Az első cikkben megismerkedtünk a permakultúra fogalmával. Megnéztük, miként lehet zöldségeket a legkevesebb ráfordítással termeszteni. Most nézzük meg, hogy mi a helyzet a gyümölcstermő cserjékkel. Kezdjük a szamócával!
Szamóca
Az optimális ültetési időpont a nyárutó. Nagyon jó megoldás a bakhátas termesztés, azaz, hogy egy 40-50 cm széles és 20 cm magas sávot alakítunk ki és ebbe ültetjük a palántákat.
Szintén alkalmazhatunk talajtakarást szalmával, a már említett pozitív tulajdonságait kihasználva. Mindezek mellett megóvja a fejlődő terméseket a földtől, ami esők során verődik rá fel, illetve, a szamóca bogyója, ha leér a talajra és folyamatos nedvesség éri, elrothad, mielőtt beérne.
Léteznek folytontermő fajták, amiknek elhúzódó a terméshozásuk, emiatt egész nyáron érlelik ízletes terméseiket. E fajták többek között a ’San Andreas’ és az ’Albion’.
Málna
Málnából választhatunk egyszer- és folytontermőt. A folytontermő fajták június végétől egészen a fagyokig hozzák a finom bogyókat. Ilyenek a ’Polka’ és a ’Blissy’.
Sajnos több rovarbetegsége is van ennek a növénynek. A beteg hajtásokat érdemes tőből kivágni amint észrevettük a betegséget, ezzel elkerülhetjük a kártevő felszaporodását.
Nagyon remek vadgyümölcsöket is ültethetünk, amik természetességet árasztanak, alig igényelnek gondoskodást és a terméseik nem minden nap kerülnek az asztalra, ezért változatosságot jelentenek. Kezdjük a sort a berkenyével.
Fekete berkenye
Üde, nyirkos, jó vízgazdálkodású talajt és sok napfényt kíván. A háziberkenye akár 15-20 méter magasra is megnövő fa. Termései alma, vagy körte alakú bogyók, azonban fontos tudni, hogy 10-15 év is kellhet, míg termést hoz, ellenben 300-400 évig is élhet. A fekete berkenye 1,5-2 méter magasra megnövő cserje. Akár nyíratlan sövény is kialakítható belőle.
Termései fekete bogyók, melyek átmérője 1-1,5 cm. A madárberkenye ’Edulis’ fajtája szintén ehető termést hoz. Ez a fa 10-15 méter magasra is képes megnőni. Termései korallvörösek, kellemesen édes-savanykásak, nagyon jó C-vitamin forrás.
A berkenyék gyümölcse a nyár közepén érik be és frissen is fogyaszthatjuk, ekkor hasznosul a benne lévő vitamin és tápanyag nagy része. Készíthetünk dzsemet, lekvárt, pálinkát és különböző szószokat is belőle.
Húsos som
A húsos som a laza, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Nyíratlanul akár 4-6 méteres magasságot is képes elérni.
Számos fajtája létezik. Talán a leggyakrabban ültetett a ’Kazanlak’, amelynek bogyói vörösek, ovális alakúak és 2-3 cm hosszúak.
Egy különlegesség a ’Lutea’, amely termései alakra megegyeznek az előbb említett fajtáéval, azonban sárga színűek. Nagyon szép nyíratlan térelválasztó sövényt lehet belőlük kialakítani.
A bogyók C-vitaminban gazdagok, alkalmasak frissfogyasztásra is, de az igazi ízük feldolgozás után mutatkozik meg.
Áfonya
A kert egy hűvösebb, de kellően napos, félárnyékos helyére ültethetünk áfonyát is. Több kutatás is bizonyítja, hogy kimagasló a C-vitamin mellett az antioxidáns hatásuk, ami segít a rák megelőzésében.
Figyelnünk kell rá, hogy kifejezetten savanyú földet igényelnek, ezért az ültetőgödröt geotextíliával kell kibélelni, és az üreget savanyú földdel feltölteni. Nagy vízigényű faj az áfonya, gondoskodni kell a megfelelő vízellátásról.
