Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

A szamóca károsítói és az ellenük való védekezés stratégiája

A szamóca, vagy ahogy a legtöbben hívják eper, egyike a legkedveltebb gyümölcsöknek, hiszen fenséges íze van és gyakorlatilag bárhol meg tudjuk termelni. Ám sajnos elég sok kártevő képes pusztítani, ezeket és az ellenük való védekezést mutatom most be Önnek.

A szamóca vagy tudományos nevén Fragaria x ananassa rendszertanilag a rózsafélék (Rosaceae) családjába és a rózsafélék (Rosoidae) alcsaládjába tartozik. Eredete feltehetően a mai Egyesült Államok területe, ahol spontán mutációval alakult ki. A szamóca központi tengelyének a szerepét a gyöktörzs látja el, ezen találhatók a levelek és a gyökerek is. A gyöktörzs igen rövid és ebből tőrózsában állnak ki a lomblevelek. Úgynevezett járulékos gyökérrendszerrel rendelkezik, mert az indákból kezd el gyökeresedni amikor nedves a talaj.

Az inda teszi ki a föld feletti részek egy igen jelentős százalékát. Hármasan összetett lomblevelei vannak, ami jellegzetesen fűrészes szélűek. Virágzata fehérszínű, ami bogernyőbe rendeződött. Hazánkban termesztett fajták nagy része hímnős és képes az öntermékenyülésre.

Termése aszmagterméscsoport. Ez az aszmagcsoport lényegében nem más, mint a bogyó. Az aszmag a kis barnás színű apró, magra emlékeztető képletek. A fejlődés során pedig az ezek körülötti állomány meghúsosodik és így jön létre maga a termés.

Hazánkban rengeteg vad szamócafaj él, ezért azt lehet mondani, hogy hazánk teljesen alkalmas a szamócatermesztésre. Alapjában véve a fejlődésének a gyorsasága és minősége nagyban függ a fényviszonyoktól.

Nagyon jól viseli a hideget, -20 °C alatt sem fagy el, viszont a virágzás idején bekövetkező fagyok sokszor nagy károkat képesek okozni, ezért érdemes kerülni telepítéskor a fagyzugos helyeket. Nagyon fényigényes és jó megvilágítottságot igényel, évi 700-800 mm csapadékkal. A termesztés során rengeteg tápanyagra van szüksége. Ezeken felül elég meleg igényesek is. A legjobb számára az enyhén savanyú talaj és ennek jól levegőzöttnek kell lennie. Nagyon tömörödött talaj számos növényvédelmi problémát okozhat, amire majd a későbbiekben térek ki részletesen.

Felhasználása igen széleskörű, azonban a legnagyobb mennyiségben friss fogyasztásra termesztik. Hűtőipari felhasználása is jelentős. Isteni finom lekvárok készíthetőek a gyümölcsből. Ezenkívül sokszor főzéshez is rendkívül jól használható, pl: a gyümölcslevest nagyban fel tudja dobni az eper.

Sajnos ennek a gyümölcsnövénynek nagyon sok betegsége van, de igyekszem a legfontosabbak kiemelni.

Szamóca kórokozói és az ellenük való védekezés lehetőségei

Szamóca levélsodródása - Strawberry crinkle virus

A szamócán előforduló számos vírusos betegség közül ez a legjelentősebb. A betegséget először 1932-ben az Egyesült államokban írták le, és hazánkban 1965-ben lett ismert és elterjedt betegség. Azóta rendszeresen előfordul Magyarországon. Csak a Fragaria fajokon fordul elő.

A levélen apró sárgászöld foltok jelentkeznek, amelyek később nekrotizálódnak. A fertőzés előrehaladtával a teljes levél sárgászöld színűvé válik, a levéllemez hullámosodik és besodródik. A levélnyél rövid, a sziromlevelek kicsik és fogazottak lesznek. A legfontosabb fertőzési forrás a vírusfertőzött anyatövek és indák, amelyekkel a kórokozó könnyen átvihető.

Ezenkívül levéltetvek is terjesztik és nagy távolságra képesek elvinni. Gyakran előfordul, hogy másik három, nem túl gyakori vírusos betegséggel együtt fordulnak elő. Ezek a betegségek a szamóca tarkalevelűsége (Strawberry mottle virus); a szamóca levélszélsárgulása (Strawberry mild-yellow edge virus); és a szamóca levélsárgulása (Strawberry vein banding virus). Azonban ezek a vírusok önmagukban jelentéktelenek.

