'Early Redhaven' rezisztens őszibarackfa

Származás: az amerikai H. P. Montgomery találta Palisadéban (Washington) a ‘Redhaven’ rügymutációjaként. 1961-től kezdve terjed a termesztésben. Állami elismerést 1987-ben kapott.

Hajtásrendszer: fája középerős növekedésű, koronája szétterülő. Jellemzően virágrügyeit a vesszők teljes hosszában hozza. A termőrügyek hármas rügycsoportban képződnek. Levele középnagy, sötétzöld, virága harang alakú.

Termőképesség: korán termőre fordul, ezt követően rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny. Túlkötődésre hajlamos, ritkítani kell.

Gyümölcs: július közepén érik, közepes méretű (130 g), kissé megnyúlt, tetszetős. Az érés utolsó napjaiban gyorsan gyarapszik és gömbölyödik. Héja közepesen molyhos és vastag, narancssárga alapszínű, 50-80%-ban csíkozott, piros bemosódással. Húsa sárga, középkemény, közepesen lédús, kevésbé savas, inkább édes, jóízű. Teljesen éretten magvaváló, maghasadás ritkán fordul elő.

Felhasználható friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra, jól tűri a szállítást.

Talajigény: a mélyrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, középkötött, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, szereti a napos, meleg helyeket, ezért gondosan válasszuk meg, hová ültetjük. Jó kondíció és vesszőbeérés esetén a téli fagyokat jelentősebb károsodás nélkül elviseli, ellenben a kora tavaszi fagyok a virágkezdeményeket tönkretehetik.

Vízigény: közepes, azonban a szárazságot, hosszantartó nyári aszályt nehezen tűri, a terméskötődés alacsony százalékú, a gyümölcsök elaprózódnak, ízetlenné válnak, hullanak, ezért ilyen időszakokban rendszeres öntözés szükséges.

Gondozás: árnyékos, hideg, erős szélnek kitett helyekre és gyökereinek levegőigényes volta miatt mélyfekvésű, magas talajvízszintű területekre ne telepítsük. Kerüljük a nagy mésztartalomú talajokat is, ui. klorózist és mézgásodást okoznak.

Az ültetéstől kezdve a törzs körüli részt árnyékoljuk szalmával, fűkaszálékkal stb. A 2-3 évenkénti szerves-, ill. istállótrágya kijuttatását meghálálja.

A leggyakrabban kialakított korona forma az őszibarack fák esetében a katlan vagy váza alak, melynek célja, hogy a fény a korona belsejébe is eljusson. Ezért 2-3. éves korban a sudarat el kell távolítani, hogy a főágak oldalirányba tudjanak növekedni.

A termőre fordulást követően szükséges az évente termőre metszése, amit tavasszal - amikor a rügyek már erősen duzzadtak - végezhetünk el. Egyvesszős és váltómetszés külön-külön és együtt is alkalmazható. A termőnyársakat viszont ne metszük. A koronát nyáron is alakíthatjuk.

Kártevők, betegségek: levéltetű, pajzstetű, barackmoly, lisztharmat, őszibarackhimlő, nekrotikus gyűrűsfoltosság, tafrina, monília stb. A lisztharmattal szemben jó rezisztenciával bíró őszibarackfajta.

Ültetési idő:  a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a vadőszi (Persica vulgaris) esetében a ráoltott fa középerős vagy erős növekedésű, erőteljesebb és fagytűröbb, mint mandula alanyon. Gyökérzete dúsan elágazó, erős, viszonylag sekélyen elhelyezkedő, ezért a laza, jó vízellátottságú, homok- és vályogtalajokra való. A magas talajvízszintű talajokat is bírja, de a klorózisra érzékeny lévén a 7%-nál magasabb mésztartalmúakat nem kedveli.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 3-3,5 m (kordonos nevelés esetén: 1,8-2,5 m)
Sor- és tőtávolság: 6x4 m
Termésérés: július közepe
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

Öntermékeny fajta, porzópár nem szükséges.