Hasznos tudnivalók
Általános: a paradicsom a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó, hazánkban egyévesként nevelt, lágy szárú, igen kedvelt zöldségféle. Számos fajtája ismert, melyeket különböző szempontok szerint csoportosíthatunk.
A tenyészidő alapján beszélhetünk rövid, középhosszú és hosszú tenyészidejűről.
Növekedés szerint determinált (meghatározott), féldeterminált és folytonnövő fajták léteznek. A determináltakra jellemző, hogy a 7-8. levél után minden levelet virágfürt követ, főhajtásuk 3-5 fürt után befejezi növekedését, s a hajtások virágfürtben záródnak. A folytonnövő fajták esetében a 7-8. levelet követő minden 3. levél után van virágfürt, fő szára pedig az egész tenyészidőszak folyamán képes növekedni. A féldetermináltak átmenetet képeznek előbbi kettő között.
A bogyó nagysága (kis, közepes, nagy) és alakja (gömb, lapított gömb, megnyúlt vagy hosszúkás, szögletes, szilva, körte, szív) alapján is különbséget tehetünk közöttük.
A levélzetet illetően külön csoportot képeznek az ún. burgonyalevelűek, melyek szára többnyire merevebb.
Származás: Dél- és Közép-Amerikában őshonos, évelő kúszónövény, először Mexikóban kezdték termeszteni. Európába a 16. sz. végén került, sokáig kizárólag dísznövényként nevelték és nem ajánlották fogyasztását. Hazai termesztésének kezdete 1651-re tehető, de csak a 19. sz. közepétől került igazán az érdeklődés középpontjába.
A ’Principe Borghese’ régi, olasz fajta, melyet Campania régiójában, főleg Nápoly környékén régóta termesztenek és használnak többek közt aszalásra. Máig jellegzetes látvány a házak tetején, erkélyén vagy udvarán fellógatva szárított termések. A pomodori secchi (aszalt paradicsom) az olasz parasztok alapvető élelmiszere volt, ami a hosszú téli hónapokban ellátta őket élelemmel.
Egyes források szerint az említett itáliai régióban már az 1800-as évek második felétől termesztették, mások szerint viszont a nápolyi M. Herb Company kertészeti vállalkozás nemesítette és vezette be 1910-ben. Az ugyanebben az évben az USA-ban forgalomba hozó Chas. H. Lilly Company alapítója, így jellemezte: "Ez egy új és jellegzetesen különleges paradicsomfajta, melyet a közelmúltban a nagy olasz kertész, M. Herb termesztett, akitől kis mennyiségű magot szereztünk be. Ebben az országban még soha nem termesztették, de úgy gondoljuk, hogy sikeres lesz."
Igaza lett, hamar népszerűvé vált hazája után az USA-ban is, mára pedig már világszerte kedvelt kiváló tulajdonságai miatt.
Nevét a befolyásos római nemesi családról kapta, akik jelentős szerepet játszottak politikai és kulturális téren, kiterjedt birtokaikon pedig széleskörű mezőgazdasági tevékenységet folytattak.
Hajtásrendszer: féldeterminált növekedésű, kifejlett magassága kb. 60-90 cm (ritkán meghaladhatja az 1 m-t), szélessége 50-70 cm, közepes növekedési erélyű, erős, masszív szárú, enyhén szétterülő habitusú, közepesen sűrű, sötétzöld lombozatú.
Termés: július második felétől szeptember végéig szedhető, fürtönként 7-12 db - lazán elhelyezkedő - kisméretű (kb. 25-50 g, 3,5-5cm hosszú), tojásdad vagy szilva alakú bogyója. Héja közepesen vastag, sima, fényes, élénkpiros, repedésre nem hajlamos. Húsa kemény, tömör, vastag, alacsony létartalmú, édes, enyhén savas, gazdag, paradicsomos ízvilágú, kellemes aromájú, kevés magvú.
Friss fogyasztásra (saláták, hidegtálak, szendvicsek) és konyhai feldolgozásra (lé, szósz, aszalás, fagyasztás stb.) kiválóan használható. Aszalásra - napon vagy aszalógépben - az egyik legjobb fajta, nemcsak jól megőrzi színét és ízét, de még intenzívebbé is válik. Hazájában a fürtöket vagy a betakarítási időszak végén a földből kihúzott növényt fejjel lefelé felakasztva meleg, száraz helyen 1-2 hétig aszalják. Jól szállítható.