Ha mind a négy vírus egyszerre van jelen a növényben, akkor úgynevezett intermedier, vagy köztes tünetek jelennek meg. Ez azt takarja, hogy mindegyik vírus tünetei közül jelentkezik egy.

Védekezés: vírusmentes, ellenőrzött helyről beszerzett szaporítóanyag, a tövek néhány hétig hőkezelése 37 °C-on. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a még ki nem hajtott töveket egy kamrába teszik, amit felmelegítenek 37°C-ra és itt hagyják őket, egészen addig, ameddig meg nem bizonyosodtak róla, hogy már vírusmentes.

Továbbá a levéltetű vektorok elleni folyamatos védekezés, különböző, kontakt rovarölőszeres készítményekkel pl: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.

Szamóca fitoftórás gyökérpusztulása és gyümölcsrothadása - Phytophtora cactorum

A szamócának a leggyakoribb és az egyik legsúlyosabb betegsége. A betegséget először 1912-ben írták le Svájcban, de hazánkban csak hatvan évvel később, 1974-ben jelent meg. A kórokozónak számos más gazdanövénye is van a szamócán kívül. Rendszertanilag az Oospórás gombák, vagyis a peronoszpóra félék közé tartozik.

Mind a gyökeret, mind pedig a termést támadja. Hazánkban először csak a terméskárt írták le, de ma már a gyökéren is rendszeresen károsít.

Jellegzetes tünete, hogy a külső levelek először sárgulnak, majd lankadnak. Ha a gyöktörzset kettévágjuk határozott barnaszélű sávot figyelhetünk meg, de a gyökerek épek maradnak. A gyümölcsökön a tünetek eltérőek. Ha a bogyó még éretlen és apró akkor azon először barnuló foltokat figyelhetünk meg, amelyek később a teljes gyümölcsre kiterjednek.

A fertőzött gyümölcsök végül feketednek összetöppednek és ott maradnak a hajtáson. A nagy, de még éretlen bogyók ugyanúgy elbarnulnak, de az állományuk rugalmas és gumiszerű lesz.

A foltokon megjelenhet egy fehéres bevonat, amit sporangiumtartó gyepnek neveznek. Az értett gyümölcsökön a fakó enyhén liláspirosas elszíneződés figyelhető meg, amelyek később kiterjednek a teljes gyümölcsre. Elindul egy lassú rothadási folyamat, de a gyümölcs rugalmas marad. A gyümölcshúsban, ahol bemélyedések vannak, ott megjelenik a korábban említett sporangiumtartó gyep és ez gyakran kiterjed a teljes gyümölcsre. A fehér bevonat alatt elkezd barnulni a gyümölcshús.

A legfontosabb fertőzési forrás a talajba került és fertőzött növényi maradványok. Innen tavasszal egy nagyobb eső után fertőznek, amelyek a gyöktörzsre és a gyümölcsre kerülnek.

A tünetek 20-25 °C körül jelentkeznek és ilyenkor nagyon gyors lefolyású a betegség. Kóros fellépésére akkor lehet számítani, ha a május és júniusi időszakban nagy mennyiségű csapadék esik. Viszont a nagy probléma ilyenkor, hogy ekkor már kötődtek a gyümölcsök és nagy lesz a fertőzési veszély.

Védekezés: Sajnos növényvédőszerekkel nem tudunk megfelelő módon védekezni ellene. A legeredményesebb módszer, a fertőzött növények eltávolítása és megsemmisítése mellett, ha talajtakarást alkalmazunk szalmával, fóliával vagy faforgáccsal. Ilyenkor megakadályozzuk, hogy a gyümölcsre jusson a kórokozó spórája. A gyöktörzs fertőzés ellen viszont alkalmazható a Ridomil-Gold 42,5 WP-s beöntözés Metalaxil és réz hatóanyagokkal.

Szamóca lisztharmat - Podosphaera macularis

A betegséget legelőször Angliában közölték 1854-ben. Majd egy bő száz év múlva 1969-ben Magyarországon is leírták. Jelenleg a szamóca legfontosabb betegségei közé tartozik. Rendszertanilag a kazmotéciumos vagy más néven a lisztharmat típusú gombák közé tartozik. Minden föld feletti részen okoz tünetet.

A levélen és az indákon megjelenik a jellegzetes fehér gombagyep, ami semmi mással nem összetéveszthető. Ezek először foltokban jelentkeznek majd később a teljes levélfelületre kiterjednek. A levelek a színük felé kanalasodnak és törékennyé válnak és néha vörösesbarna, erezetten futó foltok jelennek meg a levélen.

