A talajfertőtlenítés elsősorban hajtatásban egy kardinális kérdés. Mivel a termesztést rengeteg talajlakó kártevő és még több talajból fertőző gomba veszélyezteti, így nagy figyelmet kell fordítani telepítés előtt erre a műveletre. Van számos előnye, viszont számos hátránya a talajfertőtlenítésnek. Illetve a termesztés technológiák fejlődése során rengeteg módszert alkalmaztak és alkalmaznak a mai napig. Ebben az összefoglalóban igyekszem bemutatni a leghatásosabb módszereket a talajfertőtlenítésre.
Talajfertőtlenítés oka, és a főbb károsítók
Rengeteg olyan kártevő és kórokozó, él a talajban, amelyek a teljes éves munkánkat akár egy szempillantás alatt képes elpusztítani. Azért veszélyesek nagyon, mert sokszor még csak nem is látjuk őket, és csak azt vesszük észre, hogy a nagy gonddal ápolt növényünk hirtelen elpusztult. Ezek sokszor nagyon gyorsan és meglepetés szerűen lépnek fel.
A legismertebb kártevők közé szabadföldi körülmények között, a cserebogárpajorok és a pattanóbogár lárvák, másnéven drótférgek tartoznak. Ezek a kártevők a gyökerek rágásával egy teljes állományt képesek elpusztítani. Bár utóbbi leginkább a lágyszárú zöldségnövényeket és a szamócát veszélyezteti. nagyon ritkán és főleg homokos területeken előfordulhat a lótücsök (Gryllotalpa gryllotalpa).
Amennyiben lótücsök, vagy lótetű, vagy egyéb nevén lóbogár által fertőzött a terület, akkor háztáji megoldásként bevethető a videón szereplő módszer is
A gombás betegségek közül szabadföldön elsősorban a szklerotíniás betegséget kell említeni.
Szabadföldön és hajtatásban egyaránt gondot okozó károsítók, közé tartoznak a bagolylepke lárvák, amiket mocskos pajornak nevezünk népies nevén. Talán a legfontosabb talajból támadó kártevők a fonálférgek, amik ellen a védekezés kimondottan nehéz. Talajból fertőző gombák közül még a fuzárium és verticilium okoz nagyon súlyos gondokat, illetve egy két fitoftóra faj is. Ezek mind zöldség, mind pedig dísznövényeken jelen vannak, illetve a Verticilium gyümölcsön is károsíthat.
Kémiai talajfertőtlenítés
A növényvédőszerek közül mára már csak nagyon kevés talajfertőtlenítő készítmény maradt, és a legtöbbet maximum hajtatásban lehet csak felhasználni. Az egyik ilyen készítmény a dazomet hatóanyagú Basamid G. Ez a készítmény gyakorlatilag minden talajlakó gombát, kártevőt és gyomot megsemmisít a talajban.
Granulátum formájában lehet kapni és körülbelül 20-25 cm mélységbe kell bedolgozni. Itt a talajnedvesség hatására és 15-20°C-os hőmérsékleten már elkezd dolgozni. Viszont azért nagyon veszélyes ez a készítmény, mert gázosodó. Éppen ezért tilos szabadföldön használni mert az emberre is magas toxicitást mutat.
Ha kijuttattuk a területre, akkor mindenképpen le kell fedni fóliával, oly módon, hogy a fólia széleit a talajba ássuk. Erre azért van szükség, hogy a talaj minél előbb elérje a kellő hőmérsékletet, és a felszabaduló gázok ne szabaduljanak ki a fólia alól, amivel mérgezést okozhatnak. Továbbá ez a szer képes relatíve hosszan ott maradni a talajban és ezzel pedig sokszor a növény számár toxikusnak lenni.
(területelőkészítés Basamid-os kezelésre)
Egy másik hasonlóan mérgező szer, az Ipam 40, metám-ammónium hatóanyaggal. Ennek a szernek az engedélyét 2016-ban megvonták. A Basamid-dal ellentétben ez nem granulátum, hanem cseppfolyós állapotú. A készítmény a Basamid-hoz hasonlóan kimondottan hatékony a talajlakó gombák ellen, a talajlakó kártevők ellen és a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen. Ameddig volt engedélye, addig ezt lehetett szabadföldi körülmények között is használni, viszont egy speciális, úgynevezett talaj injektáló gépre volt szükség hozzá, ha kötött talajon végeztük a kezelést.
