A rózsa vitán felül a leginkább kedvelt kerti virág, talán nincs is olyan virágos porta, amelyiken ne találnánk pár tő rózsát. Ugyanakkor a rózsa sok gondoskodást kíván, kezdő kertészkedők gyakran olyan problémákkal szembesülnek, amik elveszik a kedvüket ettől a mutatós dísznövénytől, pedig a rózsanevelés nem olyan bonyolult, mint azt sokan hiszik. Ősszel is akadnak teendők, ezekről ejtenék most pár szót.
Nincsen kert rózsa nélkül
Azt mindenki tudja, hogy a rózsákat metszeni kell, ha igazán szép bokrokat szeretnénk, ebből fakad az a gyakori hiba, hogy az őszi kertrendezés során sokan nekiállnak a rózsatövek metszésének, pedig ezt a műveletet nem mostanában kell elvégezni. Október környékén csak az elnyílt virágokat, a beteg hajtásokat, leveleket távolítsuk el, a hajtások legfeljebb egyharmadát visszavágva. Az átfogó metszés tavasszal lesz időszerű, mert az őszi erőteljesebb visszavágás és a téli hidegek találkozása kárt okozhat a növényben, valamint a hideg évszakban bekövetkező fagyási károkat így tavasszal már nem tudjuk korrigálni. Fontos az is, hogy az ősz elején, derekán már ne helyezzünk ki műtrágyát, mert azzal megzavarhatjuk a növény biológiai óráját, túl sok virágot hozhat, amiket a csipős hajnalok károsíthatnak.
A metszést inkább tavaszra hagyjuk, ha most túlbuzgók vagyunk, tavasszal a téli sérülések miatt egészen kurtára kell visszavágni majd a növényt
Mint az a fentiekből is kitűnhet, a rózsa őszi/téli főellensége a fagy, ettől kell védeni leginkább, ugyanakkor tudni kell, hogy nem minden rózsafajta igényli a fokozott védelmet. A nagytermetű parkrózsák, a folyamatosan virágzó (floribunda és multiflora rózsabokrok) és a futórózsák fagyállóak, valamint a kereskedelmi forgalomban kapható hibridek többsége is jól viseli a telet. A teahibridek, és egyéb kényesebb telt virágúak pedig felkupacolással óvhatjuk, hogy a téli fagy, és a megfagyó csapadék, vagy épp a hólé okozta sérülésektől, melyek tavasszal egy nyílt seb módjára utat engednek majd a fertőzéseknek.
A tartós hidegek beálltakor az érzékenyebb fajtákat érdemes így védeni
Bár még csak október elején járunk, már dőltek meg hidegrekordok, a minap az országban -9.3 Celsius fokot is mértek, így ne a naptárt, hanem inkább a híradásokat, időjárás-jelentéseket figyeljük, és ha állandósulnak az erős reggeli lehűlések, lépjünk rózsavédő akcióba. A téli óvintézkedés kimerül a tövek takarásában ami történhet egyszerűen földkupacolással, ebben az esetben úgy halmozzuk a földet a növényre, hogy annak teteje a szemzés fölött egy jó arasznyival legyen. Másik jó módszer, ha a körbekerítjük a növényt, ehhez 3-4 egyenes rúdra és megfelelő méretű egyszerű műanyag-, vagy csirkehálóra lesz szükség (de akár a nyáron megszakadt szúnyoghálót is újrahasznosíthatjuk). A rudakat a rózsa köré szúrjuk le, majd a hálót ezek köré tekerjük, és rögzítsük. A belső részt földdel, komposzttal tölthetjük fel, esetleg levelekkel, de csak olyanokkal, melyek nem tapadnak össze, a bükk például megfelelő. A kimondottan fagyérzékeny példányokat a legextrémebb hidegekben egy lefelé fordított vödörrel is védhetjük, aminek a tetejére szél elleni nehezéket teszünk, ezt a módszert azonban csak vészhelyzetben, a legfogcsikorgatóbb hidegekben, egy-két napig alkalmazhatjuk biztonságosan.
A hermetikus beborítás csak extrém hidegben szükséges, de akkor is csak rövid ideig. A földkupacolás viszont hasznos egész télen
A tövek takarása azért is praktikus, mert így az ősszel, télen élelmet kereső állatok ellen is védekezünk, melyek alkalomadtán kikaparják a töveket, aminek következtében a gyökerek a felszínre kerülhetnek, és a következő hideg hajnalon jobblétre szenderülnek. A takarás egyfajta hőszabályozóként is működik, ugyanis nem csupán a hideg, hanem a hideg éjszakák és enyhébb nappalok váltakozásából fakadó hőingadozás is káros lehet a rózsának.