Talajigény: mély rétegű, tápanyagban gazdag, humuszos, jó vízgazdálkodású, laza szerkezetű, korán felmelegedő talaj ideális a számára, de normál kerti talajon is jól fejlődik.
Fény- és hőigény: nagy, napos, erős szelektől védett helyre ültessük, árnyékolását kerüljük, mivel felnyurgul, terméshozama és annak minősége is csökken. Közepesen melegigényes, ideális fejlődéséhez 20-25°C szükséges, a hidegtűrése más melegigényes növényekhez viszonyítva jónak mondható.
Vízigény: közepes, de a gyümölcskötődés és a kezdeti gyümölcsnövekedés idején rendszeres öntözést kíván, fejlett, mélyre hatoló, erősen elágazó, nagy szívóerővel rendelkező gyökerével a vizet gazdaságosan hasznosítja. A túlöntözést - különösen, ha cserépben, konténerben neveljük - kerüljük, akárcsak a párásítást.
Tápanyagigény: közepes, frissen trágyázott talajba ne telepítsük, de a megfelelő nitrogén, kálium és foszfor ellátottságot biztosítsuk, ui. előbbiek hiánya a bogyó fejlődését és színeződését, utóbbié a virágok számát és a termékenyülést befolyásolja negatívan.
Fejtrágyázása a virágzás kezdetén, a tömeges kötődéskor, végül a zöld bogyók fejlődésekor (az első szedés előtt) ajánlott.
Konténerben, cserépben neveléskor különösen fontos a folyamatos tápoldatozás.
Gondozás: kiültetés előtt legfontosabb teendő a talaj alapos előkészítése, későbbiekben annak lazítása, gyommentesen tartása, a víz- és tápanyag utánpótlás, valamint a növényvédelem. Jó előveteménye pl.: a borsó, bab, lucerna stb., a burgonya mellé való telepítést kerüljük.
A palántát május közepe, június eleje közötti időszakban, fagyok elmúltával ültessük ki, mélyebbre, mint a cserépben, kertészeti konténerben volt, ui. a földbe kerülő szárrész is legyökeresedik és ez növeli a tápanyagfelvételt, a stabilitást és a várható termésmennyiséget.
Emelt ágyás, magaságyás és komposztdomb szintén alkalmas lehet a neveléséhez.
Mulcsozással (ami lehet szalma, faapríték, de paradicsom levél is) csökkenthetjük a talaj kiszáradását, a hőingadozást - mindezzel a növény fejlődését segítve elő - továbbá a termések földdel való szennyeződését is elkerülhetjük.
Öntözéskor csak a talajt nedvesítsük, a leveleket lehetőleg ne.
A ’Principe Borghese' féldeterminált növekedésű fajta támrendszert, karózást nem feltétlenül igényel, de a gazdag termés miatt, hogy elkerüljük a földre hajlást, törést, ajánlott megtámasztani. A karózást legjobb, ha már ültetéskor elvégezzük, hogy később ne sértsük meg a gyökerét.
A levélhónaljakban megjelenő oldalhajtásokat ajánlott kicsípni az egyenletes virágzás és termésérés biztosítása végett. A talaj feletti 2-3 levelet is távolítsuk el a fitoftórás fertőzés megakadályozását segítendő.
Jól tűri a szárazságot, terméskötése még kedvezőtlenebb időjárási viszonyok között is megbízható.
Fontos tudni!
Növekedés: féldeterminált Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás
Védett tartalom
Kifejlett magasság: 0,6-0,9 m (ritkán meghaladhatja az 1 m-t is)
Ajánlott sortáv: 70-80 cm
Ajánlott tőtáv: 50-70 cm
Kiültetés ideje: május közepe - június eleje
Fény- és hőigény: nagy és közepes
Vízigény: közepes
Tápanyagigény: nagy
Tenyészidő: hosszú, sokáig szedhető
Érési idő: korai-középkorai, július második fele – szeptember vége
Bogyó: kisméretű, tojásdad vagy szilva alakú, élénkpiros