Az indán és a gyümölcsön ugyanilyen fehér foltok fognak jelentkezni. A fiatal gyümölcsök megbarnulnak és parásodnak és a virágok pedig elszáradnak. A fertőzött növények leveleiről és indáiról fertőznek vissza. A leveleken és az indákon megjelenik áttelelő képletek is jelentkeznek, amit kazmotéciumnak nevezünk.

Ezeknek csak a következő évi fertőzés elindításában lesz majd szerepük. A kórokozónak közepes hőigénye van, mert 17-20 °C-os hőmérsékleten fertőz a legjobban. A magas páratartalom szintén nagyon sokat segít, mert 96-97%-os relatív pára mellett fertőz a legjobban a gomba. Általában a fiatal, zsenge növényi részeket fertőzi a gomba.

Védekezés: Az egyetlen lehetőség a kémiai védekezés. A kezelést el kell kezdeni már április második felében, ami a gyümölcsök és virágok védelmét szolgálja. Általában 2-3 alkalommal védekeznek szüret előtt, majd szüret után szintén 2-3 alkalommal érdemes permetezni ellene. A szüret utáni kezelések már a következő évi fertőzésnek a csökkentésére szolgálnak.

Azonban a permetezések számát gyakorlatilag a felére lehet csökkenteni, ha a leveleket szüret után eltávolítjuk.

Növényvédőszerek
Kontakt: Kén-Thiovit Jet;
Szisztemikus: Fludioxonil, Ciprodinil- Switch 62,5 WG; Penkonazol- Topas 100 EC; Piraklostrobin; Boszkalid- Signum WG

Szamóca mikoszferellás levélfoltossága - Mycosphaerella fragariae

A szamócának egy igen gyakori azonban nem annyira jelentős betegsége. 1863-bna írták le először Európában és azóta az egész világon általánosan elterjedt betegség. Rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé sorolható. A levélen először apró liláspirosas foltok jelentkeznek. Ezek később 3-4 mm-es foltokká szélesednek kifehéredő középpel. Ezek foltok mind levélen mind pedig a levélnyélen előfordulnak. A kifehéredő foltokban színtelen konídiumtartó gyep van, amiből a kórokozó fertőz. A levélnyélen a foltok egy kicsit besüppednek.

A termésen nem hoz tüneteket. A fő fertőzési forrás a beteg levelek, amin a kórokozó a fonákon lévő konídiumtartó gyeppel telel majd át. A telelő képlete, vagyis a pszeudotécium nagyon ritkán képződik. Április elejétől mikor a levelek nedvessé válnak akkor az előző évi levélfoltokon lévő konídiumtartó gyepből konídiumok szabadulnak ki és a levél légcsere nyílásain a bejutnak a növénybe. A gomba 5-32 °C-os hőmérséklet között képes fejlődni, de az optimuma 20-22°C. Megjelenésére általában tavasz közepén és nyár végén lehet számítani.

Védekezés: Ahogy a lisztharmatnál úgy itt is jelentősen csökkenthető a fertőzés mértéke, ha a lombot betakarítás után eltávolítjuk. Kémia védekezéssel eredményesen leküzdhető a betegség és könnyen egybe köthető a lisztharmat elleni védekezéssel, mert a két betegség ellen körülbelül ugyanakkor kell védekezni.

Növényvédőszerek: Kén tartalmú Thiovit Jet-et leszámítva, ugyanazokat a készítményeket alkalmazzuk, mint a lisztharmatok esetében.

Szamóca diplokarponos levélfoltossága - Diplocarpon earliana

Egy szintén igen gyakori betegség, de ennek már nagyobb jelentősége van, mert ez a legfontosabb levélbetegsége a szamócának.1832-ben írták le először Európában, de hazánkban csak 1957-ben jelent meg. Azóta rendszeresen megjelenő betegség. Rendszertanilag az acervuluszos gombák közé tartoznak. A tünetei nagyon hasonlítanak a mikoszferellánál leírtakkal, de ennél a gombánál a foltok valamivel nagyobbak, mert 2-5 mm-es nagyságúak lehetnek. Ezen kívül a foltok nem világosodnak ki.

A földre hullott és fertőzött levelekből képes fertőzni. A fertőzés március végétől indul meg, azonban a fertőzés csúcsa általában április közepétől május elejéig tart. A gombának a spórái vízcseppekkel jutnak a levél felületére és az epidermiszen keresztül hatolnak be a növénybe. Igen tágtűrésű gombafaj mert 8-20 °C-on képes fejlődni.

Védekezés: teljes mértékben megegyezik a mikoszferellánál és a lisztharmatnál leírtakkal.