Amennyiben elmunkált, aprómorzsás talajon dolgoztunk, akkor elég volt csak, ha beforgatjuk a kezelt talajréteget. További hasonlóságot mutat az előzőszerrel, hogy ez is egy gázosodó készítmény, így a kezelt felületet le kell takarni. A kicsit alacsonyabb hőmérsékleten is képes kifejteni a hatását, mert ez már 10 °C környékén dolgozik. A humán toxicitása ennek a készítménynek is nagyon magas, illetve a környező növénykultúrákat is károsíthatja. Így legalább 2m-es védőtávolságot érdemes tartani a kultúra és kezelt területtől és a fóliás takarás itt is elengedhetetlen.
(A terület IPAM 40-es kezelés alatt)
Utóbbi két növényvédőszer volt, amelyik gyakorlatilag mindent kiirtott a talajból. Szerencsére vannak ennél némiképpen szelektívebb készítmények is pl: a Force 5 G; vagy a Vydate 10 G
A Force 1,5 G egy granulátum formában kiszerelt szabadföldön alkalmazható talajfertőtlenítő szer. Ez némileg „szelektívebb”, mint a többi készítmény. Ez kimondottan csak talajlakó kártevők ellen használatos. A készítmény nem más, mint egy piretroid, amely a cserebogár pajorok és a drótférgek ellen használatos. Házikerti körülmények között is alkalmazható talajfertőtlenítő szer.
A granulátumot mindig ültetéssel egy menetben kell kijuttatni. Kukorica esetében ez vetéssel egy időben történik, zöldségnövények esetén a palánta kiültetéssel egy menetben, míg gyümölcsösöknél és házikertben az ültetőgödörbe kell helyezni.
Vigyázni kell vele mert ez is egy gázosodó készítmény, viszont a humán egészségügyi kockázata sokkal kisebb, mint a korábban tárgyalt két készítményé. Viszont a Force sem képes csodákra sajnos. Amennyiben a cserebogár pajor lárvák, már 3. stádiumban vannak, úgy ez a szer sem képes elpusztítani őket.
(Force talajfertőtlenítő kijuttatása vetéssel egymenetben)
Az utolsó talajfertőtlenítő növényvédőszer az oxamil hatóanyagú Vydate 10 G. Ez is egy granulátum formájában forgalomba hozott talajfertőtlenítő szer. Ez az előzőkkel ellentétben nem gázosodó készítmény. Az ültetéssel egymenetben kell ezt is kijuttatni és gyakorlatilag rögtön utána bele kell dolgozni a talaj felső 10 cm-es rétegébe. Talán ez a leg szelektívebb az összes eddig taglalt készítmény közül, ugyanis ez csak a fonálférgeket pusztítja el.
Viszont nagyon magas a humán toxicitása. Így használata nagy elővigyázatosságot igényel. Viszont a fonálférgeket kitűnően pusztítja. Elsősorban üvegházi dísznövénykultúrákban használják, illetve szabadföldön gyökérzöldségek és burgonya védelmére. Ennek a készítmények előnye, hogy nem okoz a növényen toxikus tüneteket.
A legutolsó, de gyakorlatban nem igazán elterjedt módszer, ha kén segítségével végezzük. A legtöbb talajokban vannak bizonyos mikroorganizmusok, amelyek képesek megkötni a levegő kéntartalmát és ezzel elvégezni a talajfertőtlenítést. Azonban gyakorlatban azért nem nagyon terjedt el, mert egy speciális eszközre van hozzá szükség és nagyon macerás elvégezni. De egy használható módszer.