Habár öntermékeny, azaz önmagában ültetve is hoz termést, 2-3-as csoportba ültetve egyrészt sokkal esztétikusabb, másrészt bővebben fog teremni, mert ily módon egymást porozzák be a növények.
Léteznek tőzegáfonya, bokros vörös és kék áfonya fajták is, az utóbbiak mérete 1,5-2 méter között változik.
Homoktövis
Egy másik, egyre gyakoribb növény a homoktövis. Ahogy a neve is mutatja, homokon érzi a legjobban magát, azaz nagyon kicsi a vízigénye, illetve hajtásai tele vannak 2-3 cm hosszúságú tövisekkel, ezért óvatosan kell közelíteni felé. 3-4 méter magasságot elérő, kusza ágrendszerű cserje.
A kert legszárazabb, legnaposabb helyére ültessük.
Kétlaki növény, azaz a porzós és termős virágok külön növényen helyezkednek el, emiatt legalább 2 tövet kell ültetni. Érdemesebb fajtákat választani, mert róluk biztosan tudni, hogy milyen neműek.
Narancssárgás bogyója késő ősszel szüretelhető. Frissen fogyasztva fanyar ízűek, viszont remek vitaminforrás. Feldolgozva ivólevek, szószok, dzsem és lekvár készíthető belőle.
Bodza
A bodza igen elterjedt, közismert, őshonos cserjénk. Hosszú életű, metszés nélkül 4-6 méteres magasságot képes elérni. Egyáltalán nem igényes, napos helyen hoz igazán sok virágot.
A virágán és a bogyótermésén kívül minden része mérgező, ezért azokat nem szabad felhasználni.
Május-júniusban nyíló virágából nagyon finom, üdítő szörp készíthető. Elvirágzás után megjelenő bogyói lilásfekete színűek, augusztustól érnek, remek szörp, lekvár, bodzabor és pálinka készíthető belőlük.
Kivi
A vadgyümölcsökön kívül megpróbálkozhatunk néhány különlegességgel is, ezek a kivi és a füge. A kivi egy Ázsiából származó kúszónövény. Tökéletesen viseli a klímánkat.
Alapvetően kétlaki növény, a leggyakrabban ültetett kombináció a porzós ’Tomuri’ és a termős ’Hayward’.
Valamiféle támasztékra lesz szükség, amire a szőlőhöz hasonlóan felfuthat.
Virágai májusban nyílnak, termése pedig a boltban kapható kivi méretével és megjelenésével megegyezik, íze azonban kiemelkedőbb lesz, mert az importált kivit éretlenül szüretelik és szállítás során érik be, hazánkban azonban a teljes érésig a növényen tartható, ezáltal szépen ki tudnak alakulni az íz- és illatanyagok a gyümölcsben.
Füge
A füge, habár a mediterráneumból származik, a klímaváltozás miatt egyre inkább alkalmas hazánkban a termesztése. Fontos, hogy déli, meleg fekvésbe ültessük.
Számtalan fajtája elérhető itthon, ezek közül kettőt emelnék ki. A ’Sultane’ fajta kétszer terem. Az első, fő éréshullám júliusban van, majd szeptemberben másodszor is szüretelhetőek a termések. A ’Bornholm’s Diamant’ fajta pedig a télállóságával emelkedik ki. Kibírja az akár -20 °C-os hideget is.
Mézédes gyümölcsei frissen vagy lekvárnak feldolgozva is fogyaszthatók, de aszalással nagyon jól tartósíthatók, ezáltal télen is lehet csemegézni belőlük.
Az első cikkben megismertük az alapfogalmakat és irányelveket, ágyásainkban már benne vannak a zöldségek. Ebben a cikkben részleteztük, hogy mely bogyós gyümölcsű növények alkalmasak a permakultúrában való termesztéshez.
Ahhoz, hogy teljes legyen a kép, és beteljen a kertünkben minden szabad hely, már csak a gyümölcsfákra van szükség.
Hasznosnak találta bejegyzésem? Kérem, nyomjon egy Tetsziket, küldje el ismerőseinek.