Szamóca gnomóniás betegsége - Gnomonia comari

Egy szintén elég komoly betegség, amit 1918-ban közöltek először Németországban. hazánkban levélen először 1965-ben írták le míg gyümölcsön 1996-ban közölték Rendszertanilag a peritéciumos gombák közé sorolható. Először mindig a levélszélen alakulnak kör alakú, vagy félköríves, szürkésbarna, barnásvöröses foltok. Ezek később megnagyobbodnak és 30-40 mm átmérőt is elérik. Ekkor kiszürkül a foltok közepe a szélük pedig elmosódik, barnásvöröses színű lesz. A gyümölcsön először apró liláspirosas foltok fognak jelentkezni, amik bemélyednek.

Végül megindul egy teljes rothadási folyamat, amikor a gyümölcsök barnák és deformáltak lesznek. A bogyó állaga gumiszerű lesz. A levélfoltosság miatt csökkenhet a termésmennyiség, de ez csak közvetett probléma. A nagyobb gondot a gyümölcsrothadás okozza. A fertőzési források a beteg levelek és gyümölcsök. Általában tavasszal, virágzás előtt fertőzik a leveleket, valamint a csészeleveleket. Innen a kórokozó a kocsányba jut és a gyümölcsöt fertőzi, bármilyen érési állapotban is legyen az.

Védekezés: A beteg növényeknek az eltávolítása és megsemmisítése. Kémiai védekezés esetén a virágzás előtt kell elvégezni a 2-3 héttel az első kezelést, majd a közvetlenül a virágzás előtt még egy kezelést be kell iktatni. A többi kezelés már egybeköthető a botrítiszes kezeléssel.

Növényvédőszerek: kontaktra nem lesz szükség, mert mikor ez fertőz, az intenzív hajtásnövekedés stádiumában van már a növény és nem használna semmit. A felszívódó készítmények közül az eddig megemlítettek bármelyike alkalmazható.

Szamóca botrítiszes betegsége - Botrytis cinerea

A szamócának a legkomolyabb gombás betegsége. Minden évben gondot okoz, de jelentősége évjáratonként változik. csapadékos időben a kártétele sokkal nagyobb. A szamóca mellett a számos más növényen károsít. Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé tartozik. Elsősorban a virágon és a termésen okoz tüneteket, nagyon ritkán előfordul levélen is. A gyümölcsön legelőször a kocsány felől fog fertőzni, de bármelyik részén megjelenhet, ahol a gyümölcs érintkezik a nedves talajjal.

A gyümölcs először fakul, majd barnává válik és megindul rajta egy lágyrothadás. Ezen a rothadó folton megjelenik egy szürke penészbevonat, amiről a növény a szürkepenész elnevezést is kapta. Később a gyümölcs kiszárad és összeaszalódik. Érdekességként említeném, meg hogy ez a gomba szőlőn szintén ugyanezt a tünet együttest fogja okozni, de ez felel Tokajban a szőlő aszúsodásáért, amiből a méltán világhírű Tokaji aszú is készül. A virág tüneteket könnyű észrevenni, mert gyakorlatilag az teljesen elszárad.

A legfőbb fertőzési forrás a talaj, amiben a kórokozó a szklerócium nevezetű telelőképletével képes átvészelni. A gomba a növényt virágon keresztül fertőzi és ha nem pusztul el a fertőzés hatására a virág akkor pedig nem fognak kötni és nem lesz belőlük termés. Amelyik túlélte és kötött is, azokból elkezdenek fejlődni a bogyók, de a kocsányon keresztül megfertőződik a bogyó. Az elpusztult növényi részeken is képesek áttelelni.

Az egyik gyümölcsből a másikba a gomba gombafonalakkal képes átterjedni, de csak akkor kivitelezhető, ha a gyümölcsök összeérnek. A gomba számára a meleg párás idő a legideálisabb.

Védekezés: a védekezés ideje nagyjából egybe esik a gnomóniájéval és növényvédőszerekkel nagyon jól kordában tartható. Annyi különbség adódik a kettő között, hogy az első permetezést a virágzás kezdetén kell elvégezni, míg az utána következőt a virágzás végén.

Növényvédőszerek
Kontakt: Kaptán-Merpan 48 SC;
Szisztemikus: Fenhexamid- Teldor 500 SC; Ciprodinil-Chorus, Pirimetanil-Scala; Piraklostrobin, Boszkalid- Signum WG

Szamóca antraknózis - Colletotrichum acutatum

Egy nem régiben felfedezett betegség, ami komoly gondokat tud okozni a szamóca termesztésben. Rendszertanilag az acervuluszos gombák közé sorolható a betegség. Fontos megjegyezni, hogy nem csak ez a faj tud ilyen típusú betegséget okozni a szamócán, mert mellette még a Fragariae és Gloeospoiroides is fertőz a növényen. Viszont az Acutatum számos más gyümölcsön is okoz majd tüneteket pl: meggyen.

