Az önfenntartó kert kifejezés egy komplex témát takar, hiszen ha szűken értelmezzük, akkor olyan birtokot értünk alatta, ami beéri kevés gondozással, vagyis a kertésznek nem kell napi szinten ápolnia növényeit. Ez roppant praktikus akkor, ha a kert tulajdonosa elfoglalt ember (vagy csak nem kíván gyakran kertészkedéssel foglalkozni), ha társasházi kertről, vagy ritkábban látogatott területről (nyaraló, víkendház) van szó.
Önfenntartó kert - élelem egész évben
Tágabban értelmezve pedig érthetjük úgy, hogy olyan kert, ami szinte önálló ökoszisztémával bír, tehát kerítésen belül, külső forrás nélkül megoldható majdnem minden feladat az öntözéstől kezdve, a tápanyag utánpótláson keresztül, egészen a növényvédelemig. Bármelyikről is legyen szó, az önfenntartó kertek sarokpontjai, lényegi elemei a növények, melyek alkalmasak az ilyen rendszerhez. Lássunk pár példát!
Az alacsony gondozási igényű növényekkel kapcsolatban elsőként tisztázni kell, hogy nem „gondozásmentesek”, annak ellenére, sokszor ilyen csábító címszóval próbálják őket népszerűsíteni. Minden növénynek szüksége van olykor vízre, tápanyagokra, vagy kártevőmentesítésre, gyógyításra, a lényeg az önfenntartó kertnél az, hogy ezekre minél kevesebbszer legyen szükség!
Az alkalmazható növények egyik köre az őshonos fajokból kerül ki. Az őshonos annyit tesz, hogy az adott földrajzi területen régóta jelen lévő, ezáltal alkalmazkodott a lokális viszonyokhoz, (hőmérséklet, napsütés, eső mennyisége, talajtípus, stb.). Az ilyen növények általában kiegészítő öntözés, növényvédelmi feladatok, gyakran metszés, alakítás nélkül is tökéletesen vegetálnak, problémamentesen növekednek. Hazánkban őshonos fa és cserje többek között a tiszafa, az erdei fenyő, a lucfenyő, a boróka, az éger, a csarab, a cseresznye, a meggy, a nyár, a nyír, a puszpáng, a kecskerágó, a gyertyán, a berkenye, a bükk, a rózsafa, a szelídgyesztenye, a kökény, a rekettye fűz.
A kisebb, ágyásokba való dísznövények közül honos a gyöngyvirág, a hóvirág, a téltemető, a leánykökörcsin, a kökörcsin, az árvalányhaj, a margaréta, a búzavirág, az erdei gólyaorr, a fecsketárnics, a havasi iszalag, az illatos ibolya, a kúszó boglárka, a mezei árvácska, a nyári tőzike, a pirosló hunyor, a sárga nőszirom, vagy a vitéz kosbor. A zöldségek közül is a hagyományos magyar fajtákat érdemes keresni, ha a vázolt célról van szó, így például a hazai, bevált paprika, paradicsom, bab, vöröshagyma fajtákat.
Az alacsony gondozási igényű kertek kedvelt növényei még a mediterrán fajok, melyek elsősorban a szerény talajigény, és alacsony vízigény terén domborítanak, ezáltal tartásuk jellemzően egyszerű és problémamentes. Fény és meleg tekintetében ezek a növények ugyanakkor nem érik be kevéssel, így velük sikert csak meleg fekvésű, napsütötte kertekben, kertrészekben lehet elérni! Jó választások a déli fűszernövények, melyek egyszerre dekoratívak és hasznosak, választható a kapor, a kakukkfű, a koriander, a zsálya, a borsikafű, az oregánó.
A mediterránium dísznövényi közül is érdemes szemezgetni, hiszen ezek is jól tolerálják a szárazságot, de ezek is meleg-, és fényigényesek, egyes fajok pedig teleltetésre szorulnak, vagyis a hazai teleket nem bírják, fagyérzékenyek. Ebbe a körbe tartozik a leander, a trombitafolyondár, a murvafürt, a vaníliavirág, a korallberkenye, a kövirózsa, a varjúháj, a cserjés pimpó, vagy a rendkívül sokoldalú, és hazánkban is ősidők óta tartott levendula!
Segítségül hívhatók a sziklakerti növények is, hiszen ezek a fajok kifejezetten a száraz körülményeket hivatottak elviselni, ráadásul egyéb gondozási igényeik is kisszámúak. Ezek közül választható többek között a tollas szegfű, a nyugati kökörcsin, a napvirág, a pünkösdi szegfű, a sokféle változatban kapható őszirózsa, a kerti pázsitviola, a macedón ikravirág, a ligetszépe, vagy az egyik legklasszikusabb sziklakerti évelő, a kövirózsa.
Az egzotikusabb dísznövények közül a szárazságtűrő díszfüvek izgalmas csoportot alkotnak, hiszen megjelenésükben elütnek a szokásos dísznövény küllemtől, tartásuk mégis viszonylag egyszerű, kívánalmaik csekélyek. Említhető a deres csenkesz, a japán díszfű, a széleslevelű különösfű, a zebrafű, vagy éppen a nagyon látványos, többféle színváltozatban is elérhető pampafű. A különlegességek kedvelői választhatják a bambuszt is, ami ugyan távolról sem honos nálunk, viszont az átlagnál sokkal ellenállóbb, nagy tűrőképességű dísznövény. Méretben, színben változatos típusok elérhetők, és ami fontos, hogy ún. gyökércsapdába telepítendők, földalatti hajtásaikkal ugyanis agresszívan terjeszkednek, amit meg kell akadályozni.
A tágabban értelmezett önellátó kert ismérvei még a komposztálás, az esővíz gyűjtése, a kártevők és növénybetegségek elleni harc biokertészeti (vegyszermentes) módszereinek használata. A komposztálással egyszerre termelhető bio minőségű, saját tápanyag, és tüntethető el a felesleges zöldhulladék (fűnyesedék, metszési hulladék, lehullott lomb). Az esővíz gyűjtéssel nem csupán spórolni lehet a kiadásokon, de ökológiai lábnyomunkat is csökkenthetjük, hiszen kevesebb vezetékes, tisztított vizet használunk el. A vegyszermentes növényápolás pedig szintén nagy lépés a környezetbarát életmód felé, a biokertészeti metódusok ráadásul alig kerülnek valamibe, és jellemzően hatékonyak is kiskerti viszonyok között!
Amennyiben érdekesnek találta a cikket, kérem nyomjon egy tetsziket
