Őszhó, így nevezték a régi magyar kalendáriumokban az októbert. A francia forradalmi naptárban pedig ezen időszakot a szüret hava megjelöléssel illették. Mindkettő igen kifejező és jól ragadja meg az év 10. hónapjának lényegét. Egyre rövidülnek a nappalok, bágyadtabban süt a Nap, de melengető sugarai segítenek, hogy beérlelődjön sok gyümölcsünk akár a kertben, akár az erdőn. Még számos teendő akad a földeken, itt-ott a „tengeri” is „lengeti csapzott sárga zászlait” a „hűvös arany szélben”. Nemcsak a növény-, de az állatvilág is készülődik a télre, egyesek már feltöltötték „élelmiszerraktáraikat”, készen állnak, hogy álomra hajtsák fejüket, míg mások még javában gyűjtögetnek vagy éppen a kamránk mélyén tervezik kihúzni a hideg téli hónapokat.
Minden aranylik, ragyogó színekben pompázik, a megállíthatatlanul közelgő „hullás” előtt, miként Radnóti Miklós is megfestette Október című versében:
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
1941
