A levendula egészen biztosan a legismertebb és legkedveltebb kerti dísznövények közé tartozik. Erre nem csak szépsége és sokoldalú felhasználhatósága a magyarázat, hanem az is, hogy egy kifejezetten könnyen tartható, „üzembiztos” növényről van szó. A levendula ültetésének egyik hagyományos főszezonja (a tavasz mellett) az ősz, így érdemes pár szór szólni erről a csodás növényről, hogy az is kedvet kapjon hozzá, akinél eddig nem díszelgett a kertben.
A levendulával való ismerkedés első lépése az alaptípusok elkülönítése. A francia levendula (Lavandula angustifolia) a legelterjedtebb, legértékesebb fajta, a híres tihanyi levendulásban is ebből találni. A francia levendula egy hosszú életű, akár a 40-50 éves kort is megélni képes télálló évelő növény. A fiatal francia levendula tövek körülbelül 3-5 év alatt érik el teljes méretüket, ilyenkor jellemzően 60-80 cm magas, és fél-egy méter átmérőjű bokorként díszlenek a kertben.
A másik megemlítendő faj az angol levendula, vagy lavandin (Lavandula intermedia) amely az ipari felhasználásban játszik inkább szerepet, illata kellemes, de illóolaja kevésbé értékes, ráadásul talajigénye összetettebb, vízigénye pedig magasabb, mint francia levenduláé. A kertészetekben találkozhatunk magyarnak vagy spanyolnak elnevezett levendulával is, ezek általában a fenti két faj valamelyikét jelentik, a legjobb, ha mindig a latin név alapján azonosítjuk be a vásárolni kívánt példányokat.
Tekintse meg levendula töveimet kertészetemben
A levendula telepítése az év számos szakaszában aktuális! A szabadgyökeres példányokat október és november vége között lehet elültetni, a konténeres (cserepes) levendulákat, valamint a tőosztásből származó példányokat kora tavasztól késő őszig bármikor lehet telepíteni, és az ősz az ideje a magról való szaporításnak is, bár utóbbit kevesebben választják. A levendula környezeti igényei szerények, szinte bármilyen talajban megél (jellemző, hogy akár sziklakertekbe is lehet telepíteni), napfényből sokat kér, vagyis árnyékos helyre nem való, vízigénye pedig alacsony, csak fiatalabb korában és rendkívüli aszályok idején szükséges öntözni. Meg kell jegyezni, hogy a levendulára nagyobb veszélyt jelent a túlöntözés, mint a kiszáradás! A levendula növényvédelmi feladatokat gyakorlatilag nem igényel, betegségei, kártevői nem számottevőek.
A levendula egyik nagy előnye, hogy igencsak sokrétűen vethető be a kertben
Szoliternövényként telepítve méretes, gömb alakú bokra látványos dísz lesz a terület nyíltabb, fókuszponti részein. Előkertekbe is jó választás, mivel egy-egy tő 100-130 centiméternél szélesebb helyet nem fog elfoglalni, így jól lehet tervezni vele, nem fog egyre nagyobb helyet követelni az évek során. Utcafrontra is bátran ültethető, alacsony gondozási igénye miatt nem fog sok feladatot adni, szerény szépségével pedig közterületi részeken is hatékonyan dekorál.
Sokan sövényként, szegélynövényként vetik be, ilyenkor a töveket nagyjából fél méteres közökkel kell ültetni, így alakul ki az egységes, tömött levendulasáv. Nagyobb tőtávolsággal (egy-másfél méter) önálló bokrok laza sorozatát lehet megalkotni, ez az elrendezés főleg nagyobb kertekben, hosszabb soroknál mutat jól. Kiváló ötlet egy-egy tő levendulát telepíteni az erkélyre, esetleg a kert vagy a ház bejárata közelébe, így a betérőket mindig csodás illat, kellemes első benyomás fogja fogadni!
A levendulával kapcsolatban ritkábban lehet olvasni arról, hogy mennyiféle izgalmas változata van és azokat milyen sokrétűen lehet felhasználni. Az érdeklődők általában az alapfajt, a klasszikus liláskék változatokat keresek, jellemzően a legendás tihanyi levendulát. Sokan talán nem is tudják, hogy a kínálat sokkal gazdagabb, és egészen különleges színváltozatok is hozzáférhetőek, melyek nevelése ráadásul nem jelent nagyobb kihívást. Ismerjünk meg röviden párat ezek közül!
Lavandula angustifolia 'Rosea' – Rózsaszín virágú levendula – alacsonyabb, 30-40 cm magas változat, melynek talajigénye egyszerű, fényigénye azonban kiemelkedően magas. Levelei szürkés-zöldek, virágai halvány rózsaszínűek, melyek álfüzérekbe tömörülnek. Sziklakertekben, ágyások peremén, kerti utak vagy teraszok mentén mutatnak igazán jól.
Lavandula angustifolia 'White Fragrance' - Fehér keskenylevelű levendula – tömött bokrot nevelő, kompakt méretű, 30-50 centiméterre megnövő levendulafajta. Illata erős, fényigénye magas, a talaj iránt nem érzékeny. Virágai fehér füzérformában jelennek meg. Ágyásokba, előkertekbe, szegélynövényként javasolt.
Lavandula x intermedia 'Edelweiss' - Fehér provánszi levendula – az egyik legmagasabb levendula változat, kifejlett korában 70-90 cm magas, így alacsony sövényként, térhatárolóként is használható, de szoliternövényként is remek. Virágai fehérek, virágzási ideje szokatlanul hosszú.
Lavandula stoechas 'Bandera Deep Rose' – Hosszúkocsányú füzéres levendula – nagyon alacsony, 20-30 cm-es levendula, melynek virágai sötétrózsaszínek, legfelül pedig világosabb szirmokkal rendelkezik, ezért tollas levendulának is szokás hívni. Gondozása egyszerű, ugyanakkor fagyérzékeny, így inkább ládában, cserépben ajánlott nevelni, télen pedig védett helyre kell vinni.
Lavandula x intermedia 'Pure Platinum' – Angol levendula – látványos, ezüstös levélzettel rendelkező, hosszú virágzási idejű, sötétkék virágokat nevelő levendula. 50-60 cm magasra nő meg, így felhasználási területe széles, szűkebb helyekre is befér, de hangsúlyos hosszanti sor is kialakítható belőle. Fényigénye magas, vízigénye alacsony.