A kénnek emellett számos pozitív tulajdonsága is van. Többek között számos kísérlet bebizonyította, hogy az őszibúza termésmennyiségét, képes növelni, az ültetés után elvégezett kénműtrágyázás. Az összes talaj fertőtlenítő, granulátumként kiszerelt talajfertőtlenítőszerre igaz, hogy a hatása kifejtéséhez nedvességre van szüksége. A nedvesség hatására képes gázosodni a készítmény.
(Vydate kijuttatása)
Talajfertőtlenítés mechanikai módszerekkel
Elnézést, a cím egy kicsit megtévesztő lehet, mert ezek a mechanikai módszerek lényegében a talajgőzölést takarják. Ennek a történelem során nagyon sok módja volt és van a mai napig. Viszont a termesztési gyakorlatból ez már kezd egyre inkább eltűnni, ugyanis egy hihetetlenül drága eljárás.
Ennek oka, hogy a rengeteg gázolajra van szükség ahhoz, hogy megfelelően fel legyen melegítve a víz és ezzel pedig elérjük a gőzfázist. Figyelembe véve a mai benzin árakat teljesen érthető, hogy ezt ma már miért nem használják.
A leggyakoribb módszereket szeretném egyesével bemutatni.
Az egész talajgőzölés lényege, hogy a talajunkat 85-90°C körüli hőmérsékletre melegítjük és ezen a hőmérsékleten tartjuk legalább félóráig. Ha ennél alacsonyabb hőmérsékleten végezzük a kezelést, akkor meg van rá az esély, hogy nem pusztulnak el kártékony elemek, a talajban, de ha ennél magasabb a hőmérséklet, akkor azzal gyakorlatilag sterilizáljuk a talajunkat. A talajgőzölés történhet helyben vagy halomban is.
Helyben gőzölés
Az egyik legrégebben használt módszer erre, az úgynevezett gőzölővilla. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy vaskeretből tüskék állnak ki és ebbe a villába vezetik a gőzt egy műanyag csövön keresztül. Ahogy a gőz kilép a villa tüske végén, úgy fog a talajban kondenzálódni a gőz. Ilyenkor a kilépő gőz felmelegíti a talajt megközelítőleg 85 °C-ra, és ezután lehet lefedni a kezelt talajt.
Előtte viszont a villát arrébb kell tenni egy osztással és ugyanezt a műveletet megismételni. A hátránya ennek a módszernek, hogy iszonyatos ember igénye van és nagyon precíz szervezést igényel, mert fenn könnyen lehet égési sérüléseket szenvedni vele. Így ez a módszer már egyre inkább kikopott a gyakorlatból. Illetve ezt kimondottan, csak hajtató létesítményekben lehet használni.
(Gőzölő villa Forrás: kerteszanyag.hu Dr. Nagy Sándor- Növényvédelmi eljárások)
Egy másik népszerű módszer volt a gőzölő eke használata. Ennek a felépítése úgy nézett, hogy volt egy kimondott eke, kinézetű szerkezet és ez egy drótkötéllel volt rögzítve a terület elején egy csörlőhöz. Ez a csörlő volt amelyik a területen végig húzta az ekét. A gőzölés módja úgy történt, hogy egy flexibilis csővel vezették oda a gőzt, és az ekének a furatain keresztül lépett ki a gőz.
Innentől kezdve a talajfertőtlenítés teljesen úgy zajlik, mint a gőzölő villa esetén. Ennek a módszernek a hátránya, hogy komoly problémát okozott, hogy a vontatási sebességet és a gőzmennyiséget, elég nehéz volt összehangolni. Ez olyan problémákat vetett fel, hogy vagy túlmelegedett a talaj, vagy a nem melegedett fel eléggé.
Éppen a fent említett problémák miatt hazánkban nem terjedt el, viszont Nyugat-Európában egy gyakran használt módszer volt. Ma, ha használnak ilyet, akkor azok traktorra erősített gépek. Viszont nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire nagyon drága eljárás is ez.
(Gőzölő eke)
A harmadik gyakori módszer elsősorban termesztő berendezésekben terjedt el. Ezt úgy érik el, hogy a termesztőlétesítmény megépítésekor, égetett agyagcsöveket fektetnek a talajba 50-60 cm mélyen. Ez többek között azért is volt hasznos, mert sokszor az öntözést, a tápanyag utánpótlást, a talajfűtést és esetlegesen a talajgőzölést is könnyebben meg lehetett oldani.
