Az Éden kertjében álló „a jó és rossz tudásának fája” kapcsán, melynek gyümölcséből Éva adott Ádámnak is, sokan almára gondolnak, s a jelenet képzőművészeti ábrázolásain is többnyire e kedves gyümölcs látható. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ennek nincs semmilyen alapja, sőt a keleti hagyomány inkább fügének vagy citrusfélének véli. Könnyen lehet, hogy ezek is éppoly tévesek, hiszen a történet mondanivalóját, üzenetét nem a gyümölcs meghatározása adja.
A Szentírás többször is használja az almafát vagy annak termését hasonlataiban, az egyik legszebb az Énekek énekében olvasható, amikor Sulamit így jellemzi vőlegényét: "Mint almafa az erdő fái közt, olyan szerelmesem a legények közt. Árnyékában vágyom ülni, gyümölcse édes ínyemnek." (2:3)
Nemcsak a szeretett férfi különleges, máshoz nem hasonlítható voltáról, de az almáról is szépséges e leírás.
Értékesebb az erdő fáinál, jó pihenni az árnyékában, igen élvezetes a gyümölcse. Azt hiszem, ebben minden benne van. Nem véletlen, hogy máig az egyik legnépszerűbb, legszívesen fogyasztott gyümölcs - gyermektől a felnőttig - az alma, ami nemcsak finom, de rendkívül egészséges is. Tartalmaz A-, C-vitamint, B- komplex vitaminokat, több mint 20-féle ásványi anyagot (pl. foszfor, kalcium, kálium, magnézium, nátrium, vas), pektint stb.
Az alma kezdetektől fogva fontos gyümölcs voltára bizonyság, hogy nagyon korán termesztésbe vonták, s a görög mitológiától (Heszperidák almája, Erisz almája, amit Parisz Aphroditénak ajándékozott) Tell Vilmoson, Luther híres mondásán át Newtonig számos történet, anekdota, hiedelem kapcsolódott hozzá, szövődött köré, versek, dalok születtek róla, az országalma, mint uralkodói hatalmi szimbólumról nem is szólva.
Hazánkban a XIII. sz.-i okiratokban gyakorta említésre kerül az erdei vadalma, de a középkori Magyarországon még nem beszélhetünk igazán rendszeres almatelepítésekről és termesztésről.
A XVII sz.-ban 26 fajta volt ismert, a XVIII. sz.-ban Bél Mátyás pedig már így írt: „Hogy milyen gazdag és csodákkal teljes …a természet, túl minden egyében, amit létrehoz, az almának változatos s szinte végtelen fajtái bőven megmutatják…Ki merne rá ajánlkozni, hogy csupán a mi Magyarországunkban termő almafajtákat, nem szólva más országokéiról, legalább csak formájuk, színük, illatuk és ízük alapján le tudja írni?”
Ma, amikor több mint 1000 fajtája van már az almának még kevésbé mernék erre vállalkozni, de az alábbi 3 fajtát szíves figyelmébe ajánlom!
Az Amerikai Egyesült Államokban nemesítették 1926-ban a ‘Jonathan’ és a ‘Wagener’ fajták keresztezésével, ám kereskedelmi forgalomba csak 1942-ben került. Magyarországon először Porpáczi Aladár telepítette. Hazánkban széles körben felhasznált fajta.
Fája fiatalon középerős, termőre fordulás után mérsékelt növekedési erélyű. Ágrendszere eleinte feltörő, később szétterülő, koronája minden nehézség nélkül nevelhető, a termőre fordulással egyidejűleg a korona szinte saját magát felépíti. Kiválóan metszhető, alakítható. Vesszője sok rövid termőrész képzésére hajlamos. Levele kicsi, fényes, kanalasan összehajló, molyhos fonákú.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Alternanciára kevéssé hajlamos. Részben öntermékeny. Porzópárjai: 'Gloster’, ’Golden Delicious’, Golden klónok, 'Jonathan', 'Starking'.
Gyümölcse októberben érik, közepes vagy nagyméretű (170-200 g), alakja kissé lapított gömb, finoman bordázott. Héja közepesen vastag, csaknem teljesen élénkpiros, mosott fedőszín borítja. Húsa kemény, roppanó, világos vajszínű, lédús, íze kellemes, édes-savanykás, harmonikus, enyhén fűszeres. Gyors puhulásra, tárolási betegségekre nem fogékony, így hosszú ideig, akár a nyári hónapokig is megőrzi minőségét.
Sokoldalúan használható, friss fogyasztásra, konyhai és élelmiszeripari célokra is alkalmas. A sűrítmény gyártás egyik főfajtája.
A kanadai Summerlandben nemesítették a ’Mclntosh’ és a ’Golden Delicious’ keresztezésével, a nyílt beporzású palántákból K. O. Lapins szelektálta 1964-ben. Hazánkban 1983-ban kapott állami elismerést.
Fája kezdetben erős, majd középerős növekedési erélyű, jó elágazódási hajlamú, koronája kissé szétterülő, könnyen alakítható. Termőrészeket nagy számban képez. Levele középzöld, fogazott szélű, kb. 8 cm hosszú.
Korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem, de alternanciára hajlamos, ezért szükséges az időnkénti termésritkítás. Önmeddő, pollenadó szükséges mellé. Porzópárjai: ’Elstar’, ’Gala’, Golden klónok, ’Idared’, ’Jonathan’, ’Julyred’, ’Vista Bella’.
Gyümölcse augusztus közepétől érik, középnagy vagy nagy (140-170 g), megnyúlt, hengeres, csonkakúp alakú, enyhén bordázott. Héja közepesen vastag, sima, felületét szinte teljesen élénkpiros fedőszín borítja, fehéres paraszemölcsökkel, tetszetős. Húsa zöldesfehér - néha a héj alatti részen rózsaszín -, textúrája hasonlít a ’Golden Delicious’-ra, de keményebb, roppanó, lédús, kellemesen savas, harmonikus ízű, enyhén illatos, aromás.
Alkalmas friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra, tárolni csak rövid ideig lehet (kb. október közepéig).
Hazai nemesítésű, 1992-ben a Prima fajta szabadmegporzású magoncaként jött létre a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Karán. A megporzó vélhetően a Jonathan fajtába tartozott. A munkálatokat Tóth Magdolna vezette. 2011 óta államilag elismert, magyar szabadalmi oltalommal védett.
Nevét Artemiszről, a vadászat, a vadon, a termékenység ellentmondásos görög istennőjéről kapta.
Fája középerős növekedésű, lehajló, elterülő koronát nevel. Vesszői vékonyak, az ízközök közepes hosszúságúak. A termőnyársakon és a hosszú vesszőkön egyaránt képez termést.
Középkorán fordul termőre, bőven és rendszeresen terem. Önmeddő. Porzópárjai: 'Rosmerta', 'Hesztia'.
Gyümölcse szeptember első felében érik, közepes vagy nagyméretű, kúpos alakú, közepesen bordázott, tetszetős. Héja sárga, mosott és erősen csíkozott, nagymértékben barnáspiros fedőszín borítja, közepesen hamvas, zsíros tapintású. A gyümölcshús fehér, szilárd, roppanó, nem barnuló, savanykás ízű, jellegzetes zamatú.
Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra, tárolásra egyaránt alkalmas.
