Hasznos tudnivalók
A méhbalzsam Észak- és Közép Amerikában őshonos, az ajakosvirágúak családjába tartozó, 80-150 cm magas évelő, dísz- , gyógy- és fűszernövény. Tudományos nevét – Monarda - a XVI. sz.-ban élt sevillai, Nicholas Bautista Monardes spanyol orvos, botanikus és kereskedő után kapta, aki szülővárosában a kikötőt járva sok, az Újvilágból érkező növényről, gyógyszerről értesült katonáktól, kereskedőktől, ferencesektől, királyi tisztviselőktől stb., ezekről aztán több-kevesebb részletességgel is írt Amerika növényvilágát bemutató művében.
A méhbalzsamot magyarul hívják még ápolkának, vörös indiácsalánnak, bergamottnak is. Utóbbi elnevezés angol nyelvterületről származik, mivel illatuk hasonlít a bergamott narancséhoz. Előbbi kettő pedig gyógynövényként való alkalmazására utal, ami főleg az észak-amerikai oswego indiánok körében volt elterjedt, többek közt forrázatát fogyasztották teaként. Fűszeres, citromos, kakukkfüves aromájú leveleit ma is használják limonádé vagy más hideg italok ízesítéséhez.
A méhbalzsam bokros megjelenésű, felfelé törekvő szárán kellemes, aromás illatú, élénk zöld, kissé hegyes, lándzsás alakú levelekkel és a szár végén júniustól augusztusig folyamatosan nyíló melegvörös, bordó, rózsaszín, lila vagy fehér színárnyalatokban pompázó, borzas virágokkal. A rendkívül szép méhbalzsam kifejezés, mintegy jelzi, hogy a méhek, - de más beporzó rovarok által is – igen szívesen látogatott növény, ezért a természetközeli kertek elengedhetetlen tagja.
Gondozási igényeit tekintve nem tartozik a nehezen tarthatóak közé. Napfényes, akár tűző napos, meleg helyet, jó vízáteresztő, üde, közepesen nedves talajt kedvel. A virágzást meghosszabbíthatjuk az elnyílott virágok lemetszésével. Kártevőkre és betegségekre nem kimondottan érzékeny.
Az 'Elsie's Lavender' levendula rózsaszín virágú, nagyon mutatós, kb. 90 cm magasra növő fajta. Mint valamennyi monarda rendkívül jól társítható cickafarkokkal, kasvirágokkal, díszfüvekkel, kúpvirágokkal stb.
