A húsvétról életkortól és nemtől függően az iskolai szünet, a kétes illatú kölnik, a heves poharazgatások, és a raklapnyi csokoládék jutnak eszünkbe, és természetesen az ünnephez tartozó vallásos liturgiák, ám ezeket már jobbára csak az idősebb nemzedék tartja. A Húsvét tehát egy összetett ünnep, már olyan értelemben, hogy ki-ki megtalálhatja benne a kedvére való szórakozást, időtöltést, vagy éppen a lelki elmélyülést, és amelyhez persze számos érdekesség, népszokás tartozik. Mivel a Húsvétnak van növényekkel, természettel, sőt kerttel kapcsolatos vetülete is, következzen hát egy nagy húsvéti összefoglaló, így az ünnep előestéjén.
A húsvéti nyúl és a tojás az ünnep legalapvetőbb tartozékai, de ha egy pillanatra megállunk tépelődni ezen a pároson, hamar kiviláglik, hogy a tojást tojó nyúl legendája több sebből vérzik. A biológiai nonszensznek azonban van magyarázata. A húsvét szorosan kapcsolódik a feltámadáshoz, az újjászületéshez, a tojás pedig ősidők óta a születés és a termékenység szimbóluma. A nyúl valószínűleg a XVI. századi Németországban csatlakozott a húsvéti mitológiához, lévén a tojáshoz hasonlóam szintén termékenységi szimbólum (lásd: szapora, mint a nyúl),. Ami pedig tényleg érdekes, hogy a fészekrakó, tojást tojó nyuszi alakja sem teljesen bolondság, a legenda valószínűleg a Lepus fajra utal, ez a nyúltípus ugyanis nem üregben él, hanem fészket rak, innem aztán már csak egy logikai (bak)ugrás a tojás. Kis kitérővel érdemes megemlíteni a húsvéti bilbyt is. Ausztráliában, ahol a közönséges nyúl nem őshonos (a betelepített, elszaporodott, és kártékony nyulakat pedig nem szeretik) ott egy helyi rokona, a bilby (erszényes nyúl) helyettesíti. Sajnos nem sok sikerrel, mivel a bilby a kihalás szélén áll, így nem épp egy gyakran látható állat, ráadásul közel sem annyira cuki és szerethető, mint a mi hagyományos nyulunk. Mindezek alapján tehát világos, hogy a tojó nyuszi mítosza a kétféle termékenységi szimbólum házasságából alakult ki. Így eljutottunk a tojásig, de az még nem tiszta, hogy miért lett színes, elsősorban piros? Egy legenda szerint a megfeszített Krisztus keresztje alatt egy asszony imádkozott, kinek kezében egy kosár tojás volt. A Megváltó vére rácseppent a tojásra, innen ered a piros szín. A katolikus felfogás szerint ugyanakkor a piros szín minden legenda nélkül egyszerűen Krisztus vérét jelképezi, ami az új élet ígéretét rejtő tojáson válik az ünnep szimbólumává. A piros ráadásul a szerelem színe is, így a népi folklórban a tavasszal áradó érzelmek jelképe is, ezért adnak a lányok a legényeknek piros tojást a locsolásért.
Az ausztrál nyúlpótlék, a bilby. Nem túl ünnepi jelenség.
Míves tojás...
...mérges tojás
Maga locsolás is szimbolikus tett, a húsvét szimbolikájának azon motívumára reagál, miszerint a tavaszi ünnep egyszersmind a természet újjáéledésének, a télnek, mint halálnak a végét jelenti. Ilyen módon a tavaszi ültetéshez, magvetéshez kapcsolódó, a növények fejlődését, kihajtását segítő öntözést alakítja játékká a locsolkodás. A népi folklórban a locsolás - természetesen a hideg vizes verzió - a lányok megtisztító, megújító rítusa. A locsolkodásnak természetesen egyházi eredete is van, egyfelől a keresztelésre utal, másfelől szintén legendákra vezethető vissza, például arra, melyben a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat locsolással akarták elhallgattatni.
Hagyományos eljárás
A húsvéttal kapcsolatban a gyerekeket nem a locsolkodás és a liturgiák érdeklik, hanem a húsvéti tojás-, és csokivadászat, melyre jellemzően a kertben, vagy valamilyen füves-fás területen kerül sor, a feladat pedig megtalálni az elrejtett holmikat. A kinti tojásvadászatot - kert híján - a lakásban is lehet pótolni, az édességeket változatos helyekre lehet eldugni lakáson belül is, de a szobanövényekből akár rögtönzött zöldterületet, házi dzsungelt is össze lehet állítani, így a szabadtéri játék illúziója megteremthető. Ami a gyereknek a csokoládé, az a felnőtteknek a koccintás Húsvét hétfőjén, ám az intenzív poharazgatás nem csupán közlekedési szempontból aggályos, hanem a másnapot is tönkreteheti. A másnaposság ellen ezernyi csoda(mód)szer létezik, az aludttejtől kezdve a jeges zuhanyig, itt most a természetesen leghatásosabb és legbeváltabb növényi roborálószerekről fog pár szó esni.
A koccintás kötelező!
Az általános csodaszerként ismert ginzeng (Panax ginseng) ugyan mifelénk nem él meg, de bármelyik herbáriában, hipermarketben beszerezhető kapszula, tea alapanyag vagy ampullás kiszerelés formájában. A ginzeng sok egyéb jótulajdonsága mellett erőteljes regenerálószer, lábadozó betegeknek és heveny másnapossággal küzdőknek egyaránt ajánlott, erősti az immunrendszert, fokozza a sejtmegújulást, nem mellesleg pedig a férfierőre is jótékonyan hat. A csipkebogyó (Rosa canina) szintén régóta ismert általános erősítő, roboráló gyógynövény, ráadásul az íze is kellemes. Teája, főzete A-, B1-, B2-, P- és K-vitaminokat rejt, és persze kiemelkedően magas a C-vitamin tartalma, így a másnapos húsvéti vándornak mindenképp hasznára válik. A legjobb, ha már ma este készülünk a csipkebogyó teával, áztassuk be a bogyókat éjszakára, így kedden már az ébredés után rögtön elkezdhető a kortyolása. A jobb minőségű, adalaékanyagmentes csipkebogyó szörpök és lekvárok hasonlóan kedvező hatással bírnak, így a teát is helyettesítehetik. A sárga tárnics (Gentiana lutea L.) gyökeréből készült tea egyszerre étvágyjavító és emésztést segítő hatású, emellett a májat is védi, ami egy italozással eltöltött nap után nem elhanyagolható jótétemény. A tárnicsgyökér tea-alapanyagként is kapható gyógynövény üzletekben, de tablettás, kapszulás kiszerelésben is hozzáférhető, érdemes hasonló történések esetére otthon tartani egy dobozzal. A citromfű (Melissa officinalis) a népi gyógyászatban régóta a másnaposság egyik alapvető gyógyszereként ismert, elsősorban nyugtató hatása miatt, de étvágyjavítóként, illetve álmatlanság ellen is beválik.