Az Acutatum elsősorban a gyümölcsökön és a levélen fog tüneteket okozni, míg a másik két faj inkább a hajtáscsúcsot fogja támadni, ami ennek hatására rothad. A termésen sárgásbarna, vagy világosabb színű vizenyős léziók alakulnak ki, amik később besüllyednek. A foltokban barnássárga penészgyep figyelhető meg, majd a szövet jellegzetesen megszilárdul, kiszárad és mumifikálódik.

Az indán hosszanti irányban fekete léziók jelennek meg. A beszárd gyümölcsmúmiákon képes a kórokozó áttelelni, illetve sokszor a levelekben látensen jelen van és onnan fertőzi át a gyümölcsöket. Nagy befolyásoló tényező a csapadék, ugyanis csapadékos időben nagyobb a fertőzés veszélye. A magas pártartalom szintén nagyon kedvez a kórokozónak.

Védekezés: Ellenőrzött, egészséges szaporító anyag használata. Talajtakarás fóliával vagy szalmával, és a növények szellősen ültetése.

Növényvédőszerek közül pedig a mikoszferellánál és a diplokarponnál használatos készítmények jöhetnek számításba. Még akad másik két betegsége, a mozaikosodás, a szamóca söprűsödése és a fomopsziszos levélfoltosság. De ezek csak elvétve fordulnak elő és nem nagyon kell tőlük tartani.

Szamóca kártevői és az ellenük való védekezés lehetőségei

Terrikol kártevők (pajorok és pattanóbogár lárvák)

A szabadföldi szamóca termesztés legfontosabb kártevői. Ebbe a csoportba elsősorban a cserebogár pajorok és a pattanóbogár lárvák tartoznak bele. Ezek a kártevők a gyökereket károsítják azzal, hogy elrágják őket. Meg kell említeni, hogy a szamóca az egyik kedvenc csemegéje.

Cserebogarak - Melolonthaidae

A cserebogarak a bogarak (Coleoptera) rendbe és a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartoznak. A pajorok pedig a talajban levő lárváik. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. Tojása apró körülbelül 3 mm nagyságú, ovális sárgásfehér színnel rendelkezik.

A család fajai több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető.

Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Sajnos azonban minden évben lehet számítani valamelyik faj rajzására az ország bármely területén. Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de kisebb jelentőségű. A komoly kártétet a gyökérrágás okozza.

A legveszélyesebb fejlettségi állapota, a második stádiumban lévő pajor, mert ez a legfalánkabb. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Ha négyzetméterenként 1-1,5 pajort talál akkor erősen fertőzött a terület és ha lehetőség adódik rá oda ne telepítsen

Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. A legjobb védekezés módszer a rendszeres talajművelés, mert ez az, ami a legjobban gyéríti őket.

Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon.

Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani. (végezetül megjegyezném, hogy attól függően, hogy milyen területen vagyunk olyan cserebogárral lesz dolgunk pl: alföldön inkább a homoki és a zöld cserebogár gyakoribb, míg a nem homoki területeken a májusi, vagy az erdei és a kalló).

Pattanó bogár lárvák - Elateridae

Számos faj tartozik bele, és rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és a pattanóbogarak (Elateridae) családjába tartoznak. Az imágók nagysága 2-30 mm-ig terjed. Testük felülete kemény. Szárnyfedőjük domború és gyakorlatilag mindig fedi a potrohot. 3 pár egyformán fejlett lábuk van. Csápjaik 3 csápízből állnak.

A lárvák 3-5 évig fejlődnek és lárva alakban telelnek. A nőstények a tojást a növényzettel fedett talajba teszik. A kikelt lárvák még csak humusszal táplálkoznak, de a második vedlés után már az élő növényi elkezdik elrágni a gyökereket. 10-12 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem táplálkoznak. Július augusztusban alakul imágóvá, de csak a következő év tavaszán rajzik.

Kártétele teljesen ugyanolyan, mint a cserebogárnak, de az imágó nem károsítja a lombot. A kártevő szint felmérése is ugyanúgy zajlik, mint a cserebogarak esetében, de nála 2-3 állat/m2 lesz a meghatározó.

Védekezés: az ellene való védekezés megegyezik a cserebogár elleni módszerrel.

