Származás: a japán díszcseresznye Kelet-Ázsiában őshonos, terebélyes koronájú lombhullató fa. Japán nemzeti jelképe.
Az ’Amanogawa’ fajta pontos eredete nem ismert, hazájában Japánban kerti/ falusi cseresznyeként (sato-zakura) tartják számon. Először 1886-ban említik azon fák neveit tartalmazó listán, melyeket Tokió közelében az Arakawa folyó mentén ültettek el. Manabu Miyoshi japán botanikus 1916-ban írta le, s ugyanebben az évben vezette be Európában az angol növénygyűjtő, Ernest Henry Wilson (1876-1930).
Az ’Amanogawa’ japánul „az ég/ a mennyek folyóját”, azaz a Tejutat jelenti.
Habitus: kb. 4-6 m magas, oszlopos növésű, vörösesbarna ágai függőlegesen felfelé törők, koronája keskeny, sűrű, tömött hajtásrendszerű. Lombozatát 8-12 cm hosszú, kihegyezett-elliptikus, fűrészes szélű, kihajtáskor bronzszínű, később fényes zöld, ősszel narancspirosra vagy sárgásvörösre színeződő levelek alkotják.
Virág: április végén, május elején a lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben sötét rózsaszín bimbókból bontja 3-4 cm átmérőjű, féltelt vagy telt, halvány rózsaszín, idővel fehérré váló, 4-5-ös csoportokban, szorosan az ágak mentén elhelyezkedő, enyhén illatos, szinte az egész fát beborító virágait.
Termés: nem gyakori, de előfordul, hogy sötétbordó, gömb alakú, kisméretű (1-3 cm-es), kesernyés termést érlel, melyet a madarak szívesen fogyasztanak.
Talajigény: jó szerkezetű, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű, üde, kötött talaj ideális a számára.
Fényigény: közepes, napos vagy félárnyékos helyet kedvel.
Vízigény: közepes, a telepítést követő évben öntözzük rendszeresen, az idősebb, már megtelepedett növény viszonylag jól tűri a szárazságot is.
Gondozás: könnyen nevelhető. Szükség esetén virágzás után metszhető. Fagytűrése kiváló, a városi klímát jól viseli.
Társítás és elhelyezés a kertben: a japán díszcseresznye a legszebb fák sorába tartozik, virágpompája és lombozata miatt egyaránt szívesen ültetett mind sor- és parkfaként, mind a kertek szoliter ékeként.
Az ’Amanogawa’ karcsú, elegáns megjelenésével nemcsak fókuszpontként, háttérnövényként is magára vonja a figyelmet. Ha egy japán kertek stílusát idéző, nyugalmat és harmóniát árasztó összeállítást szeretnénk kialakítani a felhasználásával, válasszuk mellé a magas bokorrá vagy kis fává növő, kerekded vagy szabálytalan ernyős koronájú, csodás lombszínű japán juhart.
Előttük kapjon helyet a rézsútosan felálló ágrendszerű, ezüstöskék lombú ’Blue Alps’ kínai boróka és a sötétzöld levelű, földig csüngő hajtásaival, fehéres rózsaszín virágaival, cseresznye nagyságú piros terméseivel igen tetszetős ’Red Jade’ díszalma.
A társítást végül zárjuk a széles bokrú, féltelt, skarlátvörös virágú ’Etna’ japánbirssel és a gyöngyház rózsaszín, majd elefántcsontfehér, cakkos szirmú ’Alertie’ bazsarózsával.
Társításra javasolt növényfajták:
Acer palmatum - Japán juhar
Juniperus chinensis 'Blue Alps' - Kínai boróka
Malus 'Red Jade' – Díszalma
Chaenomeles x superba 'Etna' - Skarlátvörös virágú japánbirs
Paeonia lactiflora 'Alertie' – Illatos bazsarózsa
Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 4-6 m
Kifejlett szélesség: 2 m
Ültetési tőtáv: 2-3 m
Virágzási idő: április vége - május eleje
Méhlegelő: nem
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes
Lombhullató: igen
Felhasználási terület: szoliter, cserje összeállítások, évelőágyak háttérnövénye, park- és sorfa, facsoportok, ázsiai kert
Védett tartalom