Viszont számos hátránya volt, ugyanis a teljes létesítmény építési költségét (ami alapból egy igen drága beruházás) akár képes volt megduplázni. A karbantartási költségek a látható gondok miatt is igen magasara rúgtak. Valamint a talajt képes volt teljesen eliszaposítani, ezzel pedig tönkre tenni a talajunkat. Mára ez a módszer teljesen kikopott a gyakorlatból.
(Dréncsővel való talajfertőtlenítés- bár nem égetett agyag alapanyagú)
Az utolsó nagyon népszerű, helyben gőzölési módszert talán a legkönnyebb elképzelni és vizualizálni. Ez nem áll másból, mint a fertőtleníteni kívánt talajt egy tartósan 130 °C-ot kibíró fóliával letakarják. Ez alá pedig bevezetik a gőzt és ezáltal fertőtlenítik a talajt. Fontos, hogy a fólia széleit le kell rögzíteni, hogy a gőz ne legyen képes kiszökni.
A széleit vagy kővel, esetleg homokkal szokták lefixálni. A gőz menetét, pedig általában földdel szokták irányozni. Viszont nagy hátrány, hogy az irányzásra használt földmennyiség, nagyon gyakran nem melegszik fel kellően magas hőmérsékletre. Így sajnos fennáll a veszély, hogy a nem fertőtlenített talaj képes a frissen fertőtlenítettet visszafertőzni.
Éppen ezért már ez is egyre ritkábban alkalmazott módszer a gyakorlatban. Érdemes a gőzt úgy bevezetni, hogy a fóliában egy nyeregtető szerűséget alakítunk ki és itt bevezetni a gőzt. Így a fólia alatti nyomás egy kicsit nagyobb lesz, mint a légkörié és így a fólia megemelkedik. Ha ez meg van, akkor így már biztosítható, tömeg átfertőtleníthető legyen.
(talajfertőtlenítés gőzzel és fóliával letakarva)
Végül de nem utolsó sorban említést tennék, egy már nagyon régóta nem alkalmazott talajgőzölési technikáról, amit dobgőzölésnek neveznek. Itt a fertőtlenítési úgy zajlik, hogy egy fertőtlenítő dobba (nagyon hasonlít egy mosógép dobjához) helyezik a földmennyiséget. Ezt alulról melegítik egy gázlánggal, aminek hatására, a talajban lévő vízmennyiség gőzzé alakul és ezzel végzi el a gőzölést.
A forgó dobnak a vízszintessel betöltött szöge állítható, de a sebessége nem. Illetve amit be lehet kalibrálni rajta, az a kezelés hossza. Hátránya, hogy iszonyatosan energia igényes eljárás, sőt az eddig felsoroltak közül ez a leginkább az. A másik, hogy a talajnak, amit belehelyezünk, legalább 20 tömegszázalékban vizet kell tartalmaznia. nagyon nagy odafigyelést igényel, ugyanis ügyelni kell rá, hogy a víznek csak kis része alakuljon gőzzé.
(Dobgőzölő)
Halomba gőzölés
Ebbe a kategóriába két módszer tartozik. Az egyik kivitelezési mód, ha egy pótkocsira helyezzük, a földréteget, aminek az aljában gőzölő képes 2-3 m3 földet átfertőtleníteni, nagyjából másfél óra alatt. A földet a kezelés előtt elegyengetjük és valami jó hőszigetelővel letakarjuk, hogy semmiképpen ne szökjön ki a gőz. Azonban a módszer hátránya, hogy a földet oda-vissza kell szállítani. Így az élőmunkaerő igény is nagyban növekszik, valamint nagyon hosszadalmas a folyamat Viszont a platóra való pakolást szerencsére markolók végezték.