Szabadföldi gyökérgubacs fonálféreg (Meloidogyne hapla)

Rendszertanilag puhatestűek törzsébe (Nemathelmintles) és a fonálférgek (Nemtaoida) osztályba tartoznak. Családjuk a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogynadeae) család. Szabadszemmel de még fénymikroszkóppal is nehezen észrevehető átlátszó állatok. A hím és a nőstény egyed jól elkülöníthető. A nőstény zömök, citromra emlékeztető alakú 0,4-0,45 mm nagysággal, míg a hím fonálszerű 0,8-1,3 mm nagysággal.

A fejivég jól elkülöníthető, és jól látszik rajta a szájszurony, amivel a kártételt okozza. Szabadföldi körülmények között 2-3 nemzedéke fejlődik ki, de védett hajtató berendezésekben gyakorlatilag folyamatosan képes szaporodni. Tojás alakban képes áttelelni, ha szükséges. Ezeket a tojásokat csomókba rakja, amit egy kocsonyás massza, az úgynevezett bábbölcső vesz körül. átlagban 200-500 tojást képes lerakni.

Passzív mozgásra képes a talajban, ugyanis a talajban lévő kapilláris víz segítségével képes eljutni bárhova. Kártétele igen szembetűnő, ugyanis a szívogatás hatására gubacsok képződnek a növény felületén, ami megakadályozza a víz és tápanyag felvételt.

Védekezés: Ha nem figyelünk rá akkor komoly gondot tud okozni. Azonban van lehetőség a védekezésre, és nem is kell sokszor növényvédőszerhez nyúlni.

Egyik ilyen módszer, ha hajtató berendezésünk vagy fóliasátrunk van, akkor hagyni kell átfagyni a talajt mert ez esetben az összes elpusztul. A magas hőre és a talajkiszáradására ugyanígy reagál az állat. Jó termesztéstechnológiai módszer, ha nem saját talajon végezzük a termesztést, hanem izolált környezetben pl: kőzetgyapoton. De az az egyik legfontosabb, hogy kétszikű gyomoktól mentesen kell tartani a területet. Biológiai módszer a szolarizáció és a biofumgáció.

Előbbi azt takarja, hogy a talajt fekete fóliával lefedjük és hagyjuk, hogy átmelegedjen, de hátránya, hogy ilyenkor a talajt folyton vizesen kell tartani. Utóbbi esetében valamilyen káposztafélének a maradványait kell beleforgatni a talajba és a benne lévő anyag (izo-tio-cianát) elpusztítja kártevőt.

Növényvédőszerek: Dazomet- Basamid G (csak hajtató házakban) Oxamil- Vydate 10 G (kockázatos, mert magas a humán toxicitása!).

Szamóca vincellérek (Ottoirhynchus ovatus és rugusostriatus)

Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és az ormányosbogarak (Curculinoidae) családjába tartoznak. Egy komoly és rendszeresen előforduló kártevő A kártevő alapszíne a fekete sárgásszürke szőrzettel és hossza 4-5 mm nagyságú. A tojása fehér 0,2 mm nagyságú. Elég könnyű észrevenni, ha a területen van. A kártevőnek egy nemzedéke van és lárva alakban képes áttelelni a talajban 20-25 cm-es mélységben.

Április közepén kezdődik meg a lárva károsítása. Majd ezután májusban bábozódnak és júniusban indul meg az imágó rajzása. Nappal nem táplálkoznak, inkább az alkonyati órákban fognak károsítani. A károsításuk elnyúló, mert akár októberig képesek károsítani. Röpképtelenek, ezért begyalogolnak a területre. A tövek tavasszal a virágzás után lankadnak és elszáradnak.

Az ilyen tövön fejlődő gyümölcsök rendszerint nem érnek be. A lárvák a vékonyabb gyökereket átrágják, a vastagabbakon pedig csak rágnak. Az imágó karéjozó rágásokkal táplálkozik a levélen és gyakran megrágják a levélnyelet is. két kártevő kártételében abban különbözik egymástól, hogy az ovatus faj esetén berágások vannak a gyöktörzsben.

Védekezés: Érdemes megfelelő távolságot tartani a régi és az új tövektől.

Növényvédőszerek: lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS

Szamócaatka (Phytonemus pallidus)

Rendszertanilag az atkák (Prostigmata) rendjébe és a tetűatkák (Curculinoidae) családjába tartozó kártevő. Ahogy a neve is mutatja ez a kártevő a szamócán a leggyakoribb és ott károsít nagymértékben, de ezen kívül még 40 másik tápnövénye ismert. A kártevő apró mindössze 200-280 µm, rózsaszínes árnyalattal és csak fénymikroszkóppal látható.

