Hasznos tudnivalók
Származás: Észak-Amerika északi részén, Kanadában, az USA keleti részén, Észak-Karolináig - lápok, mocsarak, folyók, tavak partján, az Atlanti-óceán parti fenyveseinek kopár területein - őshonos, rizómákkal terjedő, örökzöld törpecserje. Piros, bogyó termését táplálékforrásként és gyógynövényként egyaránt használták az indián törzsek.
Amerikában az 1800-as évek elején kezdték termeszteni, hazánkban az 1990-es években jelent meg.
Az ’Early Black’ máig az egyik legnépszerűbb fajta. 1835-ben a massachusettsi vadonban szelektálta Nathaniel Robbins. A tőle vett töveket 1847-ben Cyrus Cahoon kapitány elültette a Harwichban található Pleasant Lake közelében. Felesége megfigyelte, hogy a termései különböznek a helyben termesztettekétől, korábban érnek és mélyvörös, majdnem fekete színűek, ezért nevezték el „korai feketének”.
Hajtásrendszer: kb. 20-30 cm magas, lassan növekvő, vékony, hosszú - akár 1,5-2,0 m-es - hajtásaival szőnyegszerűen elterülő habitusú talajtakaró. Lombozatát váltakozó állású, elliptikus, kb. 8-10 mm hosszú, ép szélű, fényes, sötétzöld, ősszel és télen vörösesbordó-bronzos színű levelek alkotják. Április végén-május elején a levelek hónaljában bontja rózsaszínes-fehér, harang alakú, hátrahajló, 4 szirmú virágait.
Dísznövényként is használható.
Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, öntermékeny.
Gyümölcs: augusztus végén, szeptember elején érik, nagyméretű (kb. 1,7 cm hosszú, 1,5-2,0 cm átmérőjű, 1 g), gömbölyded vagy kissé tojásdad alakú. Héja viszonylag vékony, fényes, sima, sötétvörös, lilásbordó, teljes érettségében szinte fekete. Húsa szilárd, halvány rózsaszínes-fehéres, ropogós, lédús, kellemesen savanykás, ízletes, zamatos.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (befőtt, lekvár, szörp, zselé, sütemények), aszalásra és fagyasztásra egyaránt alkalmas. Jól szállítható és tárolható.
Talajigény: jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, üde, tőzeges, savanyú kémhatású, laza talajon fejlődik megfelelően. Meszes talajra ne telepítsük.
Fény- és hőigény: közepes, napos vagy félárnyékos, hűvösebb helyre ültessük, a tűző naptól óvjuk. Fagytűrése jó, a kb. -20°-os hőmérsékletet is elviseli.
Vízigény: nagy, mivel sekélyen gyökerezik és a kissé párás környezetet kedveli, a szárazságot nem tolerálja, talaját tartsuk nedvesen, ne hagyjuk kiszáradni. A gyümölcsérés időszakában kiemelten fontos a rendszeres - lehetőleg eső- vagy lágy vízzel történő - öntözés, de a pangó víztől óvjuk.
Gondozás: ügyeljünk a megfelelő hely kiválasztására, ui. az átültetést nem kedveli. Miután savanyú talajon fejlődik csak megfelelően, béleljük ki az ültetőgödröt geotextiliával, majd helyezzünk bele tőzeges, érett marhatrágyás földkeveréket, ezzel biztosítva a megfelelő kémhatást és szerkezetet. Idővel a csapadék és a környező eredeti talajtípus miatt a földkeverék pótlása vagy talajsavanyító tápoldat használata szükséges.
A másik megoldás, ha az előbbi földkeverékkel konténerben, dézsában neveljük.
Gyökérrendszere finom, sűrű oldalelágazású, sekélyen elhelyezkedő, de a tövek mulcsolásával - amihez használhatunk fenyőkérget, szalmát, szénát, faforgácsot, lekaszált zöldtrágyát stb. - segíthetjük a talaj nedvességtartalmának megőrzését, ezáltal megakadályozva a levélvesztést.
Metszése az első 3 évben nem szükséges, később rendszeresen ajánlott - február végén, március elején a fagyok elmúltával - az elöregedett, elfagyott, beteg, egymáson túlzottan átnyúló, gyenge vagy elburjánzó hajtásokat eltávolítani. A tőhajtásokból csak 5-10-et hagyjunk meg a legerősebbek közül.
Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló.
Ültetési idő: a szabadgyökerű növény március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.
Fontos tudni:
Kifejlett magasság: 20-30 cm Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, fagyasztás, aszalás
Védett tartalom
Sor- és tőtávolság: 0,3-0,6 x 0,3-0,6 m
Termésérés: augusztus vége – szeptember eleje
Vízigény: nagy
Fény- és hőigény: közepes
