Olea europea 'Piangente' – Európai olajfa

Származás: az európai olajfa a Mediterránumban - sziklás lejtőkön, ritkás erdőkben, cserjésekben - honos, ott mindenütt elterjedt örökzöld, rendkívül hosszú életű fa, melynek átlagos élettartama 300-600 év, de kb. 2000 éves példányai is megtalálhatók.

Háziasítása nagyon korán elkezdődött, Dávid és Salamon király is előírta a telepítését, i.e. 1000-ben a görögök már 30 változatát ismerték, i.e. 752-től az olimpiai győztesek koszorúja olajfaágból készült. Az ókorban a jólét, a szerencse, a boldogság, a béke jelképe volt.

Nemcsak emblematikus, ősi kultúrnövény, de máig nagy tömegben termesztett, fontos haszonnövény is, melynek bogyóját a különböző érettségi fázisokban más-másképpen dolgozzák fel, de leginkább olívaolajat készítenek belőle.

A Földközi-tenger országain kívül Közép- és Dél-Amerikában, az USA-ban, Afrikában is nagy területeken ültetik.

Dísznövényként is kedvelt, olajfaligetből származó, göcsörtös példányokat sokan szívesen telepítenek kertjükbe, hogy az idősebbnek, misztikusabbnak, karakteresebbnek tűnjön.

A 'Piangente' klasszikus, Toszkánából származó fajta, melynek neve jellegzetes habitusára utal.

Hajtásrendszer: fája erős növekedési erélyű, felfelé törő, sűrű, hosszú, lelógó termőágakból álló, terebélyes, szétterülő koronát nevel. Törzse fiatalon hengeres és egyenes, később emeletesen növő, görbe, idős korában göcsörtös, csavarodott, széthasadó, gyakran bordakötegekre szakad szét, odvas. A talaj fölött hamar elágazik vaskos, csavarodott és ívelt ágakra. Kérge kezdetben és a vékonyabb ágakon, gallyakon világos ezüstszürke, sima, később szabályosan barázdás, négyszögletes lemezekre tagolt. Levele keresztben átellenesen álló, bőrnemű, kemény, lándzsás, 2-8 cm hosszú, hegyes, ép szélű, fényes, sötétzöld, a fonákon szürkés, ezüstösen pikkelyes, széle többnyire befelé csavarodott.

Virága apró, sárgásfehér, intenzív, jellegzetes, kellemes illatú, többnyire a levelek hónaljában, hosszú fürtökben április-májusban nyílik.

Konténerben, dézsában való nevelésre is alkalmas.

Termőképesség: korán termőre fordul, jellemzően bőven terem, de alternanciára hajlamos. Önmeddő, pollenadóra van szükség a termés biztosításához. Más fajták számára - ’Frantoio’, ’Leccino’, ’Pendolino’ - jó beporzó.

Porzói: ’Maurino’, ’Pendolino’.

Termés: október vége és november közepe között szedhető, közepes méretű (kb. 2,5 g), megnyúlt tojásdad alakú, kissé aszimmetrikus. Héja vékony, sima, enyhén fényes, kezdetben zöld, majd lilásfekete. Húsa puha, olajtartalma magas, ezért olívaolaj előállítására használják - gyakran más fajtákkal együtt -, melynek íze harmonikusan fanyarkás-fűszeres, közepesen gyümölcsös (mandulás) aromájú.

Talajigény: laza, jó vízgazdálkodású, tápanyagban közepesen gazdag, enyhén meszes talajt kedvel, de sovány, száraz, sziklás talajon is megél. Agyagos, magas talajvízszintű, erősen savanyú talajokra való telepítését kerüljük.

Fény- és hőigény: nagy, napos, meleg helyre ültessük, árnyékban növekedése gyenge, hajtásai megnyúlnak, kevés virágot hoz és a terméskötése is rossz. A sok napsütés a bogyók olajtartalmának növekedéséhez is fontos.

Az olajfák fagyérzékenyek, de a 'Piangente' fajta a -10°C-os hőmérsékletet még elviseli.

Vízigény: közepes, fiatal fa esetében szükséges a rendszeres öntözés, később jól tűri a szárazságot, de a virágzás-terméskötés időszakában, aszályos időszakban gondoskodjunk vízellátásról, de a pangó víztől óvjuk.

Gondozás: amennyiben a szabadba szeretnénk telepíteni, kiemelten fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami déli vagy délnyugati fekvésű, védett, napsütötte legyen. A talajt alaposan munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Télre a fiatal csemetét mindenképpen takarjuk, idősebb fának csak a tövét.

A 'Piangente' fajta jó alkalmazkodóképességű.

Konténerben nevelve ügyeljünk a megfelelő ültetőközegre, a kellő vízelvezető rétegre, a tápanyag utánpótlásra, vízellátásra, nyáron a konténernek a tűző naptól való védelmére. Télre vigyük világos, hűvös (kb. 5-10°C-os), nem dohos helyiségbe (lépcsőház, világos garázs, téli kert, veranda stb.), s ekkor se feledkezzünk meg az alkalmankénti öntözésről.

A fiatal fát érdemes lehet karózni, míg megerősödik.

Ami a metszését illeti, 1-3 éves korban alakító metszést végezzünk, felfelé törekvésre ösztönözve, később a tavaszi fenntartó metszés során - február–márciusban -, ritkítsuk, távolítsuk el a sérült, beteg, száraz, egymás fejlődését akadályozó ágakat. A korona szellős, a termések számára kellő napfényt biztosító kialakítása fontos eleme a betegségekkel, kártevőkkel szembeni védekezésnek, a bogyók érése és olajtartalma biztosításának.

Dísznövényként alkalmazva formára is metszhetjük, elegáns, ezüstös lombozatával szép kontrasztot alkot az élénkebb színű fákkal, cserjékkel.

A nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

Betegségekkel szemben ellenálló.

Ha kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan tavasszal és ősszel.

Ültetési idő: szabadgyökerű gyümölcsfa március-április, valamint október-november. Konténeres gyümölcsfa márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: 

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 6-8 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m (de a művelési formától is függ)
Termésérés: október vége - november közepe
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: olaj készítése

Védett tartalom