Olea europea 'Frantoio' (syn.: 'Paragon') – Európai olajfa (öntermékeny)

Származás: az európai olajfa a Mediterránumban - sziklás lejtőkön, ritkás erdőkben, cserjésekben - honos, ott mindenütt elterjedt örökzöld, rendkívül hosszú életű fa, melynek átlagos élettartama 300-600 év, de kb. 2000 éves példányai is megtalálhatók.

Háziasítása nagyon korán elkezdődött, Dávid és Salamon király is előírta a telepítését, i.e. 1000-ben a görögök már 30 változatát ismerték, i.e. 752-től az olimpiai győztesek koszorúja olajfaágból készült. Az ókorban a jólét, a szerencse, a boldogság, a béke jelképe volt.

Nemcsak emblematikus, ősi kultúrnövény, de máig nagy tömegben termesztett, fontos haszonnövény is, melynek bogyóját a különböző érettségi fázisokban más-másképpen dolgozzák fel, de leginkább olívaolajat készítenek belőle.

A Földközi-tenger országain kívül Közép- és Dél-Amerikában, az USA-ban, Afrikában is nagy területeken ültetik.

Dísznövényként is kedvelt, olajfaligetből származó, göcsörtös példányokat sokan szívesen telepítenek kertjükbe, hogy az idősebbnek, misztikusabbnak, karakteresebbnek tűnjön.

A ’Frantoio’ igen régi, egyesek szerint már a rómaiak által is ismert, Toszkánából származó, de Közép-Olaszország más régióiban is elterjedt fajta. Neve olajprést, olajsajtolót jelent, ami mutatja, hogy főként olívaolaj előállítása céljából termesztik világszerte, az egyik legjobb minőségű, aromás olajat adja.

A toszkánai olívaolajok fő alapanyaga a ’Leccino’ fajta mellett.

Hajtásrendszer: fája erős növekedési erélyű, felfelé törő, gazdagon elágazó, szellős, idővel széles, terebélyes koronát nevel. Törzse fiatalon hengeres és egyenes, később emeletesen növő, görbe, idős korában göcsörtös, csavarodott, széthasadó, gyakran bordakötegekre szakad szét, odvas. A talaj fölött hamar elágazik vaskos, csavarodott és ívelt ágakra. Kérge kezdetben és a vékonyabb ágakon, gallyakon világos ezüstszürke, sima, később szabályosan barázdás, négyszögletes lemezekre tagolt. Levele keresztben átellenesen álló, bőrnemű, kemény, lándzsás, 2-8 cm hosszú, hegyes, ép szélű, fényes, sötétzöld, nyáron kissé világosabb, ezüstösebb, a fonákon szürkés, ezüstösen pikkelyes, széle többnyire befelé csavarodott.

Virága apró, sárgásfehér, intenzív, jellegzetes, kellemes illatú, többnyire a levelek hónaljában, hosszú fürtökben április-májusban nyílik.

Konténerben, dézsában való nevelésre is alkalmas.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, öntermékeny, de a hozam növelése végett gyakran ültetik olyan fajtákkal - pl. ’Leccino’, ’Maurino’, ’Pendolino’ -, melyekkel kölcsönösen porozzák egymást. A ’Frantoio’ maga is jó pollenadó.

Termés: október vége és november közepe között szedhető, kicsi vagy közepes méretű (kb. 2-3 g), megnyúlt tojásdad alakú. Héja közepesen vastag, kezdetben halványzöld, teljes érettségében lilásfekete. Húsa vastag, közepesen lágy, fanyar, a magtól jól elválik. Olajtartalma nagyon magas, kb. 21-24%, de akár a 28%-ot is elérheti, ezért leginkább kiváló minőségű olívalojat készítenek belőle, melyet karakteres, gyümölcsös-fűszeres, a ’Leccino’-nál erősebb utóíz jellemez, de a milyenségét meghatározza, hogy az érés elején (zöld-lilásan) vagy végén (lilásfeketén) szüretelik a bogyókat.

Talajigény: laza, jó vízgazdálkodású, tápanyagban közepesen gazdag, enyhén meszes talajt kedvel, de sovány, száraz, sziklás talajon is megél. Agyagos, magas talajvízszintű, erősen savanyú talajokra való telepítését kerüljük.

Fény- és hőigény: nagy, napos, meleg helyre ültessük, árnyékban növekedése gyenge, hajtásai megnyúlnak, kevés virágot hoz és a terméskötése is rossz. A sok napsütés a bogyók olajtartalmának növekedéséhez is fontos.

Az olajfák fagyérzékenyek, de a ’Frantoio’ fajta a -10°C-os hőmérsékletet még elviseli.

Vízigény: közepes, fiatal fa esetében szükséges a rendszeres öntözés, később jól tűri a szárazságot, de a virágzás-terméskötés időszakában, aszályos időszakban gondoskodjunk vízellátásról, de a pangó víztől óvjuk.

Gondozás: amennyiben a szabadba szeretnénk telepíteni, kiemelten fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami déli vagy délnyugati fekvésű, védett, napsütötte legyen. A talajt alaposan munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. Télre a fiatal csemetét mindenképpen takarjuk, idősebb fának csak a tövét.

A ’Frantoio’ fajta szívós, jól alkalmazkodik a különböző termesztési körülményekhez, időjárási viszonyokhoz.

Konténerben is nevelhetjük, ügyelve a megfelelő ültetőközegre, a kellő vízelvezető rétegre, a tápanyag utánpótlásra, vízellátásra, nyáron a konténernek a tűző naptól való védelmére. Télre vigyük világos, hűvös (kb. 5-10°C-os), nem dohos helyiségbe (lépcsőház, világos garázs, téli kert, veranda stb.), s ekkor se feledkezzünk meg az alkalmankénti öntözésről.

A fiatal fát érdemes lehet karózni, míg megerősödik.

Ami a metszését illeti, 1-3 éves korban alakító metszést végezzünk, felfelé törekvésre ösztönözve, később a tavaszi fenntartó metszés során - február–márciusban -, ritkítsuk, távolítsuk el a sérült, beteg, száraz, egymás fejlődését akadályozó ágakat. A korona szellős, a termések számára kellő napfényt biztosító kialakítása fontos eleme a betegségekkel, kártevőkkel szembeni védekezésnek, a bogyók érése és olajtartalma biztosításának.

Ha dísznövényként kívánjuk alkalmazni, természetesen formára is metszhetjük, elegáns, ezüstös lombozatával szép kontrasztot alkot az élénkebb színű fákkal, cserjékkel.

A metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

Betegségekkel és kártevőkkel szemben jól ellenáll.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan tavasszal és ősszel.

Ültetési idő: szabadgyökerű gyümölcsfa március-április, valamint október-november. Konténeres gyümölcsfa márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: 

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4,5-8 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m (de a művelési formától is függ)
Termésérés: október vége - november közepe
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: olaj készítése, étkezés (pácolás, savanyítás után)

Védett tartalom