A képen két dolgot fogunk elemezni:
1. A kaviccsal beszórt felületet egy magánkertben kézzel, seprűvel, lombszívóval talán könnyebb tisztán tartani a levelektől, szeméttől. Ugyanakkor a kép Nyugaton készült, ahol talán nem szemetelnek annyira, és lombhullató fák sincsenek a közelben. Ráadásul gyakorlat, hogy a kavicsot, ami a talajban kialakított tükörre fektetett geotextiliára van feltöltve, évente, kétévente átmossák. Összegezve: a kavics, dekorkő borítás olyan mint a kerti tó, lehet álomszép ékszerdoboz, de ha megcsúszunk az ápolással akkor egy szörnyű kerti torzó válik belőle.
2. A képen látható magas örökzöld, mondhatnánk alakfa, a "living art" (élő művészet) elvei szerint kialakított növény. Erre persze sok gyakorló kertész mosolyog csak. Az oka ennek, hogy a legtöbb ilyen (bár ez nem von le semmit szépségéből, vagy egyediségéből) örökzöld egyszerűen elkezdett barnulni, száradni, és a száraz ágakat, hajtásokat eltávolították, és a maradék lombfelületből alakították ki ezt a formát. Ha tehát egy örökzöld növényünk pusztul, mindig igyekezzünk neki még egy utolsó esélyt adni az alakítással.
A képet köszönöm Lillának, Szlovéniából!