(pótkocsin történő talajfertőtlenítés)
A másik módszer, ha egy beton alapra egy úgynevezett gőzölő rácsot helyezünk, és erre tesszük a rá földet. De az elméleti alapja teljesen ugyanolyan, mint a pótkocsis gőzölésnek. Ez a módszer képezi ma az alapját a legtöbb szabadföldön is használatos talajfertőtlenítő berendezésnek. Csak mára már erőgépek mögé vannak kötve és így végzik el a fertőtlenítést. Régen ez azért is volt hosszadalmas, mert az előző esethez hasonlóan a talajt oda vissza kellett hordozni és ezt csak emberi erővel lehetett kivitelezni, az előző módszerrel ellentétben.
(talajfertőtlenítés gőzölő ráccsal)
Biológiai talajfertőtlenítési módszerek
Ez a megnevezés is egy kicsit félrevezető lehet, ugyanis, ha szigorúan nézzük akkor, a gőzölés is egy biológiai módszer a védekezésre. Viszont a most bemutatásra kerülő két módszernél nem áll fenn az a veszély, hogy sterilizálja a talajt és jelenleg Nyugat-Európában egyre gyakrabban alkalmazzák. Az egyik ilyen módszer, a biofumigáció. Ennek a módszernek az a lényege, hogy ha a talajunkról betakarítottunk mindent, akkor káposztafélék maradványit kell beleforgatni.
Ha ez megvan, akkor pedig ezt is le kell takarni. Az eljárás lényege, hogy a káposztafélékben van egy vegyület, amit izo-tio-cianátnak neveznek. Ez a talajban lévő fonálféreg fajokra riasztó hatással van, illetve egy részüket képes is elpusztítani.
A másik módszer, az úgynevezett szolarizáció. A módszer szintén nagyon egyszerű, ugyanis a területet csak letakarják fóliával és az általa begyűjtött hőmennyiség képes a talajt teljesen átmelegíteni, így pedig egyes károsítókat elpusztítani. Ez a módszer is elsősorban a fonálférgek elleni védekezés egyik alternatív megoldása. Hátránya, hogy nem képes nagyon mélyen fertőtleníteni.
Általában, csak a talajfelszín felső 10 cm-e közelében képes hatásosan működni. Kivitelezés szempontjából nehézséget okoz, hogy a talajfelszínt igyekezni kell nedvesen tartani, hogy ne száradjon ki és tegye teljesen tönkre a talajt.
(Biofumigáció és szolarizáció)
Tényleg végezetül pedig szeretnék még bemutatni egy olyan talajlakó kártevőt, amellyel szemben jelenleg a növényvédelem sem tud nagyon sok mindent kezdeni. Ami ültetvényekben komoly gondot tud okozni, az a mezei pocok (Mycrotus arvalis). Komoly kártevő, mert gyakorlatilag minden egyes növénynek megrágja a gyökerét és ezzel pedig a növény pusztulását vonja maga után.
Sajnos a járatai mindig a növények közelében helyezkednek el, amivel nagyban megnehezíti az ellene való védekezést. Szerek közül nem lehet túl sokat használni, csak szükséghelyzeti engedéllyel alkalmazható például az Arvalin LR nevezetű készítmény cinkfoszfid hatóanyaggal. Azonban ez sem nyújt túl tartós védelmet. rengeteg próbálkozás volt, hogy vajon mi lehet a jó módszer.
Többek között széndioxidot fecskendeztek a járataiba, próbálták kiönteni, de olyan is előfordult, hogy kísérleti robbantást végeztek a területen, hogy megszabaduljanak tőle. Sajnos egyik sem nagyon működött. Az egyetlen talán használható megoldás, ami a betelepülésüket megelőzi, az a fűkaszálék eltűntetése a területről. Ezzel egy kicsit meg lehet akadályozni a terjedést. Illetve, ha bizonyos ragadozó madarak odaszoknak a területre.
Ha az ember nem avatkozik bele a természetnek a körforgásába és nem kezdi el szándékosan mérgezni ezeket a madarakat, akkor ők elég jól kordában tudják tartani a kártevő populációját.
Hasznosnak találta az anyagot? Kérem nyomjon egy Tetsziket
