A Faludy György egyik verséből vett cím, mintha csak a futó-, kúszó-, kapaszkodó növények tömör jellemzését adná. Ám róluk szólva valahogy mégis az az érzésünk, még mindig méltatlanul kevés szerepet kapnak a kertekben, a köztereken. Pedig már a babiloni, egyiptomi, perzsa, görög és római kerteknek, parkoknak is fontos elemei voltak és nemcsak esztétikai funkciót töltöttek be, hanem segítségükkel az emberek, az állatok, sőt az épületek számára is igyekeztek árnyékolást biztosítani vagy éppen kertrészeket, tereket egymástól elválasztani.
Ám, ha számba vesszük, milyen további pozitív előnyeik vannak, már nem csupán érzet, hanem meggyőződés, hogy e csodás teremtmények számos képviselőjének kellene lehetőséget adnunk. Azért nem a helyet említem, hiszen sokuk éppen azt kér a legkevesebbet, fölfelé törekedvén a függőleges kertészkedéshez, a kisméretű telkekre ideális választások, kis helyen is nagy zöldfelületet alkothatunk velük.
Azzal, hogy képesek szinte teljesen befutni a támfelületeket – legyen az fal, kerítés, pergola, apácarács stb – kiváló takarást biztosítanak, az elrejteni kívánt épület, kertrész számára, elfedve azt a kíváncsi szemek elől. Vagy éppen az egyhangú, kevésbé mutatós kerítést, tárolót, tűzfalat teszik zölddé, színessé, látványossá, s mindezt környezetbarát módon. S, ha már környezetbarátság. Igen fontos szerepet játszanak a hőmérséklet „szabályozásában”, a zaj- és légszennyezés csökkentésében.
Nemcsak oxigént termelnek, de felszívják a káros anyagokat, megszűrik a port, védenek az UV-sugárzás ellen. A föld felszínét befedő fajtáik a talajerózió ellen is kiválóak. Számos élőlény számára pedig élőhelyet biztosítanak, hiszen szívesen fészkelnek ágaik közé a madarak, virágaik a beporzó rovarokat vonzzák vagy éppen olyan hasznos segítőinket, mint a katicabogár. Kell-e ezeknél több érv, hogy komolyan vegyük őket? Vagy csak az, hogy mind többet megismerjünk képviselőikből?
Lássuk három jeles képviselőjüket!
Clematis 'Arabella' – Iszalag (lila, szimpla)
A neves angol klematisz nemesítő, Barry Fretwell 1990-ben hozta létre és 1994-ben vezette be. Lord és Lady Herschell lányáról nevezte el. Napjainkra az egyik legkedveltebb fajtává vált, amiben szerepet játszik, hogy a leghosszabb ideig virágzó iszalag.
Vékony hajtásaival kb. 1-1,8 m magasra kúszik, bokrosodó, kompakt megjelenésű. Lombozatát elliptikus, középzöld levelek alkotják.
Júniustól októberig hozza egyszerű, nagy (7,5-9 cm átmérőjű), hosszú, erősen bordázott, egymástól elkülönített, a széleken felkunkorodó, 4-8 db, a virágzás kezdetén telített liláskék - némi vörössel árnyalt -, később halványabb, csíkozott lepellevelű, krémfehér portokú virágait.
Hedera helix 'Golden Kolibri' – Borostyán
A borostyán Európában és a Kaukázusban őshonos kúszó, kapaszkodó örökzöld cserje. Hazánkban az Alföld kivételével üde, árnyas erdőkben, bokrosokban mindenütt megtalálható a fákra felkúszva vagy a földön gyepet alkotva.
A ’Golden Kolibri’ Dániában nemesített fajta, ami 1993 táján került bevezetésre.
Kb. 2-5 m magasra kapaszkodik fel vagy kúszik a talajon. Lombozatát az alapfajénál kisebb, 3-6 cm-es, szív alakú, 3-5 karéjos, matt, egyenetlen színeződésű, középen sötét- vagy sárgászöld, a széleken arany- és krémsárga levelek alkotják. A szár és a levélnyél rózsaszín. A levelek tarkasága és a színek intenzitása a napfénytől is függ.
Apró, sárgászöld virágait végálló, gömb alakú ernyőben, szeptembertől októberig hozza. A méhek és más beporzórovarok kedvelt nektárforrása.
Termése lilásfekete, húsos bogyó, ami a következő év áprilisára érik be. Mérgező volta miatt emberi fogyasztásra nem alkalmas, a madarak számára azonban kedvelt csemege.
Lonicera henryi - Borostáslevelű lonc (örökzöld futólonc)
Kínában és Délkelet-Ázsiában őshonos, fásodó szárú, örökzöld kúszócserje.
Szőrös-molyhos hajtásaival kb. 5-6 m magasra, csavarodva kapaszkodik fel, gyorsan és dúsan nő. Lombozatát 4-9 cm hosszú, lándzsás, fényes, sötétzöld - a kihajtáskor bordós árnyalatú -, a fonákukon világosabb zöld levelek alkotják
Június-júliusban gazdagon hozza párosával, a hajtások végén és a levelek hónaljában, hosszú csövű, bíborszínű, sárga torkú, illatos virágait.
Termése kicsi, hamvas, lilásfekete bogyó. Mérgező volta miatt emberi fogyasztásra nem alkalmas, ellenben a madarak szívesen lakmároznak belőle.
Talajban nem válogatós, de a laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban- és humuszban gazdag, üde talaj ideális a számára.
A napos - de tűző Naptól védett - vagy félárnyékos helyet kedveli.
Vízigénye közepes, de földjét ne hagyjuk kiszáradni. A pangó víztől viszont óvjuk!
Megfelelő támrendszer mellett könnyen nevelhető. A virágzást követően visszavághatjuk, ritkíthatjuk.
A borostáslevelű lonc az egyik legszebb a futóloncok sorában. Szépen formált levelei egész évben díszítenek, különleges megjelenésű, finoman illatos virágai a nyár elején-közepén, míg dekoratív bogyói ősszel vonják magukra a figyelmet. Gyors növekedése révén hamar befuttathatjuk vele a takarni kívánt felületet, így kiválóan alkalmas kerítésekhez, pergolákhoz, falakhoz stb.
