A télvégi hónapok minden évben nagy várakozással töltenek el bennünket, hiszen ebben az időszakban nagyon várjuk már, hogy vége legyen a hideg, sokszor szeles napoknak, és az egyre melegebben sütő nap felmelegítsen bennünket. Ilyenkor napról napra egyre több időt tölthetünk a szabadban, mi, kertészek alig várjuk ilyenkor a tavaszi munkálatok kezdetét, és mi vidíthatná fel jobban testünket – lelkünket, mint az elsőként megjelenő virágok a kertünkben. Megmutatjuk, milyen évelőket ültess a kertbe, ha már tél végén, kora tavasszal virágpompában szeretnél gyönyörködni!
Az első fecskék a kertben…
Ha tél végi virágokról beszélünk, az első, ami mindenkinek, még a legkisebb gyerekeknek is eszébe jut, az a hóvirág. Valóban az elsők egyike, amelynek hajtásai megjelennek a kertünkben, és napról napra lessük, nézzük, mikor jelennek meg rajta a bimbók, majd a virágok, és boldogan viszünk be belőle néhány szárat a lakásba, hogy itt is érezzük a reményt: idén is lesz tavasz! A hóvirág (Galanthus nivalis) egyetlen kertből sem hiányozhat, gondozása igen egyszerű, hiszen hagymás, évelő növény.
Ültethetjük fák, bokrok alá, félárnyékba vagy teljes napsütéssel rendelkező helyekre (ebben az esetben hamarabb fog virágozni). Igénytelen növény, hagymáját évekig helyben hagyhatjuk, mely rendületlenül hozza az újabb és újabb sarjhagymákat, és évről évre egyre több virágot. Meglepő módon több fajtája van, hazánkban négy faj a leggyakoribb: a kikeleti hóvirág, a pompás hóvirág, a redőslevelű hóvirág és a levantei hóvirág. A fajokon belül számtalan változattal találkozhatunk, ha eléggé szemfülesek vagyunk és meg tudjuk különböztetni az apró vagy kicsit nagyobb részleteket egymástól.
Rikító sárga telepeivel és korai virágzásával a téltemető (Eranthis hyemalis) vidámságot csal a szürke téli hétköznapokba. Vadon ritkábban találkozhatunk vele, inkább csak azokon a területeken, ahová előzőleg emberek telepítették, azokon a helyeken viszont óriási területeken képes tért hódítani magának. Bátran ültessük a kertekbe is, vidám sárga színével, apró, kecses termetével üde színfolt lesz februárban. Gondozása szintén nagyon egyszerű, hiszen nem igényel törődést. Hagymagumós növény, a boglárkafélék családjába tartozik, maximális magassága csupán 10 cm.
A sorban – mármint, ha időrendi sorrendiséget nézünk – a következő az ibolya (Viola odorota). Melegebb teleken már február végétől kereshetjük a lila virágfejeket megbújva a bokrok, fák tövében, erdőkben, fás ligetekben, tisztaságával, szerénységével, és illatával varázsol el minket. A kertben is az árnyékos helyeket kedveli, telepíthetjük fák, bokrok közvetlen közelébe, de megkapó látványt nyújt, ha a füves részeken szaporítjuk el. Gyöktörzzsel könnyen szaporítható, ám éppen ez okozza hátrányát is: ha egyszer valahol megtelepedett, onnan nehéz véglegesen eltávolítani!
Ugyancsak igen korán, némely fajtája már akár január végétől bontogatja szirmait a hunyornak (Helleborus), mely dísznövény talán az utóbbi évek nagy (újra)felfedezettje, ma már nagyon sok díszkertben megtalálható. Örökzöld növény, mely leveleit egész évben megtartja, virágait pedig így tél végén hozza. Ma már számtalan színváltozatban elérhetők változatai: léteznek zöldben, fehérben, rózsaszínek, bordók árnyalataiban és számos színváltozatban. Némely fajta már akár november végétől virágzik, mosolyt és reményt varázsolva a komor téli hétköznapokba. Legjobban a hunyorok is félárnyékban, fák, cserjék tövében érzik jól magukat, rizómás növények, viszont a bolygatást nem szeretik. Igyekezzünk meghatározni a végleges helyét, hogy később ne kelljen átültetni. A növény rendkívül strapabíró: ellenáll a legnagyobb hidegeknek, a hónak, a jégnek, a fagynak, szeleknek. Cserepes növényként is tartható, akár a lakásban is.
… és a többiek
Ahogy az időjárás egyre melegebbre fordul, és egyre nő a napsütés órák száma, úgy tör elő a talajból a többi tavaszi virág és dísznövény: elsőként talán a krókuszok, velük versengve a jácintok, majd a tulipánok, nárciszok (először a később virágzó tulipánok bújnak ki a földből, majd az általában hamarabb virágzó nárciszok), majd növelik a tavaszi virágpompát a primulák, kőtörőfüvek, és így tovább, a sort hosszasan lehetne még folytatni. A tavaszi virágok dömpingjét csak fokozza az ilyenkor tartott jeles napok: a Bálint- vagy Valentin-nap, a nőnap, amikor a férfiak általában egy-egy szép tavaszi virággal örvendeztetik meg a hölgyeket. Gyakori ilyenkor az üzletek kínálatában a primulák, melyek tarthatók a lakásban is, ahol szintén hosszú élettartamúak lehetnek, de ha kiültetjük őket a kertbe, akkor nagyobb eséllyel maradnak meg, és gyönyörködhetünk virágaikban az elkövetkező tavaszokon is.
A hajtatott növényként vásárolt jácintokkal, nárciszokkal szintén így célszerű eljárni: elvirágzás után helyezzük a cserepüket a szabadba, majd ha elmúltak a keményebb fagyok, akkor ültessük ki őket is a kertbe. Néhány év múlva megsokszorozódott virágpompával hálálják meg a gondoskodást!