A kártevőnek érdekessége, hogy az utolsó pár láb fonál szerűen meghosszabbodott. Innen kapta a fonállábú elnevezést is a kártevő. A pontos nemzedékszáma nem ismert, de annyi biztos, hogy sok van neki. A megtermékenyített nőstény képes áttelelni az elszáradt levelek között, a növény tövénél. A tojások már március elejétől megtalálhatók és egészen októberig képes tojást rakni.

A csúcsrajzás ideje júniusban van és szeptemberig közel azonos szinten van. Szeptember végére pedig drasztikusan csökken a kártevő egyedszáma. Nagy rajzásra szárazidőben lehet számítani. Kártételének hatására a fiatal levelek sárgulnak és elszáradnak. Hatására a levélnyél és az összes hajtás is megrövidül, az egész növény egy zömök képet mutat. A virágok és gyümölcsök deformálódnak a károsítás hatására. A már kifejlődött ép levelek pedig ráncosodnak és deformálódnak.

Védekezés: A legfontosabb a megelőzés, éppen ezért az egészséges szaporítóanyag beszerzése a legfontosabb.

Növényvédőszerek közül a speciális atkaölőszerek nagyon jól használhatók ellenük vagy a különböző olajos készítmények alkalmazása pl: atkaölő: Hexitazox- Nissorun 10 WP; lemosó szerek: Káliszappan- Biosol káliszappan

Szamóca eszelény (Ceunorrhynchus germanicus)

Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és az eszelények (Attelabidae) családjába tartoznak. Egy komoly és rendszeresen előforduló elsősorban termés és virág kártevő Az imágó kifejlett korában 2-4 mm nagyságú sötétkék, fémes színű. A lárva kifejlett alakban 1,8-2,3 mm nagyságú. A tojása 0,6-0,7 mm nagyságú áttetszően fehér színű.

Szamóca eszelény imágó

Évente egy nemzedéke van és az imágó képes áttelelni a talajban. A tömeges rajzásuk a szamóca virágzásra tehető, de még júniusban is megfigyeltek egyedeket. A tojásaikat a virágzati szárba vagy a levélnyélbe teszik. A szárban csak egy lárva fejlődik, és a károsításuk nyomán pedig elhervad.

Amint a tojásrakás befejeződik a lárva átrágja a szárat, aminek hatására a teljes virágzat elpusztul. A lárva június közepétől vonul a talajba, ahol 1 hónapos bábállapot után imágóvá alakul. Előrejelzésre kvadrátos módszer a legalkalmasabb. Ahogy említettem megrágja a növény hajtását, aminek hatására, az megfonnyad és lehajlik. Nem törik le, hanem ott lóg elfonnyadva a növényen az átrágott hajtás. Ha pont egy virág alatti részt rág el, akkor csak az adott virág pusztul el, de ha a teljes virágzat alatti részt rágja át, akkor a teljes virágzat elpusztul.

Védekezés: A megfelelő előrejelzés alapján könnyen leküzdhető a kártevő. A legalkalmasabbak a gyorsan lebomló piretroidok pl: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Ezt mindenképpen a virágzás előtt kell kijuttatni.

Szamóca bimbólikasztó (Antonomus rubi)

Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendjébe és az eszelények (Attelabidae) családjába tartoznak. Egy elsősorban termés és virág kártevő és legalább annyira komoly veszélyt jelent, mint a korábban említett eszelény. Az imágó mérete 3,5-4 mm és sötétbarna színű. A színből adódóan nagyon könnyű észrevenni. A tojásai 0,35 mm átmérőjűek és piszkosfehér színűek.

A lárvák kifejlett állapotukban 6-10 mm átmérőjűek. Évente egy nemzedék fejlődik ki és imágó alakban képesek áttelelni a talajban. Biológiája szinte teljesen megegyezik a szamóca eszelénylényével. A markáns különbség azonban a kártételükből adódik. Míg az eszelény rágása során elpusztítja az egész virágos hajtást, addig ez a kártevő csak az egyes virágzati tengelyeket károsítja. Így nem a teljes virágzat fog elpusztulni, csak az egyes virágok.

Védekezés: teljesen egybeköthető az eszelény elleni védekezéssel.

Pettyes szárnyú muslica- Drosophila suzukii

A kártevő a kétszárnyúak (Diptera) rendbe és a harmatlégy félék (Drozophilidae) családba tartoznak. Na ez hazánkban a szamóca termesztés legkomolyabb kártevője és sajnos növényvédelem egyelőre tehetetlen vele szemben. Az imágó 3 mm nagyságú vörösszemű és sárgásbarna színű.

