Sokan vannak, akik szívesen kóstolják meg újabb és újabb, korábban ismeretlen gyümölcsfajok és fajták terméseit, részint kíváncsiságból, ízvilágukat felfedezendő, részint azért, hogy - amennyiben elnyerte tetszésüket - kertjükbe is ültethessék, s idővel a saját fáról, a saját termést szüretelhessék és fogyaszthassák.
Ezek sorába kezd egyre inkább tartozni a japán körte (nashi) is, amit őshazájában - Kelet-Ázsiában - számos névvel illetnek, ami sok mindent elárul róla. Hívják pl. vízikörtének, almakörtének, homokkörtének. Hazai telepítését és elterjedését segíti, hogy klímánk tökéletesen megfelel a termesztéséhez és nevelése sem állít nagy kihívások elé. A fagyokkal szemben ellenálló.
Napos, szélvédett helyet és jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, mélyrétegű talajt kedvel. Vízigénye nagy, a száraz, nyári időszakban kiemelten fontos, hogy biztosítsuk számára a rendszeres vízellátást.
Bár körte, alakjában, ízében, érési idejében is eltér az általunk megszokott fajtáktól. Gyümölcse kerekded, inkább almához hasonló, íze az ananászra, sárgadinnyére, birsre hasonlít, nem igényel utóérlelést, mivel már a fán beérik.
Díszfaként is mutatós, tavasszal nagyon gazdagon nyíló, krémfehér, fürtökben álló, illatos virágai, nyár végén aranyló termései, ősszel pedig a tűzvörös levelek miatt.
Az alábbi három japán körte fajtát ajánlom szíves figyelmébe, melyek kóstolva bizonyosan átmennek majd az ízteszten is!
'Nijisseiki' rezisztens japán körtefa
1888-ban a 13 éves Kakunosuke Matsudo fedezte fel palántaként, rokonának a szemétdombján nőve. Hazavitte és elültette családja körteültetvényébe, ahol gondosan ápolva felnevelte. 10 év után hozott először gyümölcsöt. Amikor megkóstolta édesnek, lédúsnak találta, ezért ’Shin Daihaku’-nak (új óriás fehér) nevezte el és elhatározta, hogy szélesebb körben is elérhetővé teszi. A körte híressé vált és számos tartományban telepíteni kezdték.
Az eredeti fát 1935-ben nemzeti műemlékké nyilvánították, ám 1944-ben a gyümölcsöst légitámadás érte, a 'Nijisseiki' is megégett, végül 1947-ben el is pusztult. Ma a helyszínen emlékmű áll és a körtefajtának szentelt különleges kiállítóterem, ahol a fa megszenesedett darabja látható.
Fája középerős vagy gyenge növekedésű, koronája terebélyes.
Igen korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. A nashifajták között a legnagyobb termőképességű, olyannyira, hogy a fiatal fákon a virágok egy részét el kell távolítani, nehogy a vázágak letörjenek a gyümölcsök súlya alatt. Részben öntermékeny, de érdemes mellé pollenadót telepíteni, a biztosabb termékenyülés végett.
Porzópárjai: ’Clapp kedveltje’, 'Hosui’, ’Kosui’, 'Shinseiki', ’Vilmos’.
Gyümölcse augusztus végén érik, nagyméretű (200-250 g, de ha nem ritkítjuk, akkor csak 50-80 g), kerekded. Héja vékony, sima, kezdetben zöld, majd éretten aranysárga. Húsa nem olvadó, inkább az almáknál megfigyelhető roppanosság jellemzi, sárga, tömött, lédús, édes, aromás.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra és tárolásra (4-5 hónapig) is kiválóan alkalmas.
A ’Nijisseiki’ fajta betegségekkel szemben igen ellenálló.
Japánban az Okayama prefektúrában levő Mezőgazdasági Kutatóállomáson nemesítették 1945-ben a ’Nijisseiki’ és a ’Chojuro’ fajták keresztezésével. Az egyik legismertebb és legnépszerűbb fajta.
Fája közepes növekedési erélyű, koronája gazdagon elágazó, szétterülő. Terméseit főleg a hosszú vesszőkön hozza.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Gyümölcsritkítás szükséges lehet. Részben öntermékeny, de érdemes mellé porzópárt telepíteni, a biztosabb termékenyülés végett. Más japán körték számára jó pollenadó.
Porzópárjai: ’Chojuro’, ’Hakko’, 'Hosui’, ’Nijisseiki’, ’Shinko’, ’Vilmos’.
Gyümölcse augusztus végén, szeptember elején érik, közepes vagy nagyméretű (150-200 g), lapított gömb alakú. Héja sima, vékony, zöldessárga-aranysárga, lenticellákkal sűrűn borított. Húsa krémfehér, kemény, ropogós, nagyon lédús, édes, aromás, harmonikus, sajátos ízvilágú. Sokáig a fán maradhat.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra és tárolásra (kb. 3-5 hónapig) is kiválóan alkalmas.
'Hosui' rezisztens japán körtefa
1972-ben nemesítették, Japán egyik fő fajtája és Európában is a legelterjedtebb.
Fája erős növekedési erélyű, koronája felfelé törő, idős korban sem terül szét, kifejlett magassága 2-2,5 m.
Korán termőre fordul, termőképessége jó. Főként a 2-3 éves termőgallyakon terem, ezért az idősebbeket ifjítani kell. Részben öntermékeny fajta, de két fát telepítsünk vagy válasszunk mellé pollenadót.
Porzópárjai: ’Nijjisseiki’, 'Shinseiki', ’Vilmos’.
Gyümölcse augusztus 3-4. hete között szedhető, középnagy (150-200 g), kerekded. Héja közepesen vastag, érdes tapintású, színe aranybronzos, teljes érésben kissé rozsdás felületű, tetszetős, nagy lenticellákkal borított. Húsa fehér, olvadó, lédús, kövecses, enyhén savanykás, ízanyagiban muskotályos aromát is felfedezhetünk, az egyik legfinomabb fajta.
Főként friss fogyasztásra alkalmas, de 2-3 hónapig tárolható is.