'Redhaven' őszibarackfa

Származás: az amerikai Dr. Stanley Johnston hozta létre a ’Halehaven’ és a ’Kalhaven’ fajták keresztezésével a Michigani Állami Egyetemen. 1940-ben került bevezetésre, forradalmasítva az őszibarack termesztést. Az ’Elberta’ helyett az őszibarack aranystandardja lett, azaz  valamennyi őszibarack összehasonlítására szolgáló szabványként, a ’Redhaven’ gyümölcsérése az a dátum, amelyhez viszonyítva a többi őszibarack érési idejét rögzítik. Hazánkban id. Porpáczy Aladár kezdeményezte honosítását, s 1970-ben lett államilag elismert fajta.

Egyike a legelterjedtebb, legjobban bevált, legbővebben termő fajtáknak. Az USA és Európa csaknem valamennyi őszibaracktermő táján a legnagyobb arányban telepített fajták sorába tartozik. 

Hajtásrendszer: fája középerős növekedésű, koronája szétterülő, ízközei közepes hosszúságúak, virágrügyeit a vesszők teljes hosszában hozza. Levele középnagy, sötétzöld, virága harang alakú, sötét rózsaszínű.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny.

Gyümölcs: július végén, augusztus elején érik, közepes méretű (120-140 g), szabályos gömb vagy oldalról lapított, kissé megnyúlt. Héja enyhén molyhos, közepesen vastag, szívós, a hústól nem válik el, alapszíne sárga, a felület 60-70%-án csíkozott, bemosott, sötétvörös fedőszín alakul ki. Húsa világos narancssárga, a mag körül piros, közepesen szilárd, ízletes, aromás, édes-savas. Teljes érettségében magvaváló. Jól szállítható.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra egyaránt felhasználható, mivel húsa nem oxidálódik, megfelelő színe és íze miatt légyártásra kiváló. 

Talajigény: a mélyrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára. 

Fény- és hőigény: nagy, szereti a napos, meleg helyeket, ezért gondosan válasszuk meg, hová ültetjük. Jó kondíció és vesszőbeérés esetén a téli fagyokat jelentősebb károsodás nélkül elviseli, ellenben a kora tavaszi fagyok a virágkezdeményeket tönkretehetik, ugyanakkor a 'Redhaven' a tél végi - tavaszi fagyokra kevésbé érzékeny.

Vízigény: közepes, azonban a szárazságot, hosszantartó nyári aszályt nehezen tűri, a terméskötődés alacsony százalékú, a gyümölcsök elaprózódnak, ízetlenné válnak, hullanak, ezért ilyen időszakokban rendszeres öntözés szükséges.

Gondozás: árnyékos, hideg, erős szélnek kitett helyekre és gyökereinek levegőigényes volta miatt mélyfekvésű, magas talajvízszintű területekre ne telepítsük. Kerüljük a nagy mésztartalmú talajokat is, ui. klorózist és mézgásodást okoznak. A termőhelyhez való alkalmazkodó képessége jó.

A talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Az ültetéstől kezdve a törzs körüli részt árnyékoljuk szalmával, fűkaszálékkal stb. A 2-3 évenkénti szerves-, ill. istállótrágyával történő tápanyagutánpótlást meghálálja. 

A leggyakrabban kialakított korona forma az őszibarack fák esetében a katlan vagy váza alak, melynek célja, hogy a fény a korona belsejébe is eljusson. Ezért 2-3. éves korban a sudarat el kell távolítani, hogy a főágak oldalirányba tudjanak növekedni.

A termőre fordulást követően szükséges az évente termőre metszése, amit tavasszal - amikor a rügyek már erősen duzzadtak - végezhetünk el. Egyvesszős és váltómetszés külön-külön és együtt is alkalmazható. A termőnyársakat viszont ne metsszük. A koronát nyáron is alakíthatjuk.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

A lisztharmattal és a tafrinával szemben kevésbé érzékeny őszibarack fajta.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól júliusig.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a vadőszi (Persica vulgaris) esetében a ráoltott fa középerős vagy erős növekedésű, erőteljesebb és fagytűrőbb, mint mandula alanyon. Gyökérzete dúsan elágazó, erős, viszonylag sekélyen elhelyezkedő, ezért a laza, jó vízellátottságú, homok- és vályogtalajokra való. A magas talajvízszintű talajokat is bírja, de a klorózisra érzékeny lévén a 7%-nál magasabb mésztartalmúakat nem kedveli.

A mandula (Amygdalus communis) alany a meszes, kötöttebb, száraz, köves, meleg talajokra való, ellenben a laza, nyirkos, savanyú, mészben szegény homok- vagy vályogtalajokat nem bírja, a ráoltott nemes elmézgásodik, alig terem. A vadőszibaracknál fagyérzékenyebb. A ráoltott fa középerős növekedésű.

A GF677 alany Franciaországból származó természetes eredetű mandulabarack hibrid (Amygdalopersica hybrida). A ráoltott fa igen erős növekedésű, kiváló termőképességű. A száraz, magas mésztartalmú talajokat jól tűri, nem érzékeny az újratelepítési betegségekre sem. A magas talajvízszintet viszont nem tolerálja.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 3-3,5 m (kordonos nevelés esetén: 1,8-2,5 m)
Sor- és tőtávolság: 6x4 m
Termésérés: július vége - augusztus eleje
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

Öntermékeny fajta, pollenadó nem szükséges.