A lárvák 5-6 mm hosszúak és krémszínűek, míg a bábok 5-6 mm-esek és 2-3 mm nagyságúak. A tojások köralakúak tejfehérek és 0,2 mm átmérőjűek. Könnyen összetéveszthető a közönséges ecetmuslicával, azonban a legjobb elkülönítő bélyeg a szárnyán lévő szürkés pettyek. Ahonnan a kártevő a nevét is kapta.

A kártevő alapvetően határozatlan nemzedék számú. Ugyanis Dél Európában akár 3-9 nemzedéke is lehet egy évben, míg Észak Európa egyes részein 1-3 nemzedék. Hazánkban 2-3 nemzedéke fordul elő.

A kifejlett imágó képes áttelelni védett helyen pl komposztban vagy raktárhelyiségben. A tavasszal aktivizálódik a kártevő, de néha a meleg téli napokon is lehet látni. A legnagyobb aktivitást 20-25 °C fok között mutatja kártevő. Hazánkban júliusban lehet számítani a tömeges rajzására. Tojásait a gyümölcsbe rakja, amivel a kártételt is okozza.

Sokszor a gyümölcsök felületén bábozódik be, de gyakran előfordul, hogy a talajban. A kártételt a lárva okozza, azzal, hogy a gyümölcsön belül rág. Ezzel egy olyan tünetet létrehozva, mintha gyümölcs le akarna folyni a növényről. Mindamellett, hogy ez elég gusztustalanul néz ki, a szúrásnyomnak hála másodlagos kórokozók is bekerülnek a gyümölcsbe, ami szintén a rothadást fogja segíteni.

Védekezés: na igen itt a nagy probléma ugyanis még nem sikerült erre megfelelő módszert találni sajnos. Igazából a megelőzésre és a csapdázásra lehet egyedül építeni. Minél előbb szüretelni kell, hogy elkerüljük a rajzást. A fertőzött gyümölcsöket érdemes letakarni vagy egy nagy zsákba tenni, hogy onnan a kifejlett legyek kirepüljenek, de ez sem nyújt százszázalékos megoldást. valamint mindent le kell szüretelni a növényről, hogy az ne szolgáljon fertőzési forrásként később, és a fertőzött gyümölcsöket meg kell semmisíteni.

Másik módszer a tömegcsapdázás lehet. Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy egy palackba almaborecetet teszünk és oldalt kivágjuk, hogy be tudjon repülni. Azonban ez csak gyérítésre szolgál, teljes megoldást sajnos nem biztosít, plusz számos más kártevő is repülni fog erre az elegyre. A kémiai védekezés azért nehézkes nagyon, mert ha egy pirteroiddal pl: Karate Zeon 5 CS is kezelünk annak is van egy várakozási ideje ameddig nem lehet fogyasztani a gyümölcsöt.

Mivel akár naponta szükséges szedni a szamócát ezért ez sem kivitelezhető, mert a legrövidebb lejáratú idegméregnek is legalább 3 nap az élelmezés egészségügyi várakozás ideje. Szóval nagyon nehéz az ellen való védekezés.

Kártevők közül még kiemelném a sodrómolyokat, amelyek a leveleket sodorják össze, azonban ezeknek ültetvényben igen kicsi szerepük van, inkább házikertben fordulnak elő. Összességében, ha megfelelően védekeztünk a fent említett kártevők ellen, ezekkel sem lesz semmi probléma. Továbbá felbukkanhat még a szamócafonálféreg, de ez ténylegesen csak elvétve fordul elő és csak szaporítóanyaggal kerülhet be. Ha ellenőrzött helyről szerezzük be a szaporítóanyagot, akkor nem lehet velük gond. Végezetül még a levéltetveket említeném meg, amelyekkel azért kell számolni, mert a fent említett vírusokat képesek hordozni és ezzel megfertőzni a növényt. Őket sajnos nem viszi el egy kezelés, ellenük legalább 2-3 kezelésre szükség van, főleg felszívódó rovarölőkkel vagy speciális levéltetű írtókkal pl: Pirimikarb- Primor 50 WG

Remélem hasznosnak találta összefoglaló cikkemet. Amennyiben igen, kérem jelezze egy Tetszikkel, küldje el ismerőseinek is!

További bejegyzéseimet a blogomban olvashatja ide kattintva

Szeretne életerős eper/szamóca töveket? Tekintse meg kínálatomat!