről. Mindamellett, hogy ez elég gusztustalanul néz ki, a szúrásnyomnak hála másodlagos kórokozók is bekerülnek a gyümölcsbe, ami szintén a rothadást fogja segíteni.
Védekezés: na igen itt a nagy probléma ugyanis még nem sikerült erre megfelelő módszert találni. Igazából a megelőzésre és a csapdázásra lehet egyedül építeni. Minél előbb szüretelni kell, hogy elkerüljük a rajzást. A fertőzött gyümölcsöket érdemes letakarni vagy egy nagy zsákba tenni, hogy onnan a kifejlett legyek kirepüljenek, de ez sem nyújt százszázalékos megoldást. Valamint mindent le kell szüretelni a növényről, hogy az ne szolgáljon fertőzési forrásként később, és a fertőzött gyümölcsöket meg kell semmisíteni.
Másik módszer a tömegcsapdázás lehet. Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy egy palackba almaborecetet teszünk és oldalt kivágjuk, hogy be tudjon repülni. Azonban ez csak gyérítésre szolgál, teljes megoldást sajnos nem biztosít, plusz számos más kártevő is repülni fog erre az elegyre.
A kémiai védekezés azért nehézkes nagyon, mert ha egy pirteroiddal is kezelünk pl: Karate Zeon, annak is van egy várakozási ideje ameddig nem lehet fogyasztani a gyümölcsöt. Mivel akár naponta szükséges szedni a málnát ezért ez sem kivitelezhető, mert a legrövidebb lejáratú idegméregnek is legalább 3 nap az élelmezés egészségügyi várakozás ideje. Szóval a hatékony védekezés egyelőre kivitelezhetetlen ellene.
Ezek a legfontosabb specifikus szeder kártevők...
Ahogy a bevezető sorokban is említettem rengeteg az áthajlás a szeder és a málna károsítói között. Akad még egyéb kártevője is például, az Ázsiai márványos poloska például. Azt azért nem szeretném kiemelni, mert több szász tápnövénye ismert és nem specifikusan a szederre alkalmazkodott.
Érdekességként még megemlíteném, hogy létezik egy úgynevezett szederatka nevezetű kártevő. Ennek a kártételét pedig csak nagyon későn vesszük észre. Ugyanis megszúrja a bogyót és először nem is veszünk észre semmit. Viszont, ha a gyümölcsünket lefagyasztjuk akkor elveszíti a bogyó a jellegzetes fekete/sötétékék színét. De ez tényleg csak érdekesség, mert viszonylag ritka és csak üzemi ültetvényekben okozhat néha problémát.
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
További cikkeimet a blogomban olvashatja.
Szeretne erős, egészséges szeder töveket kertjébe? Nézze meg szeder kínálatomat ide kattintva!
