A sárga- vagy kajszibarack nevének hallatán a fáról frissen szedett termés, s annak, valamint a belőle készült lekvárnak, befőttnek, ivólének íze, illata, a nélküle elképzelhetetlen sütemények és mindezzel gyerekkori emlékek és még sorolhatnánk mi minden idéződik fel.
Dr. Entz Ferenc az 1848-as szabadságharc honvéd főorvosa, aki egyben kiváló pomológus is volt, ezt írta: "Európában Magyarország a kajszibarack igazi hazája." Valóban, hiszen sok tekintetben kedvezőek számára hazánk éghajlati, termőföldi adottságai, ám a termesztés eredményességét a téli és főleg a tavaszi fagykárok jelentősen befolyásolják, s bizony ez többek kedvét szegte már. Pedig nem kellene így lennie!
Igaz, hogy a téli, nagymértékű hőmérséklet ingadozások, extrém hidegek a vesszőkön és az ágakon fagyást idézhetnek elő, továbbá a késői, tavaszi fagyok a virágokat, terméskezdeményeket károsíthatják. A félig kinyílt virág esetén nagyjából -4°C, a kinyíltnál -2,5°C, sziromhullás és terméskezdemény fázisában viszont már -0,5 °C fok veszélyes lehet.
De sokat tehetünk azért, hogy csökkentsük vagy akár el is kerüljük a súlyosabb károkat!
Nagyon fontos a termőhely optimális megválasztása, hogy az ne fagyzugos, hanem napos, meleg, szélvédett fekvésű legyen, a talaj adottságoknak megfelelő alany- és a jó fajtaválasztás. A fagyérzékenység tekintetében ugyanis a fajták között akár jelentős különbségek is megfigyelhetők, ami a terméshozamokban is megmutatkozhat.
Hazánkban - de más, hidegebb klímájú országokban szintén -, a nemesítési célokat illetően régóta kiemelt szempont, hogy olyan fajtákat állítsanak elő, melyek jó fagytűréssel bírnak. Ezek sorában a késői virágzásúakat mindenképpen ki kell emelni, hiszen a virágzási idejük miatt nagyobb valószínűséggel kerülik el a kora tavaszi fagyokat és azok pusztítását. S az sem mellékes szempont, hogy megtermékenyítésük is sikeresebb lehet, az ekkor már aktívabb beporzórovarok miatt.
Tehát, ha biztosítani akarjuk a kajszibarack termést - figyelembe véve az időjárás szeszélyeit is - korai és késői virágzásúakat egyaránt telepítsünk.
Utóbbiak közül az alábbiakat ajánlom szíves figyelmébe!
A fajtát a francia M. Bergeron véletlen magoncként találta 1920-ban, a Lyon közelében lévő Saint-Cyr au Mont d’Orban. Európa több kajszitermesztő országában is elterjedt. Hazánkban honosítói munkálatait Nyujtó Ferenc és munkatársai (Cegléd), valamint Gyuró Ferenc és munkatársai (Budapest) végezték. 1987-ben kapott állami elismerést.
Fájának növekedési erélye közepes, kezdetben feltörő, majd a termés súlyától szétterülő, félgömb alakú, közepesen sűrű koronát nevel. Vesszője csokoládébarna, esetenként kissé bordó, vízszintes állású. Levele enyhén kanalas, alig hólyagos, széle tompán és kétszeresen fogazott.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Virágrügyeit termőnyársakon és középhosszú termővesszőkön hozza, jól termékenyül, ezért az alternancia elkerülése és a megfelelő termésminőség végett ritkítás szükséges. Virágai későn nyílnak, emiatt a tavaszi fagyok ritkán károsítják. Öntermékeny.
Gyümölcse július végén érik, nagyméretű (40-45 g), kissé megnyúlt gömb alakú. Héja narancssárga, a napos oldalon kárminpirossal bemosott és élénk vörössel pontozott. Húsa fénylő narancssárga, kemény, gyengén - nagy termés esetén és száraz évben erősen - rostos, közepesen lédús, olvadó, aromás ízű, édes. Magvaváló, magbele édes.
'Hargrand' (syn.: 'Har Grand') rezisztens kajszibarackfa
A Harrow-i Mezőgazdasági Kutató Állomáson (Kanada) - 1967-től éveken át folytatott nemesítési munkának köszönhetően - hozták létre a ’V51092’ és a ’NJA1’ hibridek keresztezésével. Kanadában, az USA-ban, Nyugat- és Kelet-Európa kutató állomásain végzett tesztelések után 1980-ban mutatta be Richard E. C. Layne, s került kereskedelmi forgalomba. Mára népszerű fajtává vált.
Fája középerős-erős növekedési erélyű, fiatalon felfelé törő, idővel szétterülő, sűrű koronát nevel. Levele nagy, szív alakú, hegyes csúcsú, finoman fogazott szélű. Virágai a tavaszi fagyokkal szemben jó ellenállósággal bírnak.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Részben öntermékeny, megfelelő pollenadó fajtákkal telepítve növelhető a termésbiztonság és a terméshozam. Termékenyülése gazdag, ezért termésritkítást igényel. Porzópárjai: Goldrich, Fantasme, Orangered.
Gyümölcse július közepén-végén érik, igen nagyméretű (70-80 g vagy több), kerekded vagy kissé megnyúlt, a kocsány felől enyhén lapított. Héja vékony, sima, világos narancssárga, napos oldalán a felületének kb. 20%-át borító piros, pöttyözött pírral. Húsa narancssárga, a mag körül világosabb, kemény, kissé rostos, lédús, harmonikusan édes-savas, kellemes ízvilágú, aromás. Magvaváló, a mag kicsi. Hullásra nem hajlamos.
Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra egyaránt alkalmas. Jól tűri a szállítást és a tárolást.
A sharka vírussal és a moníliával szemben rezisztens.
'Ceglédi arany' rezisztens kajszibarackfa
Nyujtó Ferenc és munkatársai hozták létre 1968-ban a ‘Ceglédi óriás’ és a ‘Rózsabarack C. 1668’ keresztezésével a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kutató Intézet Ceglédi Gyümölcstermesztési Osztályán. Állami elismerést 1994-ben kapott.
Fája igen erős növekedésű, gyenge elágazódási hajlamú, előbb fölfelé törő, majd kissé szétterülő, félgömb alakú koronát nevel. Levele feltűnően nagy, sötétzöld, finoman fogazott.
Korán termőre fordul, terméshozama rendszeres és bőséges, olyannyira, hogy gyümölcsritkítás is szükséges lehet. Virágai nyársakon és éves vesszőkön is képződnek, későn nyílnak, a tavaszi fagyok ritkán károsítják őket. Öntermékeny, más fajták számára jó pollenadó.
Gyümölcse július közepén-végén érik, közepes méretű (40-45 g), gömbölyded. Héja világos narancssárga alapszínű, a napos oldalon kárminpirossal enyhén díszített. Húsa élénk narancssárga, tömör, szilárd, közepesen lédús, éretten kellemes zamatú. Magvaváló.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (lekvár, befőtt) kiváló.
A sharka vírussal szemben toleráns, a gnomóniás levélfoltosodással szemben rezisztens.
